Ahogy mondani szokás: „Na Slovensku je to tak.”

Dr. Czirfusz Attila (orvos-gyógyszerész, egészségügyi menedzser, egyetemi docens), a hetes lakótelepen található Szent Valéria Rendelőintézet ügyvezetője perben áll Komárom városával. A város jelenleg 22.500 eurót követel tőle, jogtalan telekhasználatért. A doktor úr története hajmeresztő – ugyanakkor pontosan rámutat, Szlovákiában (Komáromban) miért nem működnek a dolgok.

„A hetesen található poliklinika 25-30 éve épült – mondja Dr. Czirfusz Attila. – Nyitra megye tulajdona volt, azonban a kórház üzemeltette. Mindig rendelőintézetként működött, még 2010-ben is 70-75 %-ban tele volt orvosokkal. Ennek ellenére úgy döntött, hogy eladja az épületet. Hiába tiltakoztak ellene, írtak petíciót az itt rendelő orvosok, kérték Marek Anton akkori polgármestert és megyei képviselőt, hogy segítsen nekik – semmi se történt. A megye 2011-ben megszüntette a poliklinikát, és kiírta a pályázatot az eladására. Egy évig nem akadt rá vevő. Ekkor én és társaim gondoltunk egy nagyot: megmentjük ezt az egészségügyi központot. A városnak szüksége van egy ilyen rendelőintézetre; ezenkívül jó helyre épült, kifejezetten erre a célra, és van előtte parkoló. Cégünk, a NOE kft. égisze alatt jelentkeztünk a pályázatra, és 2012-ben, bankon keresztül (azaz hitelre) megvettük az épületet. Az ingatlant Nyitra megye szakértője értékelte fel. Nem volt okunk kételkedni benne: a bank és jómagam is elfogadtuk az ajánlatukat.

Amikor 2012 márciusában megkaptuk a kulcsokat és beléptünk az épületbe, döbbenten tapasztaltuk, milyen állapotban van a rendelőintézetet. A megépülése óta nem javítottak rajta semmit, és az alatt az egy év alatt, amíg üresen állt, a problémák katasztrofálisra duzzadtak. A falak átnedvesedtek, a padlón patakokban folyt a víz, az egészet egy hatalmas szivacshoz tudnám hasonlítani. Mit tehettünk volna? Újabb kölcsönhöz folyamodtunk, hogy fel tudjuk újítani, a 21. századi elvárásoknak megfelelően. Az újabb hitelhez azonban újra fel kellett becsültetnünk az ingatlant. Ez meg is történt. Megkaptuk a szükséges pénzt, és nekiláttunk a modernizálásnak.

Rengeteget dolgoztunk: terveket készíttettünk, engedélyeket intéztünk, felügyeltük a munkásokat. Kiszárítottuk az épületet, felújíttattuk a tetőt, a fűtésrendszert. Kicseréltettük az összes kábelt, vezetéket, bevezettettük az internetet. Ügyeltünk rá, hogy rendelőink elérhetők legyenek mind a csökkentett látásúak, mind a mozgáskorlátozottak számára. Egy egészségügyi központnak különféle előírásoknak kell megfelelni – mi ezeket még túl is szárnyaltuk. Egy év múlva (2013 tavasza) olyan szintre hoztuk az épületet, hogy már elkezdhettek szállingózni az orvosok, az új poliklinika fokozatosan benépesült. Jelenleg 16 orvos rendel nálunk: körzeti-, gyermek-, és szakorvosok; van digitális röntgen és ultrahang-vizsgálat; biokémiai és hematológiai labor, emellett gyógyszertárral, büfével várjuk az ide látogatókat. A kihasználtságunk immár 90%-os.

Nagyjából a felújítás felénél járhattunk, amikor az az értékbecslő, aki a mi kérésünkre értékelte fel az épületet, figyelmeztetett: valami nincs rendben. Kiderült: csak az épületet vettük meg. Az alatta húzódó telek a városé. Ez kellemetlen meglepetés volt mind a bank, mind a cégem számára – de már így esett, ezen már nem tudtunk változtatni. 2013 nyarán szólított fel a város: mielőbb rendezzük el ezt a telek-problémát. A Vagyonkezelési osztály vezetőjével és referensével tárgyaltam. Hogyan lehetne ezt megoldani? Az egyik lehetőség az volt, hogy megvesszük a várostól a telket, a másik pedig, hogy kibéreljük. Először a bérletben gondolkodtam. Azonban világossá vált, hogy a felajánlott bérleti díj olyan magas, hogy százszor jobban járunk, ha inkább megvásároljuk. (A bérleti díjat egy Komáromra érvényes, „városi pontrendszer”, ún. „BDÚ” alapján számították ki. Ennek lényege, hogy a város területe fel van osztva zónákra, minden zóna négyzetmétere bizonyos pontot ér, amit euróban határoznak meg.) Irreálisan magas bérleti díjat kértek: két év bérlet ugyanannyi lett volna, mint a telek hivatalos, bírósági szakértő által meghatározott eladási ára! Márpedig ilyen a világon nincs. Egyértelmű volt, hogy akkor inkább megvásároljuk az épület alatt húzódó telket. Az osztály munkatársai felhívták a figyelmemet: nem vennénk-e meg az épület körül található, hátul meglehetősen rendetlen, füves-gazos területet is? Ügyes parkoló lehetne belőle. A város úgyse tud azzal mit kezdeni, nekünk jó lenne, mert nagyobb lenne a parkoló, úgyszintén jól járnának a komáromiak is. Nagyszerű ötletnek tűnt, bele is egyeztem.

