A lány, aki papíron bárkit „kikészít”!

Fiatal, bolondosan komoly, vagány és full kreatív. Annyira, hogy a sokat megélt harcosoknak is fejtörést okozott, de megpróbáltuk feltérképezni a sokoldalú lányt. Potháczky Angélát faggattuk! 

Mikortól datálódik a rajzolás, illetve a művészetek iránti szenvedélyed? Milyen módon tört felszínre?
Négyévesen anyukám emlékkönyvébe rajzoltam először egy faágon ülő macskát. Aztán mindent ellepett Plútó, a kutya, mégpedig több tekercs számítógéppapíron. Sokáig csak a figurák érdekeltek a könyvekben. Még most is sokszor és rettentően imádom a Disney-t!

A komáromi Selye János Gimnáziumban érettségiztél. Gondolom, ott is kreatívkodtál?

Nem, ott nem volt nagyon időm. Zenére is jártam, nem fért el még  egy rajziskola. A zene a másik szenvedélyem. Imádok Janis Joplint énekelni! Bár a zongorázást közel tíz évet oktatták, de az ének volt a mindenem. Azt viszont nem tanultam soha, ahogy rajzolni sem. Azt mondták, hogy a suli mellett is tudok rajzolni, és mivel jól tanultam: irány a gimi. De nem így történt, mert kb. annyi időm akadt, hogy Nike-pipát kreáljak. Teljesen elfelejtettem, hogy mi a szívem csücske. Szünetekben néha logókat gyártottam. Az egyik anno élesben is megjelent. Aztán a végzősök osztálydíszítésén egy westernt toltunk, nagyrészt én és brutális lett. Akkortájt azt kérdezte az oszti, hogy nem akarok-e ezzel foglalkozni? Elgondolkodtatott.

Merrefelé vezetett a kicsi lány további útja?

Végzősként azt mondtam, hogy na, most! Most a kezembe veszem a sorsomat! Akkor a logók miatt a tervezőgrafikát akartam. Oda meg ugyebár nem számított az emelt szintű érettségi meg az átlagod, és direkt csak oda adtam be a jelentkezésem. Egy lapra tettem fel mindent, nem akartam mást. Aztán a harmadik szűrőn kiestem. Brutális szívfájdalom. Főleg úgy, hogy készítettem külön a sulinak egy hatalmas A1-méretű könyvet, benne minden munkámmal. Na az repült a pincébe. Egyébiránt most is ott van. Aztán hónapok múlva kiderült, hogy valaki mást választottak helyettem, protekció. Fellélegeztem, talán mégsem vagyok olyan rossz. Végül nagyon nem bántam meg, csak évek kellettek ehhez. Idén beszéltem egy ottani tervezőgrafikus csajjal és ki volt ábrándulva a szakmájából.

Na akkor továbbra is a sulik? Úgy „amblokk”?

Van egy kommunikáció és média/marketing-PR-reklám diplomám-tudod, „dumagépelésből “!
Ezt nem bántam meg, de mint mikor kiszállsz a vonatból és azt mondod: ez még nem az! Belekóstoltam az art direktori szakba-mert nem nyílt a grafika, de ez nem „AZ“ volt megint. Emellett méregdrága mulatság. Már nem akartam egy percet sem tovább pazarolni olyanra, amiről tudtam, hogy más jobban érdekelne, érted? Ezután jött a „szabadság“ és belevágtam! Végre a rajzolás!

A kreativitás, a grafika, a vizualitás. Mesélj valamit a karikatúráidról. Hogyan, kiket, hol, merre, milyen intenzitással készítesz (ki)?

Ez jó: kikészítés! Az embereket már papíron látom, ha az utcán megyek. Szerintem a karikatúráimon is tükröződik az egész világnézetem vagy nem is tudom. Amolyan mesés az egész. Ez nem „csak“ karikatúra, hanem. Hanem kapsz egy vicces hátteret, és a jellemzőidből összerakok egy nagyon humoros sztorit. Így teljesen egyedi és nincs két egyforma! Rajzoltam már kapaszkodó WC-papírtól kezdve, szerelemfolyóból kifogott hableányon át szánkózó mókusos képig mindent. Jobban szeretem az élő rajzolást, de az embereknek sokszor nincs idejük, így küldenek képet e-mail-ben és 2-3-ból összerakom az arcukat. Így kidolgozottabb is, több időm van rá. Gyakorlom, hogy élőben még gyorsabb legyek a rekordom(18 perc)nál, de minőségi. Láttam külföldön kétperces karikatúrát is, durva.

