„Sem csellel, sem erővel!“ – A Kőszűz története

Komárom város számos nevezetessége közül az egyik legismertebb az Újvár nyugati bástyáján – az úgynevezett Madonna bástyán – álló Kőszűz. A szobor talpazatán latin nyelven íródott szavak – „NEC ARTE NEC MARTE“ (jelentése: „Sem csellel, sem erővel“) – bizonyára minden komáromi számára ismerősen cseng.

Iskolában, a történelem órákon is sok szó esik a vár történetéről és a szobor – kissé romantikus – jelentéséről. Azonban ha kissé megkoptak volna az iskolai emlékeink, akkor most röviden elevenítsük fel!
Komárom városát a történelem során számos csapás sújtotta. Nem csupán háborúk, de olyan természeti csapások, mint az árvíz, földrengés és tűzvész is. Ezeknek a katasztrófáknak sok épület és műemlék áldozatául esett, mégis egy híres nevezetességünk büszkén állt ellen mindezeknek. Ez pedig nem más, mint a Komáromi vár.
A történészek gyakran emlegetik a Duna Gibraltárjaként is, mivel a két oldalról folyók által körbevett vár szinte bevehetetlen erősségként szolgált évszázadokon át. Ezt a szerepét már a középkorban felismerték, ezért aztán Pietro Terbosco 1550 körül elkészítette az Öregvár tervét, amely a törökök elleni végvárrendszer erősségének számított. A vár egyik nagy próbatételét már elkészülése idején elszenvedte. Ugyanis, miután 1594-ben Szinán nagyvezér százezer fős török seregével elfoglalta Tata, majd Győr városát, Komárom ellen vezényelte csapatait. Erre az időszakra vezethető vissza a kőszűzről szóló városi legenda, mely így szól:
A törökök számtalanszor ostromolták Komárom várát, mégsem sikerült azt bevenniük. Ezek után egy kőszüzet helyeztek ki a vár fokára, amely azt hirdette, hogy „sem csellel, sem erővel“ nem lehet a komáromiaktól elvenni a várukat. Ezzel az előre elkönyvelhetően vereséget szenvedő török sereget kigúnyolandón a szobor kezével fityiszt mutatott az ostromlóknak.
A történetben szereplő szobor köztudottan nem azonos a maival, ugyanis az Újvár csupán 1673-ban készült el az akkor legkorszerűbbnek számító olasz és francia erődítési elvek figyelembe vételével.
Később az 1848/49-es szabadságharc során is megőrizte a vár dicsőségét. Az osztrák seregek nem tudták elfoglalni a várat, melyet Klapka György tábornok vezetésével védtek a forradalmárok. A tábornok 1849-ben, hat héttel a világosi fegyverletételt követően adta át a várat – az általa megszabott kedvező feltételekkel – az osztrák seregnek.
A vár jelképe, a jelenleg ismert formájában –kezében ekkor már babérkoszorúval – feltehetőleg valamikor a 18. században került a Madonna bástyára. Azonban az idők során olyan mértékben károsodott, hogy el kellett onnan távolítani. Ez a szobor jelenleg is fellelhető a Duna Menti Múzeumban. Ennek alapján készült el a Kőszűz hiteles másolata Vladimír Višváder szobrász keze nyomán, amely ma az Újvár nyugati bástyáján hirdeti: A komáromiak nem adják meg magukat semmiféle cselnek, sem erőszaknak!

(kép: szoborlap.hu)