Szerettem volna mindezt tisztázni az akkori polgármesterrel, Marek Anton úrral is. Többször kerestem – ennek ellenére csak négy hónap múlva, 2014 januárjában fogadott. Biztosított a támogatásáról, a segítségéről. Közben beadtuk a kérvényünket a bankba az újabb, immár harmadik hitelre is. A bank ezt is elfogadta, feltétele az volt, hogy csak hivatalos felértékelést fogad el. Sőt, megfinanszírozta volna a parkoló kiépítését is. Szeretném elmondani, hogy egy ilyen hitel előkészítése nem két napos munka: különféle engedélyek, tervdokumentáció, stb. szükségesek hozzá. Mindezek felhajtása rengeteg időmbe, energiámba és pénzembe került.

Tehát ott tartottunk, hogy lesz egy szép parkoló a rendelőintézet körül. Beszéltem már a polgármesterrel, a vagyonkezelési osztály vezetőjével, és a bankkal. Mindenki biztosított a támogatásáról. Mi baj lehet? Minden egyes ilyen ügyet jóvá kell hagynia a Városfejlesztési bizottságnak is. El is érkezett az első ülés, amelyen a kérvényünket tárgyalták. És az történt, hogy a vagyonkezelési osztály vezetője váratlanul azt javasolta a bizottságnak: a parkolónak szánt telket, amelyen a VII-es lakótelep összes vezetéke keresztül fut, a városi „pontrendszer” alapján adják el, mintha egy beépíthető, értékes telekről lenne szó. Azaz kb. ötször (!) nagyobb áron, mint amit a hivatalos értékbecslő megállapított! Ezenfelül fizessünk bérleti díjat – két évre visszamenően – ami ugye nem kevesebb, mint a reális telekár! Hogy érthető legyen: az értékbecslő szerint az épület körül húzódó telkek összesen 35 ezer eurót értek – ők meg kb. 160 ezer eurót szerettek volna tőlünk kipengetni.

Nem egészen értettem: mi meg se akartuk venni a környező telkeket, ők ajánlották fel! Azonnal visszavontam a parkolóra vonatkozó kérvényünket a várostól. Ettől kezdve kizárólag arra a telekre összpontosítottam, ami a rendelőintézet alatt terül el. Megvásároltuk, méghozzá hivatalos áron – 28 ezer euróért. Mindez természetesen a polgármester aláírásával, valamint az összes városi bizottság és a testület jóváhagyásával történt. Kicsit sajnáltam, hogy elmaradt a parkolók építése – ez mind gyakorlati, mind esztétikai szempontból jó lett volna Komáromnak.
2014 májusában került át táraságunk nevére az épület alatti telek.

Azt hittem, végre megnyugodhatunk. Miénk az épület, miénk a telek. Ugyan, mi történhet? Nem fogja elhinni, mert olyan, mint egy rossz vicc: két héttel az után, hogy átírták a nevünkre a telket, kaptunk a bíróságtól egy fizetési meghagyást: a város ún. „jogtalan használatért”, másfél évre visszamenőleg 19 ezer eurót követelt tőlünk, ami (szerintük) a város által meghatározott szokásos bérleti díjnak felel meg. (Ez az összeg mára 22.500 euróra nőtt). Közben 28 ezerért vettük meg a telket! 14 napon belül, azonnal fizessük ki, vagy fellebezzünk a bíróságon. A beadványt egy pozsonyi ügyvédi iroda, az AKAK kft. készítette elő és adta be a bíróságra – méghozzá 2014 januárjában!!! Akkor, amikor Marek úr nagyokat bólogatva arról biztosított, hogy mindenben támogatni fog! (A felszólítást kézbe véve azonnal fel is hívtam őt, és az alpolgármestert is. Azt felelték, hogy ők semmiről nem tudnak, azt sem értik, miről beszélek! Hogy most a szemembe hazudtak-e, vagy valaki a hátuk mögött intézkedett a beleegyzésük nélkül – sejtelmem sincs. Bárhogy is legyen, egyik sem válik dicsőségükre.) Mit tehettem volna? Ügyvédet fogadtam, és fellebeztem. (Az AKAK kft. egyébként a beadvány alapján 870 eurós egyszeri munkadíjat (!) követel. Szóval ők, akár vesztenek, akár nem, nagyon jól járnak.

