Foltvarrás a szabadidőközpont épületében
A foltvarrás (vagy patchwork) az egyik legnehezebb, ugyanakkor leglátványosabb varrástechnika. Sokan szeretnék megtanulni – és nem is sejtik, hogy ezt itt, Komáromban is megtehetik, méghozzá a Szabadidőközpont épületében működő klubban, ahol Bajkai Eszter szakmai tanácsokkal látja el az érdeklődőket. Eszter hat éve került a Szabadidőközpontba, előtte a Bátorkeszi Magán Szakközépiskolában volt a leendő varrónők szakoktatója.
A hétfő délutáni klubban néhány kedves, vidám hölgy fogadott. Előre kikészítették számomra a munkáikat: az asztalon karácsonyi és egyéb alkalmakra való, ilyen-olyan méretű, szebbnél szebb patchwork asztaltarítőket, párnákat, ágytakórakat, illetve még készülőfélben levő textileket csodálhattam meg. A különféle korosztályba tartozó asszonyok két-három éve járnak ide – elképesztő, ez idő alatt mennyi minden került már ki a kezeik közül.
„Már rég szerettem volna elsajátítatni a foltvarrás technikáját. Kerestem a lehetőséget, kitől tudnám megtanulni – mondja Alena Horáčková, aki egyébként egy bankban dolgozik. – Már-már azt hittem, Érsekújvárba kell mennem emiatt, amikor egy véletlen során megtudtam, hogy itt, a Szabadidőközpontban is működik ilyen klub. Azóta már hat nagy ágytakarót, néhány asztalterítőt varrtam, de készítettem fekvőhelyet a lányom kutyusa számára is.”
„Jó érzés, hogy a munkáinkkal nem csak a magunk, hanem a családunk számára is örömet szerezhetünk – veszi át a szót Oľga Szépeová, aki eddig két franciaágyra készített egy-egy szettet, egyet az egyik, a másikat a másik lánya számára. – Én már nyugdíjas vagyok, már csak hébe-hóba dolgozom (ekonómus a végzettségem), végre van időm. De csak télen foglalkozom vele: nyáron inkább kertészkedek. Azonban a hosszú téli estéten sem szeretek tétlelnül üldögélni. Nagyon örülök, hogy rátaláltam erre a csoportra. Egyrészt azért, mert a foltvarrás igényes, sok türelmet igénylő feladat, amire magamtól, a tévében vagy az intereneten látottak alapján nem vágtam volna bele. Itt nemcsak tanulunk egymástól, hanem kellemes, női társaságban lehetünk.”
„Számomra is az a legvonzóbb, hogy társaságban lehetek – veszi át a szót Elena Danišová – már hetven éves elmúltam, és örülök, hogy sikerült olyan tevékenységet találnom, ami által van hová kimozdulnom, emberek közé mennem, beszélgetnem. Mert nem csak az a fontos, hogy legyen az embernek egy hobbija, ami kitölti a hétköznapjait, ami hasznos, és ami a családját is örömmel tölti el – hanem az is, hogy jókat beszélgessen, nevessen.”
„Bevallom, néha nagyon nehezemre esik a munka után összeszednem magam, és eljönnöm ide – mondja Adriana Grupáčová, aki egyébként rendőrnő. – Aztán amikor eljövök, mindig jól érzem magam. Jókat beszélgetünk, nevetgélünk, recepteket cserélünk – egyszóval kikapcsolódom. Ötletekkel látjuk el egymást, egyikünk inspirálja a másikat. Látom, ahogy a kezeim közül valami szép dolog kerül ki, és ez jó érzéssel tölt el.”
Végül Pákozdi Anita angol tanárral is elbeszélgetek, aki egy kicsit kilóg a sorból – ő ugyanis nem foltvarrássért jár ide, hanem szabást-varrást tanul. „Mikor két évvel ezelőtt elkezdtem járni ide, szinte azt sem tudtam, melyik a varrógép eleje, és melyik a háta. Kihívás volt számomra, hogy valami újat, valami mást tanuljak. Mára már megvarrtam magamnak egy ruhát és egy szoknyát, és nem kell varrónőhöz szaladnom, ha egy nadrágot szeretnék felhajtani, vagy egy cipzárt szeretnék kicserélni. Célom, hogy saját tervezésű, érdekes ruhákat készítsek magamnak – engem ez jobban inspirál, mint a foltvarrás.”
„A varrásban a kreativitás a legjobb – tesz pontot a látogatásom végére Bajkai Eszter. – Az, hogy mindenkinek megvan a maga stílusa, de azon belül sincs két egyforma munka. Sokféle hölgy jár ide, szlovákok, magyarok, fiatalabbak, idősebbek – sőt, van egy csoportom, amibe 11 ötödikes kislány jár! Mindig jó a hangulat, nagyon kellemes a társaság. Szeretettel várok mindenkit, akinek kedve van valami újat tanulni, vidám társaságban lenni, és persze hasznosan, kreatívan eltölteni a szabadidejét.”
(Hübschné Dráfi Anikó)
