Bizalom határon innen és túl

A Selye János Gimnázium képviseletében a III.C osztályos Bagócsi Lilla is részt vett a XXIX.Kárpát-medencei Vezetőképző és Ifjúsági Konferencián. Alább az ő beszámolója olvasható:

„Királyszállás. A XXIX. Kárpát-medencei Vezetőképző és Ifjúsági Konferencia október 6-án vette kezdetét egy kellemes busz-úttal Budapestről, ahol én, a komáromi Selye János Gimnázium képviseletében osztálytársnőmmel, Tóth Zsófival és Nagy András tanár úrral csatlakoztunk a többiekhez. Számos középiskola, gimnázium és líceum kapcsolódott be az eseménybe, melynek köszönhetően egy csodás hétvégét tölthetünk el Várpalota mellett, Királyszállás erdejében.

Vajdaság, Erdély, Felvidék, Kárpátalja és Magyarország fiataljai s tanárai egyaránt részt vettek a programban. A kirándulás során egy napot Veszprémben is eltölthettünk, ahol öt fős csapatokban próbálhattuk ki a szabaduló szobák rejtelmes feladatait, számunkra akkor még ismeretlen emberekkel, s ez kihívást és sok mókát jelentett. A finom ebédet követő délutánt Veszprém városának kreatív felfedezésével töltöttük, szintén csapatban. Többször előfordult, hogy elgondolkodtunk az előző esti előadás bizalommal kapcsolatos témáján. Az előadást Hortobágyi Arnold, bakonyi szerzetes tartotta, s akkora hatása volt ránk, hogy nem jelentett problémát megbíznunk egymásban és még jobban örültünk annak az egy bizonyos dolognak, ami mindnyájunkat összeköt: a magyar nyelvnek. Veszprémi utunkat a Herendi Porcelánmanufaktúra megtekintésével folytattuk.

Visszaérve a szállásunkra, vacsora után egy rendkívüli csoportos foglalkozásban volt részünk, melyet Csenger Orsolya, a Rákóczi Szövetség csodás, energikus és törődő tagja tartott. Hatalmas élmény volt, a foglalkozás üzenete pedig elért hozzánk: tennünk kell magunkért, társainkért, az iskolánkért, a diákságért s a magyarságért. Nem szabad félnünk, hisz együtt képesek vagyunk óriási dolgokra, ha segítjük egymást. Az este maradék részét együtt töltöttük, ismerkedéssel és szórakozással. Az utolsó napunk kicsit szomorkásan, ám egy nagy mosollyal az arcunkon indult, hisz tudtuk, lassan véget ér a Vezetőképző, s aligha lesz esélyünk találkozni később, de még várt ránk a Trianoni Múzeum megtekintése Várpalotán.

Ezzel a múzeummal teljesedett ki az összetartozás érzése köztünk, hisz emlékeztetett minket a felfoghatatlanra, a megbocsájthatatlanra. Ebéd után sietve pakoltuk be csomagjainkat a buszokba, hiszen már indulnunk is kellett, s így már csak egy rövid búcsúzkodásra maradt idő. Ám soha nem feledjük, amit e képzés elültetett az elménkbe, szívünkbe s lelkünkbe. Társaim nevében is merem állítani, dolgozni fogunk, küzdeni, és minden tőlünk telhetőt beleadni az iskolánk és határon túli társaink közötti szervezésekbe. Köszönöm a szervezőknek, Nagy Domonkos Istvánnak, Petrovay Lászlónak és a legaranyosabb és legmotiválóbb vezetőnek, Csenger Orsinak; köszönöm Rákóczi Szövetség.”