Népfogyatkozás

Ijesztő számokra bukkanhatunk, amennyiben megnézzük a komáromi lakosság létszámának alakulását az elmúlt 15 évben. Az ezredforduló óta 10 százalékkal csökkent Komárom város lakossága, a 38 ezerhez közeli lélekszám idén minden bizonnyal 34 ezer alá süllyed. Ez a szám még korántsem teljes, mivel a városi hivatal 1600 (!) komárominak nem ismeri a lakcímét, és 3 ezer körül van azok száma, akik vagy távol dolgoznak, vagy tanulni mentek (és sajnos a legtöbb esetben nem térnek haza).

Az ilyen arányú lakosságfogyás még annak tudatában is aggasztó, hogy nem csupán helyi jelenség az alacsony gyerekvállalási kedv és a gyakori elvándorlás. A szomszédos városokban nem található ilyen arányú csökkenés, így el kéne gondolkodnunk azon, hogy mi történik nálunk. Az önkormányzat a lakosság száma alapján kapja az állami támogatást, így ez komoly gazdasági kérdés, ráadásul az sem mindegy, kik vándorolnak el. Sajnálatos módon pontosan azok, akik a legtöbb helyen a gazdaság motorját alkotják: a legjobb szakmunkások, a vállalkozó kedvűek, a bizonyítani vágyók és a legmagasabban képzettek.

Az okok közt minden bizonnyal megemlíthetjük a helyi gazdaság visszaesését. A munkalehetőségek terén még a szomszédos járások is megelőznek minket, és a vállalkozó kedvűeket/cégeket is jobban vonzzák. Komáromban az elmúlt 10-15 év az elmulasztott gazdasági lehetőségek évei voltak. A dél-komáromi ipari park fejlődésével (amely időszakos megoldást kínált a munkaerőpiacnak) elhittük, hogy jó úton járunk, közben szélsebesen száguldottak el mellettünk a vonatok. Míg mi örültünk a „Nokiás-buszoknak”, addig például Dunaszerdahely vagy Újvár gazdaságilag megerősödött. A városunk legfontosabb intézményei közül szinte mind siralmas állapotban van. A déli oldalon újjáépítették a fürdőt, mi még most is a rozsdásat foltozzuk. Valószínűleg szlovákiai rekordnak számít az, hogy Komárom városában egyetlen iskola sincs felújítva. A sort még lehetne folytatni, de most ne tegyük, csupán annyit kérdezhetünk: Csoda, hogy sokan összepakolnak?

Komárom adottságai miatt is egy nagyon nyitott város, három főváros közelségében, két ország határán. A nyitottságnak történelmi hagyományai és jól látható lenyomatai is akadnak, elég csak a templomtornyok sokszínűségét megnézni. A nyitottság azonban egy olyan tényező, amely a lehetőségek és a veszélyek intenzitását is fokozza. Jelenleg ez az elvándorlásnak nyit kaput, holott az érkezőket is fogadhatná. Az előnyös fekvésnek köszönhetően Komárom bőven lehetne egy alkalmas hely a letelepedésre, akár magánéletről, akár üzleti tevékenységről van szó, azonban manapság csak a veszélyek hatását érezhetjük. Az eredmények igazolják, hogy a komáromi (alap és közép) iskolákban az egyik legversenyképesebb tudást szerzik meg a gyerekeink, ám alig akad tehetség, aki a tudását Komáromban kamatoztatja. Óriási lehetőséget kínál a városunknak az itt lévő egyetem, azonban egyelőre elég kevés okot tudunk felsorolni, ami miatt egy frissen végző hallgató itt telepedne le.

A lehetőségeinket és a modern kor kihívásit nagyvonalakban ismerjük, ráadásul a lakosság fogyásának mértéke arra sürget, hogy átgondoljuk Komárom jövőjét. A piti ügyekben kimerülő iszapbirkózás helyett érdemes volna felvázolni a távolabbi célokat és elindulni előre. Ha az irány nem is lesz teljesen tökéletes, azon még pontosíthatunk, azonban az egy helyben topogás az bizonyosan nem mozdít a ritmusváltás felé. Válaszokat kell adnunk arra a kérdésre, hogy miként erősödhet meg gazdaságilag Komárom, és hogy egy családnak miért érdemes itt maradni? Sőt, itt letelepedni! Komáromnak van mire építenie, adottságokban és hagyományokban sincs hiány, csupán kéne egy olyan városvezetés, amely tovább lát a Klapka tér sarkánál.

(Keszegh Béla –  az írás az AhojSzia lap májusi számában jelent meg)