Blog: Sok van, mi csodálatos… a villáról és a suttogásról

Sokáig gondolkodtam, hogy írjak-e erről, de végül is úgy döntöttem, mégis csak meg kell szólalnom.

Politikusként az elmúlt évek alatt hozzá kellett szoknom az „egyéni bánásmódhoz” a médiák és egyes emberek részéről is. Néha azonban olyan jelenségekkel is találkozom, amelyek minden képzeletet felülmúlnak, olyan bírálatokkal is szembesülnöm kell, amelyek a józan ész számára már elképzelhetetlenek.
A Nemzetközi Nőnap alkalmából nemrég virággal köszöntöttem a hölgyeket (mint ahogyan azt az elmúlt években már többször is megtettem), ám nagy meglepetésemre voltak olyan hangok is, amelyek még ezt is kifogásolták. „Könnyű neki, van miből osztogatnia!” – suttogott a propaganda, de a „Nem ezzel kéne foglalkozni, hanem a munkahelyteremtéssel!” típusú reakciókból sem volt hiány. Ilyenkor már tényleg elgondolkodom: mit kéne vajon tennem? Vajon ezentúl csak azért ne fejezzem ki tiszteletemet a nők iránt, mert az örökös berzenkedők még ebbe is belekötnek? És ha így teszek, akkor jobb lesz? És akkor ellenfeleim is elégedettebbek lesznek?
Egyik szomszédom mesélte nemrég, hogy elújságolták neki: „Bastrnák a szeretőjével beköltözött a budai villájába!”. Erre ő hitetlenkedve csóválta a fejét (hiszen naponta látjuk egymást, amint családtagjainkkal együtt jövünk-megyünk), ám a „hírhozók” elintézték őt egy „Ugyan már, mit tudhatod Te ezt!” felkiáltással. Ezek után nem érezte értelmét a vitának.

Bármilyen eredményt, előrelépést is sikerült felmutatnom az elmúlt évek során, voltak akik a sikert is mindenáron negatívumként adták elő az embereknek. Persze még azon is próbáltak valamilyen „fogást” találni, ha adakoztam és támogattam valakit vagy valamilyen szervezetet…
Néha már én sem tudom, miként kéne élni és bizonyítani. Néhányan ugyanis az igazságtól elrugaszkodva támadnak még akkor is, ha a tények játszva cáfolják állításaikat. Főfoglalkozású propagandisták suttogják az emberek fülébe az általuk kitalált meséket, nem törődve azok tarthatatlanságával. A valóság és a felelősségük nem is érdekli őket, hiszen a „mesemondás” után hátat fordítanak, és a tényekre fittyet hányva tovább mennek.

„Sok van, mi csodálatos, 
De az embernél nincs semmi csodálatosabb”,

írja Szophoklész az Antigonéban.  Fentebb leírt tapasztalataim óta ezek a sorok számomra már ironikus véleményt jelentenek néhány emberről.
De mégsem ezzel ér véget a történet. Az említett propagandisták már két éve elérték céljukat, és azóta más ember ül Komárom polgármesteri székében. De vajon ezáltal jobb lett a sorsuk a lakosoknak? Javultak az életkörülményeink, épül-szépül városunk? A válasz egyértelmű: nem. Ez viszont már nem képezi tárgyát az ő gondolatviláguknak, soha nem foglalkoznak valós élettel – nekik megfelel az imaginárius világ, a képzelt ősellenséggel (velem). Vajon minek kellene történnie ahhoz, hogy visszatérjenek a valóságba, és a dolgokban azt lássák, amit azok tényleg jelentenek?
(forrás: basti.sk)