Ekkor megkérdeztem a városi hivatalt: mondják már meg, hogy volt ez eddig Nyitra megyével? Ők mekkora bérleti díjat fizettek, mikor még ők voltak a rendelőintézet tulajdonosai? A kérdés cseppet sem másodlagos: ugyanis ha a megyének volt hatályos szerződése, akkor az a jogfolytonosság alapján automatikusan ránk szállt volna. Vagy a megyével ez másképpen volt elintézve? Netán ők nem fizettek? „Engem ez ne érdekeljen – volt a felelet. – Az nem az én dolgom.” Később a város azt javasolta nekem, hogy kössünk peren kívüli egyezséget. Az AKAK kft. ügyvédei különböző variációkkal álltak elő. Az egyik ötletük például az volt, hogy fizessek a városnak kb. 7 ezer eurót, nekik pedig, munkadíjként, 11-12 ezer eurót! Szerintük mi ezzel nagyon jól járunk, hiszen, ha visszavonják a beadványt, akkor megspóroljuk a bírósági eljárás költségeit!

Tudják mit? Azt mondtam: rendben. Félreértés ne essék, itt nem arról van szó, hogy mi nem akarunk fizetni, csupán az egyenlő elbírálás elve alapján ugyanannyit, mint a többiek és természetesen ugyanarra az időszakra. Ezért látni szeretném, hogy a város másoktól, akik ugyanabban a cipőben járnak, mint mi, mennyit kér? Azaz: vannak még a városnak olyan telkei, amelyeken olyan épületek találhatók, amelyek nem a város tulajdonai. Szeretném tudni, a többiek mekkora bért fizetnek? És fizetett-e valaki visszamenőleg, miután megvette a telket? Mindez már nem egyéni probléma – hanem közügy. Ugyanis, ha létezik ilyen törvény, és a városnak igaza van, akkor mindenkivel szemben egyformán kell eljárnia. Márpedig akkor két évente meg kellet volna duplázni a városi vagyont! Három lehetőség van: 1. beszedte, de a pénz eltűnt valakinek zsebében – ergo, a város mindenkori vezetősége bűntettet követett el. 2. nem szedte be, pedig be kellett volna – ergo, nem jól gazdálkodott a közvagyonnal, ez szintén törvénysértés. 3. Van valami régi, belső városi határozat a földbérletekkel kapcsolatban, ami köszönő viszonyban sincs az érvényben lévő Szlovákiai törvényekkel, amit eddig a városi hivatal bürokratáinak eszükbe se jutott érvényesíteni, de most rajtunk akarnak példát statuálni.

Az infotörvény alapján kikértük a várostól ezeket az adatokat. Mondanom se kell: igen nehezen adták ki, háromszor is kellett kérvényeznünk, végül kénytelenek voltunk államügyésszel fenyegetni. Végre, 2014 őszén, a választások előtt, kézhez kaptuk a városi ingatlanokra vonatkozó adatokat. És mit gondolnak, mire jöttünk rá? Hogy az olyan komáromi telkek száma, amelyen az épület valaki más tulajdonában van, összesen 142. Ezek közül csupán 28 fizikai vagy jogi személlyel kötöttek bérleti szerződést! Ez az összes beépített telek nagyságának a 10 százaléka, a többi 90 százalék használja a telket 10-25 éve, de nem fizet semmit! (Négyzetméterben kifejezve: 3,939 m²-ért kap pénzt a város, 36.523 m²-ért pedig nem.) Annak a 28 bérlőnek, akik fizetnek bérletet (talán), más-más összeget szabtak ki, többségében jóval alacsonyabbat, mint amit tőlem kérnének. (Pl: 0,78 €/m²/év, 1,22 €/m²/év. Két magasabb összeget találtam: 8,24 €/m² / év, de csak 1 m² telket használ, a másik pedig 11,47 €/m²/év fizet, 51 m² telekre.) Olyan magas árat senkitől sem kérnek, mint tőlünk: majdnem 12 €/m² követelnek tőlem évente, 1200 m² telekre! Visszamenőleg most már 22.500 eurót! Úgy, hogy közben már megvettük a telket. Úgy, hogy a város számára létrehoztunk egy egészségügyi központot. Elnézést kérek, de ez már tényleg nagy disznóság! Nincs még egy ilyen város az országban, de lehet, hogy Európában sem. Arról meg már nem beszélve, hogy közhasznú tevékenységet folytató társaságként, a szlovák törvények szerint a város a bérletet, sőt még az adót is jelentősen csökkenthetné, akár el is engedhetné! Ahogy ezt a többi város és falu teszi.

