Aranyhajú Nap minden nő

Van az évnek egy napja, amikor a férfiak virággal lepik meg a róluk gondoskodó nőket, asszonyokat, ezzel is megköszönve odaadásukat, a reggeli teát, kávét, a frissen mosott, vasalt ruhát, a nehéz munkával töltött napok utáni meleg vacsorát.

Hóvirág, tulipán, nárcisz, de főleg a szegfű – ezek a képek kerülnek elő sokunk emlékeiből, ha meghalljuk, hogy Nemzetközi Nőnap.

Igaz, az előző rendszerben elég sajátságos módon tartották ezt az ünnepet. Hivatalos vállati összejöveteleken a nők virágot kaptak (általában szegfűt), apróbb ajándékokat (legtöbbször édességet, vagy ilyen-olyan kevésbé praktikus használati cikket) … és a férfiak … ünnepeltek.

A rendszerváltás után ez az ünnep mintha „fekete listára” került volna.

A Nemzetközi Nőnapot már több mint száz éve ünneplik. 1910-ben határozták el, hogy nemzetközi nőnapot tartanak annak emlékére, hogy 1857. március 8-án New Yorkban a textilipari munkásnők a béregyenlőségért és munkaidő csökkentéséért sztrájkoltak. Először a világon 1911. március 19-én tartották meg a Nemzetközi Nőnapot Németországban, Dániában, Svájcban és Ausztriában. Véglegesen 1917-ben (az oroszországi események után) március 8-ra tették a Nemzetközi Nőnap dátumát.

Az Egyesült Nemzetek Szervezete 1975-ben nyilvánitotta március 8-át a nők jogainak, a nemzetközi béke és szolidaritás világnapjává.

Függetlenül attól, hogy elismerjük-e ünnepnek e napot vagy sem, mégis kitűnő alkalom ez a nap, hogy kifejezzük szeretetünket, hálánkat és köszönetünket minden körülöttünk élő nőnek .

Mi is ezt szeretnénk tenni egy rövid verssel:

Mi a nő nékünk?

A nő tetőtől talpig élet,
a férfi csak nagyképű kísértet.
Minden ő, egy személyben,
lelkünk másik fele,
aki értünk létezik és mi őérte.
Köszöntöm hát őket,
a nőket, kívánom nekik mindazt a szépet,
amit érettünk ma és minden nap
önként megtesznek.