Amerikai álom komáromi köntösben

Sokan kezdik nyári work and travel (dolgozz és utazz) megoldással, mások családostul költöznek ki. Ahány komáromi, annyi indíttatás, de egy közös bennük: az amerikai álmot élik.

“Kiskoromtól vágytam Amerikába. Néztük a filmeket, hallgattuk a dalokat, és ugyanaz fogadott a valóságban is.” – Zaležák Ágnes – McLean, Virginia

Ági 2008 óta nem szándékozik elszakadni az Egyesült Államoktól. Eleinte a nyári szünetekben a testvérével dolgoztak New York állam egy előkelő, történelmi resortjában, ahol

Bill Clinton, Morgan Freeman és Victoria Secret modellek is megfordultak.

A vendéglátás, az au pair munka, házak takarítása, önkénteskedés és néhány kisebb cég megjárása – valamint a Virginia Egyetem kijárása – után jelenleg az IMF nemzetközi valutaalap kelet-európai országait reprezentálhatja. “Az álom nem cél, az maga a folyamat.”

Washington, D.C. kertvárosában, McLean-ben él 10 éve. “Az emberek nyitottsága, és az, hogy felkaroljuk egymást, abszolút pozitív csalódás volt. Itt nem jellemző a negativitás, inspirálóak az emberek, motiválnak.” Míg a pozsonyi főiskolás évei alatt érezte a megkülönböztetést, Amerikában még az sem számít, ha nem tudja valaki a nyelvet. “Akikkel csak megismerkedtem, előre vittek. Első pillanattól befogadtak, otthon érzem magam.” Mivel Amerika nem a gasztronómiájáról híres, az ételeket is meg kellett szoknia. “Mára ügyesen felzárkóztam, alig járok étterembe, szinte mindig otthon sütök-főzök.”

Szerencsére Áginak a pandémia óta akár hónapokra is van ideje hazalátogatni, hiszen a családja távolléte mindig is nehéz dolog. A zárkózottság és a mentalitás viszont olykor nézeteltéréseket is eredményez számára. “Otthon sokszor úgymond félnek próbálkozni az emberek. Persze ennek megvan az alapja, például a politikai helyzet miatt. Az emberek nem tudják milyen egy másfajta mentalitás szerint döntéseket hozni.

Bevásárláskor például én a célt nézem, nem azt hogy mit veszek fel, vagy milyen idő van. Sokan a körülményekkel foglalkoznak, feleslegesen.”

A nyugdíjas éveiben Ági megosztaná tartózkodását Európa országai és az USA között, addig viszont marad az amerikai élet. “Ha hazamegyek, a rituálészerű menü a borsóleves kerti zöldségekből és a pörkölt

Kint ugyanis teljesen más az íze mindennek, hiába használok otthoni fűszerek.

A Tátrába is eljár 1-2 napra. „Imádok tipikus szlovák ételeket enni, túrázni. És a barátokkal egy Duna-part, és a grillpartik sem maradnak el.”

A maratoni távok futása is nagyban meghatározza Ági életstílusát. “Gyerekkoromban semmit sem sportoltam. Az au pair-es délelőttökön viszont elkezdtem futni. Az USA-ban rengeteg futóút van, itt mindenki kocog. Sokáig 5 mérföldnél többet nem bírtam, de ma már ott tartok, hogy

évente legalább egy maratont lefutok. A legkiemelkedőbb teljesítményeim, hogy 50 kilométert lefutottam Utah-ban, és a pandémia alatt a Komárom-Esztergom közti távot is abszolváltam.”

A futás egy terápiát, megnyugvást, önbizalmat jelent számára. „Akár boldog vagyok, akár szomorú, mindennapossá vált.”

Amerika Ági elmondása szerint egyébként már nem ugyanaz, mint 10-15 éve. Rengeteg a lehetőség, és a külföldieket is jobban fogadják. “Végülis erről szól az állam, ezzel egyidejűleg viszont kezdi elveszíteni a 20-30 évvel ezelőtt értékét. Amikor még nem lehetett csak úgy bejutni. Mindenesetre nekem ez egy beteljesült álom, boldog vagyok itt.”