Miután ez kiderült, panaszt emeltem a város Panaszvizsgáló szakbizottságnál. Ennek lényege, hogy a ránk alkalmazott mérce alapján, csupán Marek úr polgármestersége idején, 1 636 584 eurót kellett volna beszednie a városnak. Hol van ez a pénz? Mindez már a 2014-es választások előtti utolsó pillanatban történt. A panaszommal a régi testület az utolsó ülésén foglalkozott. Hozott is egy határozatot, miszerint az új polgármesternek ezekre az ügyekre új alapelveket kell kidolgoznia, úgy, hogy ez vonatkozzon a folyamatban lévő bírósagi perekre is.

Megtörtént a polgármester választás, amelyet, mint ismeretes, Stubendek László nyert meg. Többször beszéltem vele, úgy éreztem, őszintén szeretné megoldani az ügyet. Igen ám, de a Vagyonkezelő osztály munkatársai ugyanazok maradtak. A régi testület érvényes határozata alapján ki is dolgozták az alapelveket. Eszerint mindenki, aki városi telket használ, a telket záros időn belül megveheti. Ez okos. A baj csak az, hogy mindenkitől, akár megveszi, akár nem, „jogtalan használat” címén visszamenőleg 2 évre olyan összeget rónának ki, ami gyakorlatilag a telek árával lenne egyenlő. Azaz gyakorlatilag 2x fizettetnék meg a telek árát! (Pontosan úgy, ahogy ezt az esetünkben próbálják elérni). Hogy ez miért ostobaság? A városháza kiadott adatai alapján ez 1.650 (!) fizikai, és több tíz jogi személyt érint. A legnagyobb olyan telek, amiért nem fizetnek, a Matica Slovenská épülete alatt terül el – neki két évre visszamenőleg nagyjából 70 ezer eurót kéne fizetnie. És ha nem veszi meg, akkor évente 35 ezer euró bérleti díjat kellene fizetnie! Sokan vannak, akik az elmúlt években már megvették a telket, de előtte bért nem fizettek. El tudják képzelni, hogy ez hány száz pert fog jelenteni, és hogy ebből mekkora országos botrány kerekedne?

Szerencsére a városi képviselő testület egy része belátta, hogy ez így képtelenség. Ezért a 2015 március 12-ei ülésen egy módosított, kompromisszumos határozat született: a város „generális amnesztiát” hirdetett, miszerint nem kért volna „jogtalan használat” címén visszamenőleg bérletet azoktól, akik megvették/megveszik a telkeket. Pontosan úgy, ahogy ezt Szlovákia legtöbb városában már rég megoldották.

A polgármester azonban váratlanul megvétózta a döntést. A városi televízióban kifejtette, hogy a város jogi osztályán merültek fel aggályok a határozattal szemben, ezért államügyészhez fordultak. Talán jobb lett volna megvárni, míg az ügyész maga nyújt be óvást. Így ugyanis, ha az ügyész netán azt fogja kimondani, hogy a generális amnesztia jogtalan, azaz nem lehet elengedni a visszamenőleg követelt díjakat, és a polgármester ezt elmulasztotta kérni immár öt hónapja, azzal törvényt sért. Márpedig ezért személyesen őt teszik majd felelőssé. És az is elképzelhető, hogy néhány ember körülötte pontosan ezt szeretné.

Azt hiszem, ez az egész történet egy egyszerű irigységre vezethető vissza. Aztán valaki rájött, hogy ebből pénzt tud kovácsolni, a saját maga, vagy a barátai számára. Elkezdték piszkálgatni az ügyet. Addig-addig piszkálgatták, míg a történet önálló életre nem kelt, és lassan kicsúszott a kezeik közül. Rájöttek, hogy a hajó nagyon veszélyes vizekre evezett… Bármikor vissza lehetett volna fogni, azonban a kisebb sakkjátszmából sokkal nagyobb sakkjátszma lett. Esetleg jól el lehet verni a port a jelenlegi polgármesteren… Közben azért ne felejtsük el, miről is van szó. Komáromban rendkívül szét vannak szóródva az orvosi rendelők – mi ezt igyekeztünk legalább egy kicsit enyhíteni. A város vezetése pedig, ahelyett, hogy segítene megoldani a problémákat, inkább megnehezíti azt. Magának is. Én még mindig bízom benne, hogy másfél év szélmalomharc után kellemesen fogok csalódni.”

Hübschné Dráfi Anikó