Melyik a kedvenc karikatúrád és miért?

Nincs! Mindegyiket imádom! Mindig odaadok egy darabot a szívemből. Imádom, amikor egy kis mese születik a kezem alatt. Egyszer egyet majdnem megtartottam magamnak, olyan aranyos lett. Nah jó, nem tartottam meg ám.

Nem csak a karikatúrák vannak, hanem az Angie Art. Mit takar, foglal magába?

Nagyon sok mindent akarok csinálni. Eldöntöttem, amit elképzelek nem napolom el, megcsinálom aznap, így az is kiderül mi az, amit igazán szeretnék és amit kevésbé. Festettem már cipőre, mániáim a kispárnákra festés-varrás, a kreatív pólókészítés vagy az újrahasznosítás. Most magnószalagból hoztam össze egy Jimmy Hendrix portrét, de a bútorátalakítást még jobban űzöm. Van már egy „csokiasztalom“, és az egész szobámat én csináltam a két kezemel, de festettem bakelitre, vagy van egy cd- gitár is már-brutális a fénye! Tudod, nem szerettem volna, ha bekategorizálnak csak a karikatúrába.

Vannak totálisan extrém dolgaid is, de az a gyerekszintis karkötő brutális. Hordod is a piros bőrnaciddal együtt?

Például a mostani festékfoltos pólóm is elég extrém, nem?! Rengeteg van! Óratáska, zongorabillentyűs karkötő, sőt akad színesceruzás is. Mindet hordom. Igazából annyi ötletem van, de nincs már hova rakjam a tárgyakat, mert lassan raktár kéne! Ezért várom a jelentkezőket, hiszen jobb lenne valakinek a dobjából asztalt készíteni, mint hogy én külön vegyek egy dobot  és átcsináljam.
Tetszik a piros bőrnadrágom? Még ilyet! Tükrözi a személyiségemet. Kedvenc! Tudod: Rock and Roll! A piros egyben én: a vadság, az érzelmek, a duracell-nyuszi energikusság, a vagányság és a düh is. Imádom!

Bolondosan komoly lány vagy és érdekes szemszögből sandítasz a világra, ami szimpatikus. Hm? Hogyan?
Komoly, de mégis vagány. Erkölcsös, elmebeteg Mátyás király. Sosem voltam az a szétbulizom az agyam fiatal. De bármikor felfutok egy színpadra és eléneklem a High Way To Hell-t! Majd simán elmegyek megnézni a Grand Canyont, akár egyedül is. Nem szeretném ötvenévesen a széken ülve azt mesélni bárkinek, hogy „mi lett volna ha …“! S hiszem, ha valaki szívből csinálja, amit csinál, akkor lesz csak boldog. S abban lesz a legjobb, amibe a szívét beleteszi.

 

Immár pesti lánynak érzed magad, elpestiesedtél? Vagy nem?

Mindkettő kell. Budapest: imádom, pörög, zseniális helyek vannak, plusz minden hobbicucc azonnal beszerezhető. Meg a legjobb barátnőm is ott dekkol. De az otthon: ott tudok igazán kreatívkodni, nyugalom vesz körül, harkálykopácsolás és jól megértik a felvidéki beszédemet is.

A család, a barátok mit gondolnak a kreatív kislányról?
Azt hitték, el fog múlni ez a rajzmánia, de már látják a kreativitásomat. Evidens, hogy ez az utam és támogatnak, így minden idegszálammal koncentrálhatok rá. A barátnőm szintén ilyen kreativitásra éhes elmebeteg és teljesen megért.

Terveid?

Most egy új, nagyon nagy és nehéz dologba kezdtem. De belevágtam, úristen!  S hogy fúrja az oldaladat, nem árulom el, mi az. Mindent bele fogok adni! Emellett a karikatúrát fejlesztem még majd! Nagyon szeretnék egyszer kávéházakat, borozókat, zeneklubokat berendezni, full kreatívan. De ki tudja, miket találok még ki addig…

(szöveg: ha, fotó: archív)