“Az igazi mindennapok és munka teljesen más, ha nem nyaralni jön az ember.” – Árkovics-Sukola Réka – Cleveland, Ohio

Réka és férje számára nem volt új az USA. Márk kiskorában kint is élt pár évig, majd többször utazott vissza a családdal. Réka pedig három Camp Leaders-es nyarat is abszolvált. A kijutás kapcsán éjjel-nappal a jogi szövegeket bújták. A jelentkezéstől a zöldkártyáig majdnem két év is eltelt. “Az elején sokat utaztunk, több államot bejártunk. Azóta megszületett a kislányunk, úgyhogy a család távolságát főleg Lisa mellett éreztük meg.”

Amerikában mindenképp szükség van autóra, hacsak nem egy nagy városban él az ember.

Nagyok a távolságok, nincs munkába bicajozás és ‘csak leszaladok a boltba’. Az autópályák 3-4 sávosak, és van egy sáv direkt azoknak, akik többedmagukkal ülnek a kocsiban.

“Nem kell a fővárosba utazni egy speckó dologért, mert van belőle több fajta a közeli lokációban is. Hatalmasak az áruházak, egyenesen ‘sokkolóak’. Az orvosi ellátás stresszmentesebb és gyorsabb. A helyi patikában pedig élelmiszert is lehet kapni.”

A házaspár a covid óta kertvárosi otthonából home office-ozik egy disztribúciós vállalatnak, melynek vannak boltjai Magyarországon és Szlovákiában is. Márk üzleti elemző lett, Réka pedig a készletoptimalizálást tervező csapat tagja. “Egyelőre van még mit kiaknáznunk, több tapasztalatot kell gyűjtenünk.

Más a nyaralás, és más a 8-17-es munkabeosztás.

Évi 15 nap szabadság van csak. Mellette a betegszabit gyűjthetjük maximum 60 napig. Általában nincs anyasági, mi szerencsések vagyunk, mert a cégünk 12 hét fizetett szabadságot adott szülés után, és a férjem is kapott 3 hetet.”

Márk most volt először itthon, 6 év után, és Réka is csak másodszor jött. “Nyáron hosszabb időre sikerült hazajutnunk, így a nagyszülők is kaptak egy kis időt az unokával. Érkezés előtt ilyenkor küldöm a menütervet, visszafelé pedig feltankolunk édességekből és Piros Aranyból!”

„Olykor emlékeztetni kell magam, hogy én választottam ezt az utat, akár könnyebb, akár picit nehezebb is.” – Papp Évi – New York

Az egyetem alatti nyári táborok után Évi úgy döntött, hosszabb távon is szerencsét próbál. 10 éve gyerekekre vigyázott, a szervezet segítségével pedig a kiköltözés is gördülékenyen ment. “Sosem bántam meg. Voltak időszakok, családi/baráti események, amelyekre szívesen mentem volna haza, de pont nem lehetett. Olyankor mindig nehezebb az ittlét.”

Kétszer költözött New Jerseybe, étteremben, kávézóban dolgozott, most pedig mesterképzésre jár egy helyi egyetemen. “Szerencsésnek mondhatom magam, mert

minden évben kaptam ösztöndíjat, ami a tandíj 30%-át fedezi.“

Évi számára a legnehezebb az ételeket volt megszokni. „Az otthoni kenyérnek párja nincs, itt az ételek minősége nem üti meg a szintet. A legpozitívabb dolog pedig, hogy

az utcán sokan rádmosolyognak, megkérdezik, hogy vagy. Simán le lehet állni az üzletben diskurálni, ez nekem nagyon szimpatikus.”

A család és a barátok után a madari nyugalmat hiányolja olykor. “Falun azért elég lassú és nyugodt volt az élet mindig, itt sokkal nagyobb a pörgés. Ha hazamegyek, nagy öleléssel várnak, és a májas hurka sem maradhat ki sosem!”

És vajon mit üzennek azoknak, akik szerint az USA-ban a kerítés is kolbászból van?

Ági: “Amerikában nincs is kerítés 🙂 Nyitott a ház körüli udvar, ami azt szimbolizálja, hogy gyere be, szívesen látunk!”

Réka: „Szerintem sokakban felmerül, akik kiköltöznek, hogy mi az otthon, és mi az itthon? Otthonomnak érzem Amerikát, itt élünk, dolgozunk, nem panaszkodhatunk, biztonságban vagyunk. A lelkünk viszont Magyarországhoz és Felvidékhez tartozik.”

Évi: “Hozzáállás kérdése, kinek mi fekszik jobban az otthoni vagy az amerikai életből. Aki úgy érzi, jöjjön és próbálja ki, az a biztos!”