Niki tánca

Čenky Nikoletta tánciskolát nyit

Táncról ilyen lelkesen és szépen beszélni, ritkán hallani valakit. Čenky Nikoletta élete a táncról szól. És a színházról. A két műfaj erős vonzással húzza. Egyszer erre, máskor arra. A táncos-koreográfus hamarosan tánciskolát nyit Komáromban. Hogy egy férfi megtanulja vezetni a nőt. Egy nő megtanulja hagyni vezetni magát. Ha ezt már tudják, bármilyen stílust eltáncolnak majd.

Mikor érintette meg a tánc?

Egészen kicsi koromban, lehettem vagy hét-nyolc éves. A tévében adtak egy sorozatot, ami egy balettos lányról szólt. Akkor szerettem bele a táncba. Attól kezdve kerestük a lehetőségeket, hol tudnám képezni magam Komáromban és környékén. Harmadikos lehettem, amikor a szüleim elmentek Hetényre, egy bálba. Stumpf Katiék nyitották meg bált társastánccal. Édesapámék felvették ezt a nyitótáncot videóra. Amikor otthon megmutatták, eldöntöttem, a társastánc lesz az én világom. Stumpf Katiéktól megtudtuk, merre foglalkoznak Komáromban versenytánccal. Így kerültem a városi művelődési központba, Peter Hajdušíkhoz és Kopják Mónikához. Onnan Érsekújvárba vezetett az utam, a Keller házaspárhoz. Középiskolásként lettem az Interklub Madit Bratislava csapatának a tagja. Akkor még Milan Štiavnický mester vezette, akit Eduard Slimák követett. Nála ízleltem meg a standard táncok igazi ízét. Négy évig voltam versenytáncos Pozsonyban.

Tanította is a versenytáncot?

Amíg versenyszerűen táncoltam, főleg azzal foglalkoztam. A legmagasabb szintű, nemzetközi kategóriában táncoltam latin és a standard táncokat. Gyermekekkel foglalkoztam, de nem gondoltam arra, hogy oktatni fogok. Az élet hozta később, hogy tanár is legyek. Pozsonyban besegítettem a tanároknak, de nem erről szóltak a napjaim. Táncoltam és jártam a világot. Németországtól kezdve, Olaszországon át, Oroszországig. Minden a táncról, a versenyekről, a fellépésekről szólt. Amikor befejeztem a középiskolát, jött volna egy partnerváltás, de ezt már nem vártam meg, eljöttem. Nem igazán szerettem Pozsonyt. Ráadásul akkor már színészi ambícióim is voltak. Szavalóversenyekre jártam, megtetszett a színház, gondoltam, jelentkezem színésznőnek, Budapesten.

Sikerült?

Két helyre is felvettek. A Gór Nagy Mária Színitanodába és a Pesti Magyar Színház Stúdiójába. Az előbbit választottam. A GNM Színitanoda jóvoltából kerültem Egerbe. Ott kaptam az első színházi munkámat. Koreográfus asszisztens voltam, és életemben először színpadra léphettem a Deja Vu című produkcióban. Olyan volt az előadás, mint az Össztánc. Szabó Máté rendezte. Magyarország történelmét mutatta az előadás, 1914-től, napjainkig, zenével, táncstílusokkal és mozgással. Gyöngyösi Tamás munkája volt a színpadi mozgás. A GNM Színitanodában oktatott, és azért engem választott asszisztensnek, mert tudta, hogy társastánccal foglalkoztam. Cortés Sebastián koreografálta a társastáncokat. Mindkettőjük asszisztense voltam, és a színészeknek is segítettem felkészülni a táncra. Mielőtt elkezdtük volna próbálni a darabot, három hónapig jártam le hozzájuk edzéseket és mozgásgyakorlatokat tartani. A színitanodát nem fejeztem be.

Jött a Komáromi Jókai Színház?

Igen. Első munkám Lengyel Menyhért A watterloói csata című darabjában volt. Schlanger András rendező a Stafenlied Ingrid filmrendezőt alakító Bandor Éva asszisztensének szerepét adta nekem. következett a Chicago, kétezer hat májusában. Szabó Máté rendezte, Bodor Johanna koreografálta. Az asszisztense lehettem, és megkaptam Pokolbéli Kitty szerepét. A doktor úr című újabb komáromi Schlanger-rendezésben voltam ismét Bodor Johanna koreográfus asszisztense, akárcsak a Bor című népszínműben. Ezután következett a szívemet igazán megérintő Csárdáskirálynő, Keresztes Attila rendezésében. A Ceremóniamester szerepét játszhattam, amit a darabba írt a rendező. Kozma Attila volt a koreográfus. Nagy örömömre, mellette is dolgozhattam, és szerves része lehettem az előadás kialakulásának. Ez volt az utolsó munkám a Komáromi Jókai Színházban.

