Alapy Gyula (Komárom 1872. október 20. – Révkomárom, 1936. január 20.)
141 éve született Alapy Gyula újságíró, levéltáros, múzeumigazgató, csehszlovákiai magyar politikus. Gimnáziumi tanulmányait szülővárosában kezdte, majd Esztergomban folytatta. Középiskolai tanulmányai után Budapesten jogi szakra iratkozott be, majd Komáromban kezdett dolgozni jogászként, ezt követően a Földművelésügyi Minisztérium számvevői osztályán nyert alkalmazást. 1898-ban Komárom város, majd a megye számvevője lett. 1903-1923 között vármegyei levéltáros volt. Kulturális, tudományos és írói munkássága már fiatal korában felkeltette a közfigyelmet. Jogász korában dolgozott több helyi és fővárosi szépirodalmi és társadalmi lapnak, nagy felkészültséggel fordult a történettudomány felé, melynek különböző ágaiban eredményesen munkálkodott. A Komáromi Jókai Közművelődési és Múzeum Egyesület megalakításában, a Jókai Egyesület Kultúrházának felépítésében, a Komáromi Múzeumnak rendezésében elévülhetetlen érdemeket szerzett, mondhatjuk Komárom város kultúréletének országos tekintélyére emelése az ő nevéhez fűződik. Számos tudományos és szépirodalmi művet írt, több hetilapot és folyóiratot szerkesztett, köztük az alapításában megjelent „Komáromi Újság”-ot. Nemes emberbaráti érzülete önzetlen társadalmi tevékenysége közepette nyilvánult meg legszebben. A háború alatt ő szervezte meg a vármegyében a jótékonysági ügyeket. Később ő hozta létre a diákmenzát, melyben a szegénysorson tanulókat segélyezték. Alig volt egyesület Komáromban, melyben, mint vezető szociális karitatív munkát eredményesen ne fejtett volna ki. A megváltozott viszonyok, a trianoni helyzet újabb feladatok elé állította dr. Alapy Gyulát. A magyar kisebbség jogaiért folyó küzdelemben úgy érezte, ki kell vennie részét. Így vált élharcosává, legelismertebb és nélkülözhetetlenebb vezérévé a szlovákiai magyar
közéletének. A komáromi római katolikus autonóm egyházközösségben az ő elnöki működéséhez fűződik az egyház anyagi ügyeinek rendezése, a Szent András templom renoválása, a temető ravatalozójának, az elesett hősök emlékművének létesítése. Munkája elismeréséül az egyházközség az arcképét megfestette és a Majláth iskola dísztermében helyezte el. Levéltárosként jelentős genealógiai és heraldikai munkásságot fejtett ki. Többekkel megírta Magyarország címeres könyvét, melynek csak az első kötete jelent meg, Gróf Andrássy Gyula előszavával, több ezer színes címerrajzzal. 2006-ban leplezték le domborművel ékesített, kétnyelvű emléktábláját a Duna Mente és Magyar Kultúra Múzeuma (az általa megálmodott Kultúrpalota) főépületének falán.
