Véget ért a 25. Komáromi Napok
Véget ért a 25. Komáromi Napok – a legjobb hét a városban. Ez utóbbi túlzás nélkül kijelenthető. Idén nagyszerű volt a hangulat, a belváros tele volt élettel, energiával. Még az időjárás is megkímélt bennünket – pontosan a Borok utcáján, csütörtökön maradt abba az eső, és csak az utolsó, vasárnap esti koncerten kezdett rá újra. Nem fújt a szél, nem volt rendkívül hideg – egyszóval a „fentiek” is tudták, hogy most Komáromi Napok vannak, ilyenkor nem illik dörgetni az eget.
Idén Észak-Komárom úgy döntött, kevesebb pénzből szeretné megoldani a város szórakozását: 51 ezer euró helyett 40 ezer eurót szántak rá. Valószínűleg ezért történt, hogy több sztárfellépő lépett föl Dél-Komáromban. Nálunk főként hazai, környékbeli előadók vitték a prímet, egy-egy énekes többször is fellépett: egyszer ilyen, másszor olyan formációban.
Eleinte az ember fanyalogva fogadta a programot, hiszen az itt fellépő „nagy nevek” – mint pl. a Csík vagy Charlie -, már többször is jártak Észak-Komáromban. De végül is szeretjük a sajátjainkat, és az a helyzet, hogy a legtöbbjük igazán kiváló zenész, akik nagyszerű bulihangulatot képesek teremteni!
Ha meg valaki a húzósabb nevekre volt kíváncsi, egyszerűen átsétált a túloldalra, és kész. A programok, nagykoncertek tényleg nem voltak egymásra szervezve, simán lehetett sétálgatni a két város között. (A Jókai Liget és a Klapka tér közti távolság 20-25 perc alatt megtehető gyalogosan, nyugodt tempóban.)
Az ember nyilván nem jut el mindenhová, e sorok írója se tudott mindenhol ott lenni. Természetesen mindenki a saját ízlésének megfelelően választ koncertet. Mégis ki merem jelenteni, hogy a fesztivál egyik legszínvonalasabb koncertjét a Korál adta. Azt hiszem, ezzel mindenki egyetért, aki ott volt, látta, hallotta: le a kalappal az együttes előtt, és az idén Kossuth-díjat kapott Balázs Fecó előtt.
Tehát végül is nem zavarta az embert, hogy Észak-Komáromban kevesebb volt a sztárfellépő. Egy negatívumot azonban mindenképpen meg kell említeni. Komárom szlovák ajkú lakossága nem ok nélkül volt felháborodva. Mintha rájuk egyáltalán, vagy alig gondoltak volna: Samuel Tomečeken, az Elán Foreveren és Petra Brönerován kívül, aki rendszeresen játszik Komáromban, csak helyi fellépők várták őket. Erre a jövőben mindenképpen oda kell figyelni, ők ugyanúgy megérdemlik a nagy húzóneveket, ahogyan mi.
Az étel-ital a szokásos volt. Sokan mondják, hogy a borokat irtóztató áron árulták. Nem tudom, őszintén szólva nem kóstoltam, tehát ezt nem tudom felmérni. Mindenesetre ez is egy visszajelzés. Jómagam kézműves pálinkát kóstoltam a túloldalon, és úgy gondolom, az ár korrekt volt a kiváló minőséghez képest.
Mintha idén jobban odafigyeltek volna a gyermekprogramokra is – szintén ide-oda lehetett sétálgatni a két városrész között. Ezen a téren azonban még van hová fejlődni, és már csütörtöktől lehetne gondolni a családokra, nem kifejezetten szombat-vasárnapra szorítkozni.
Bőséges volt a kiállítások választéka, és elég jó a komolyzenei programoké. Különleges volt Giuseppe Verdi: La traviata – a Komáromi Kamarazenekar koncertszerű előadása, amelyet Medveczky Ádám Kossuth-díjas érdemes művész vezényelt. A sportprogramokra idén rekordméretekben voltak kíváncsiak, így azt lehet mondani, hogy ez a része is sikeresnek mondható. Viszont meg kell jegyeznünk egy kritikát: nevezetesen a futóverseny szervezésén még lenne mit javítani. Egyik ismerősünk például az elsők között regisztrált az interneten – végül azonban nem kapott csipet, így érvénytelen időt futott. Kellemetlen.
A 25. Komáromi Napok alatt a belváros megtelt élettel, nagyszerű volt a hangulat. A Borok utcáján alig lehetett végigmenni, akkora volt a tömeg. Sokan, akik külföldre költöztek, kifejezetten a fesztivál miatt látogatnak haza. Mást nem is csinálnak, mint fel-alá sétálgatnak, csak úgy vannak, sodródnak – és beszélgetnek, mert hihetetlen, menyi ismerőssel, rég nem látott baráttal lehet összefutni. És azt hiszem, ez a lényeg: a Komáromi Napok igazi közösségépítő, színvonalas fesztivállá nőtte ki magát, ami egyre érdekesebb a környékbeliek számára is.
HDA