Bodor Johanna koreográfus ekkora bizalmat szavazott önnek?

Mégpedig látatlanban. Ez a bizalom, és az, amit tőle tanultam, tapasztaltam, végigkíséri az életemet. Nagyra tartom őt. Azzal, hogy a Chicago próbafolyamatának elején megszólított, tanítói, koreográfusi munkám alapját tette le.

Azután eltűnt.

A Csárdáskirálynő egyik előadása alatt elszakadt a keresztszalagom. Először csak részlegesen, rehabilitációra jártam. Majd egy másik Csárdáskirálynő előadásban, erősebb dobbantás következtében, teljesen elszakadt. Természetesen, végigjátszottam az előadást, azután még néhányat. Egy évig nem akartam megműttetni a térdem, de mégsem kerültem el az operációt.

Álmát, hogy színésznő lesz, feladta?

A Csárdáskirálynő premierje után Pozsonyban és Budapesten is harmadrostás voltam a színművészeti egyetemeken. Azután mindkét helyen kiestem. Két évig hajszoltam magam, énekórákra jártam, táncoltam; azt mondtam magamban, ha már ott álltam a kapujában, még egyszer sikerülnie kell. De nem így lett. Az élet visszavezetett a tánchoz és a táncoktatáshoz. A térdműtét idején már a Komáromi Művészeti Alapiskolában oktattam. Műtött térddel, előre megcsináltam a koreográfiákat, hogy már csak be kelljen tanítani. Ezután határoztam el, Budapestre költözöm. Még mindig az hajtott, hogy színház- és táncközelben legyek. Elmentem Keleti Andreáékhoz, készítsenek fel a felvételire, mert szerettem volna beadni a jelentkezésemet a táncművészeti főiskola koreográfus vagy modern társastánc szakára. A koreográfus szakra felvettek, sajnos, pechemre nem indították el a szakot. Keleti Andreáék később felkértek, hogy tanítsak náluk. Két évig volt alkalmam az oktatásban kiteljesedni ott. Tavaly szeptemberben megszületett Zoé lányom. Hazaköltöztünk Komáromba.

Úgy tudom, januárban tánciskolát nyit.

Úgy érzem, az életem elérkezett abba a szakaszába, hogy merjek vállalkozni arra, hogy a saját elképzelésimet gyúrjam össze azzá, amiből egy jól működő tánciskola lehet. A Niki Dance & Sport tánciskola Komáromból Érsekújvár felé menet, a város végén, a Novozámocká cesta 2. szám alatt található. Társas- és szalontáncot oktatok majd gyermekeknek és felnőtteknek, akik már jelentkezhetnek is a cenky@freemail.hu e-mailcímen, vagy a 0908-739-719-es telefonszámon.

Minden táncában magát akarja kifejezni?

A saját oktatási stílusomat szeretném átadni. A tapasztalatokat, amiket Pozsonyban, később a színházban, majd Keleti Andreáék iskolájában szereztem. Délután négytől este fél tízig lesznek a csoportos foglalkozások, hétfőn, kedden, csütörtökön és pénteken. Felnőtteknek szombaton is tartok majd órákat, délután négytől fél hatig. Azt vettem észre, sok felnőtt szeretne táncolni, de hétköznap nincs rá lehetősége. Nálam majd lesz! A gyerekeket pedig szeretném versenytáncos szintre fejleszteni. Bízom benne, hogy fiúk is jelentkeznek majd szép számmal.

Színház kizárva?

Szeretném, ha koreografálhatnék. Nem a tánckart, hanem a színészeket. Amatőr társulatok foglalkoztatnak. December nyolcadikán mutatta be a komáromi GIMISz Diákszínpad a Maszat-hegyen innen és túl című musicalt, Csengel Mónika rendezésében, melynek a táncait koreografáltam. Az Érsekújvári Rockszínpad Jézus Krisztus Szupersztár című rockoperája volt az előző idei munkám, amit Stugel Tibor rendezett. December 17-én, szerdán ismét láthatja a produkciót az érsekújvári közönség. Érsekújvárban a Rómeó és Júlia azután a Grease, vagy amit akartok című előadások táncait és mozgását koreografáltam. Ha lehetőséget kapnék rá, ismét mennék kőszínházba is.

(Bárány János)