Jaj de jó a habos sütemény!

A közelmúltban adtunk hírt róla, hogy Varga Noémi (25), a Praliné Menház Cukrászda vezető cukrásznője arany és ezüst érmet szerzett a tatai “Farsang Kupa” országos gasztronómiai bajnokságon. Az előbbi díjat cukrász, az utóbbit cukorvirág kategóriában nyerte el. De vajon kicsoda Noémi? Mióta cukrász, és mi az ő kedvenc süteménye?

Hogyan lett belőled cukrász?
Néhány éve egyik rokonunk születésnapi partijára készítettem egy egyszerű Fekete-erdő tortát. Mindig szerettem süteményeket, tortákat sütni, igyekeztem nem csupán az ízre, hanem a díszítésre, a torta külsejére is odafigyelni. Így tehát a születésnapi torta elkészítése nem jelentett nehézséget a számomra. Nos, a tortám olyan nagy sikert aratott a vendégek körében, hogy kisütöttem: ezzel fogok foglalkozni.

21 éves voltál ekkor. Épp a kábelgyárban műszakoztál…
Eredeti szakmámnak – masszőrként végeztem az érsekújvári Egészségügyi Középiskolában – ekkor már semmilyen értelmét nem láttam. Tanulmányaim ideje alatt kifejezetten megnőtt a masszőrök száma Komáromban, túl nagy lett a konkurencia. Tudtam, ezen a területen már nincs esélyem arra, hogy „kiugorjak”. Márpedig elég ambíciózus vagyok. Fontos számomra a szakmai siker, hogy elismerjék a munkámat. És anyagilag se érte volna meg. Így inkább elmentem a kábelgyárba, ahol azon agyaltam: mibe is fogjak? Mert az meg se fordult a fejemben, hogy leragadjak a gyárban.

Hogyan kezdtél neki?
Először különböző tanfolyamokat végeztem. Később a nagymegyeri Magán Szakközépiskolában, távúton szereztem cukrászképesítést, azaz hivatalosan is cukrász lettem. Azonban még sokáig csak otthon dolgoztam, barátoknak, ismerősöknek készítettem a finomságokat. 2013-ban helyezkedtem el először a szakmán belül: egy érsekújvári cukrászda alkalmazottja lettem.

Mikor kerültél a Praliné Menház Cukrászdába?
A nagymegyeri tanulmányaim idején praxra is szükségem volt. A Pralinéban találtam helyet, az akkori vezető cukrász, Farkas Editke mellett. Rengeteget tanultam tőle: vannak dolgok, amiket csak a gyakorlatban lehet elsajátítani. Ő mutatta meg, hogyan kell tökéletes csokoládé bevonatot, vagy dobos torta tetőt készíteni. A prax ideje alatt megkedveltük egymást. Amikor Editke nyugdíjba ment, nem akarta cserben hagyni a cukrászdát: engem szemelt ki utódjául. 2014 decemberében léptem be a helyére: így lettem a Praliné vezető cukrásza.

Hány verseny van már a hátad mögött?
Legalább nyolc. Azért szeretem a versenyeket, mert rengeteget lehet közben tanulni, fejlődni. Majd mindegyiken eredményes lettem, de ilyen sikert első ízben értem el. Cukorvirág kategóriában ezüst-, cukrász kategóriában pedig aranyérmes lettem. Előre elkészített termékekkel versenyeztünk. A cukrász kategóriában ötféle minidesszerttel, egy tányér- , egy napi desszerttel valamint egy tortával kellett benevezni. Nem csak az ízvilágot értékelték, hanem a díszítést és a tálalást is. Különösen a fehér tortámon megjelenő fekete csipke nyerte el a zsűri tetszését. Nem csak látványos, hanem igen igényes díszítésről van szó.

A cukorvirágból készült csokrod is gyönyörű… Rendelnek ilyesmit is a vendégek?
Szinte soha, ugyanis eléggé megdobja a torta árát, hiszen hosszadalmas munkáról van szó. Egyetlen nagyobb virág elkészítése egy-két órás munka. Úgyhogy ez inkább csak olyan hobbi – ezért is fontosabb számomra, hogy cukrász kategóriában lettem első, olyan területen, ahol nap mint nap dolgozom.

Melyik süti a kedvenced?
Jaaaj! Csaknem mindegyik, kivéve a szárazabb fajtákat! Édesszájú vagyok, és azt szeretem, ha valami jó krémes… Sajnos, amióta cukrász vagyok, fel is szedtem pár kilót, mert hát ugye meg is kell kóstolni, hogy jól sikerült-e egy-egy krém. És mivel a saját szám íze szerint főzök, nekem mindegyik finom! A vásárlók abszolút kedvence egyébként a karamellás fánk, amit reggelente frissen sütünk. Otthon pedig egyszerűbb, házias sütemények is az asztalra kerülnek.

Van valami, ami inspirál?
A nővérem, aki sikeres műkörmös. Már több díjat is elnyert, tanfolyamokat tart, kiterjedt vendégkörre tett szert. Felnézek rá. Az ő eredményei motiváltak, hogy én is a lehető legtöbbet hozzam ki magamból. Sokat köszönhetek az édesanyámnak (aki sosem hitte volna, hogy cukrász leszek), és a páromnak. Mindig számíthatok rájuk, és néha, mikor a rengeteg a munka, például karácsony táján, szükségem is van a támaszukra.

Mit szeretsz leginkább a torták és sütemények készítésében?
Az egész folyamatot, a piskóta sütésétől kezdve a díszítésig. A legjobb számomra talán mégis az, hogy nincs két egyforma torta, nincs két egyforma díszítés. Nyughatatlan természet vagyok, és itt kiélhetem magam: mindig van valami új, mindig van mit tanulni, van hová fejlődni.

Hübschné Dráfi Anikó