Oktatás 2024. 03. 19.

A Selye János Gimnázium diákja Kárpát-medence legjobb tollbamondásírója

Ha nem figyelünk helyesírásunkra, a nyelvi udvariasság ellen vétünk

Az elmúlt évekhez hasonlóan a Selye János Gimnázium ebben a tanévben is résztvevője volt a magyar oktatásügy egyik legfontosabb és legrangosabb versenyének, az Implom József Középiskolai Helyesírási Verseny Kárpát-medencei döntőjének. Iskolánkat Nagy Noémi III.B osztályos diákunk képviselte, aki szorgalmával, rátermettségével kitűnő eredményt ért el: kategóriájának 2. helyezettje lett, ill. a Kárpát-medencéből összesereglett 123 diák közül övé lett a legjobb tollbamondás megírásáért járó díj is. Az alábbiakban a felkészüléssel, a versennyel kapcsolatos benyomásait, élményeit osztja meg az olvasóval.

„Idén nekem is alkalmam nyílt bekapcsolódni az Implom József Középiskolai Helyesírási Versenybe, melynek keretén belül először a Nyitrai Konstantin Filozófus Egyetemen mérethettem meg magam a felvidéki fordulóban. A 2023. november végén megrendezett eseményről az első nyolc helyezett jutott tovább, s folytathatta a versenyt a Kárpát-medencei döntőben. Az örömtől kicsattanva (és őszintén szólva, kissé meglepetten) fogadtam a hírt, miszerint én is a nyolc továbbjutó felvidéki diák közt vagyok. A döntőre valamivel később, 2024. február 29. és március 2. között került sor a már hagyományossá vált helyszínen: Gyulán. Ez a pár hónap temérdek felkészüléssel járt; egyrészt individuálisan is sokat foglalkoztam a helyesírás szabályaival, másrészt pótolhatatlan felkészítőtanárommal, Spátay Adriana tanárnővel (a fényképen) is rengeteget gyakoroltunk. Halomnyi lediktált tollbamondással, megoldott feladatlappal és természetesen a jó öreg helyesírási szótár tüzetes átnyálazásával teltek a mindennapok. A tanárnő teljes odaadással igyekezett a lehető legtöbb tudást átadni: a vétett hibákat elmagyarázta, s építő kritikával mutatott rá hiányosságaimra. Ennek köszönhetően a februári döntőre úgy indultam el, hogy azt éreztem, képes vagyok a tőlem telhető maximumot nyújtani. Az érkezés napja aránylag eseménytelenül telt, hiszen a hosszú út, valamint a másnap miatti izgalom mindenki energiakészletét teljesen kimerítette. A versenynapot a felvidéki delegáció többi tagjával együtt a városházán indítottuk, ahol hivatalosan is köszöntötték a résztvevő diáksereget, ezt követően pedig elvonultunk az Erkel Ferenc Gimnázium termeibe, ahol „belecsaptunk a lecsóba.” A tesztet online, a kikészített laptopokon kellett kitöltenünk, megfelelően gazdálkodva a rendelkezésünkre álló 45 perccel. A helyesírás számtalan területe képviseltette magát, így például a rövidítések, a tulajdonnevek szabályos írása, de volt betűrendbe sorolás és egybe-, illetve különírást felölelő feladat is. Rövid szusszanás után a tollbamondásra is sor került, amelyet egyszerűnek, könnyűnek találtam, alig-alig éreztem bizonytalanságot.

A tényleges versenyt követően, délután fakultatív programon vettünk részt. Ki-ki csatlakozott a maga csoportjához, hogy bebarangolja a gyulai várat vagy éppen – ahogy én is tettem – az Almásy-kastélyt. Az idegenvezető érdekfeszítő betekintést nyújtott elsősorban az egyszerű, kastélyi személyzet életébe – megtekintettük a cselédek és az inasok számára berendezett hálószobákat és a helyiségeket, ahol mindennapi teendőiket végezték. Természetesen a díszes-pompás termekből sem volt hiány, melyekben egykoron előkelő családok számos nemzedéke élt. A kastélytúra során gyakorta botlottunk modern, interaktív eszközökbe, melyek igyekeztek élvezetesebbé, olykor mókássá tenni látogatásunkat. (Bár, hogy őszinte legyek, én a hagyományos, „kütyümentes” kastélyokat még mindig előnyben részesítem.) Az előzőhöz képest ez az este már sokkal jobb, fesztelen hangulatban telt, így bőven jutott idő az ismerkedésre a többi felvidéki korombelivel.

A záróünnepség március 2-án reggel kezdődött. Mindnyájan tűkön ülve vártuk az eredményhirdetést, az izgatottság betöltötte a dísztermet. Végül a határon túli kategóriában pontegyenlőséggel a 2. helyen végeztem, de a 122 versenyzőtársamat magam mögé utasítva a legjobb tollbamondás megírásáért járó oklevelet is magaménak tudhatom.

Az elért eredmény szinte csak hab volt a tortán, hisz e három, tartalmas nap alatt sok-sok új élménnyel is gazdagodtam, amelyekre majd igen szívesen gondolok vissza a jövőben.”

Nagy Noémi, III. B osztályos tanuló