„Ez nem egy sprint, hanem egy maraton…” – beszélgetés Hodek Dáviddal

A Hodek testvérek folyamatosan felrobbantják a zenei világot. A dobos tehetség felfedezése után a basszusgitáros berkek is lángolnak, a legkisebb Hodek fiú pedig a zongoráért van oda. Dávid most épp Áronkát menedzseli, a 350 ezer Instagram követővel rendelkező tízéves kisfiú játékát ugyanis olyan sztárok is elismerik, mint Chris Brown vagy Timbaland… Hogy hogy állnak az amerikai álommal? Vajon hogyan zajlanak a testvérek zenétől hangos napjai? Dávidot telefonon faggattam ki jelenlegi projektjeiről és ő készségesen – nem utolsó sorban pedig végtelenül szerényen – mesélt is az őket körülvevő jelenségről.

Nemrégiben egy szlovák, Carpool-os interjúban szerepeltek a Hodek testvérek az Automat 30 műsorában, ahol tökéletes nyelvtudással fejezték ki magukat – mindamellett, hogy a közösségi portálokon angolul szólnak a közönséghez. „Magyar az anyanyelvünk, de a szlovák iskolák és a kollégák, barátok miatt a szlovák is nagyon jól megy. Otthon sokszor keverjük is a kettőt, amivel az innen-onnan érkező magyar vagy szlovák vendégeink rendszerint bajban is vannak.” – meséli nevetve.A covidot egészségesen megúszó család még épp időben rendezett be újfalun a házukban egy stúdiót, így rengeteg producerkedéssel járó feladatot tudtak ellátni a járvány alatt is. „Szerencsés szituáció volt, mivel Áronkát is így jobban bele tudtam avatni a folyamatokba, sokat is fejlődött az elmúlt időszakban. Nem basszusgitározni tanítom őt, hanem mint profi zenész, tudom, kiket kell figyelni a gitárosok közül, kiket érdemes hallgatni.” Jelenleg kisöccse lemezén dolgoznak, aminek megírásával és feljátszásával nem kevés munka volt, hiszen több, zenei körökben elismert amerikai előadó is szerepel a dalokban. Ezen kívül Eugén Vizváry szlovák zongorista harmadik lemeze is Dávid keze alatt készül. „Örülök, az új kihívásnak, hiszen egy művész is mindig próbál valami új irányt találni. Bár a dobolást sosem untam meg, a producerkedés világát már pár éve figyelem, és a kollégák is próbáltak rávilágítani arra, hogy külföldön mekkora lehetőség van benne. Nem azért csinálom, hogy beszéljenek rólam, egyszerűen szeretem. 2018-ban volt az első próbálkozás, a pandémia pedig mondhatni hozzásegített ahhoz, hogy naponta órák hosszát ezzel foglalkozzak. Ráadásul nem csak a jazz, de a pop és a hip-hop irányába is elmozdulhattam általa, hiszen kiskoromtól kezdve szeretek minden zenét, ami megszólít.” Dávid egyébként szerény srácként sosem szerette a csodagyerek jelzőt, Áronka pedig olyan fiatal még, hogy nem azzal foglalkozik, minek nevezik őt. „Ő még gyerek, ha írt is neki a Lenny Kravitz, nem azért zenélt tovább, hogy még egyszer írjon neki. Áronka ezt még fel sem fogja igazán. Tudja, ki az a Chris Brown, óriási dolog, hogy megosztotta a videóját a saját Instagramján. Nem is tudtuk, hogy létezik ez. Charlie Puth, Timbaland, Justin Bieber vagy Justin Timberlake is követik és kommentálják őt, ám a szüleink nem úgy neveltek, hogy az a mérce, hogy valaki a csillagos égig dicsérjen minket. Mindenki nagy, populáris neveket vár Áronkától, ha rákérdeznek, kivel játszana együtt szívesen. Ehelyett ő büszkén mondja, hogy pl. Robert Glosterrel – hiába, őszinte és nem a minél jobban hangzó sztárokat sorolja fel ilyenkor.”

S mi van azzal, hogy a basszusgitáros kisfiú kapott Bruno Marstól egy gitárt? „Mindig megcsavarják a storyt. – fogja a fejét Dávid. Úgy volt, hogy a zenekar meghívott a koncertre és hátul az öltözőben fotózkodtunk, viccelődtünk – ebből persze az lett, hogy Áronka is fellépett velük. A gitárral pedig annyi volt, hogy Quincy Jones aláírta Áronka basszusgitárját, plusz egy szép levelet is kreált neki rá – ő az egyik legnagyobb legenda, mint zenész-producer. Ráadásul mivel Quincy a Fender márka arca, ígért Áronnak egy gitárt, ha nagyobb lesz. Azóta viszont már a Fender maga is megkereste az öcsémet.”

A testvérpár pályafutása abban különbözik egymástól, hogy míg a komáromi garzonban felcseperedő Dávid úttörő volt a mindennapos gyakorlásban, Áronka már ebben nőtt fel. „Normális volt, hogy a házunkba elismert, top zenészek jártak kávézni, gyakorolni – miközben Áron az autókat tologatta.” Mivel a Hodek-fiúk papája aktív zenész volt, a szülők tisztában voltak a pálya nehézségeivel is. „Egy élsportnál is meg lehet találni, miért ne köteleződjön el mellette az ember. Ám ha egy gyerek tehetséges, nem szép dolog, ha a szülők nem támogatják. Kár elpazarolni az éveket csak azért, mert még gyerek az illető – márpedig sokszor ott vérzik el a dolog. Szerintem a szülőket kéne tanítani arra, hogy ezt hogyan kezeljék a gyerekeiknél. Nekünk szerencsénk van, mert sokszor hozzánk igazítják az életüket a szülők, koncertekre vittek inspirálódni, hiába voltunk még fiatalok… És szerencsére sikerült rácáfolni, hogy bármennyire is szűklátókörűen mondhatni bolondoknak hitték őket ezért, mégis megérte.”

Dávid nagy álma válna valóra, ha az Egyesült Államokba költöznének, hiszen az ő zenei világuk mégiscsak ott őshonos. „Szerettem volna már középiskolába New Yorkba menni, de az amerikai laza mentalitás miatt félreértés történt, így kerültem gimis éveim alatt a tapolcsányi konzervatóriumba, ahol a 4 évet egy év alatt sikerült elvégeznem. A komáromi gimivel pedig szerencsém volt, mert kevés olyan támogató iskola van, ahol tolerálják a sok hiányzást. Mivel közben Áronka is beindult, rendesen megbolygatta az amerikai zenei világot is, jobbnak láttam egyelőre maradni és vezetni őt. Amerikába kimehetek bármikor.” Többször jártak már kint a családdal, sok emberrel találkoztak, így beleláthattak a zenei világukba is. „Nagyon jó, hogy olyan visszajelzéseket kaptunk, hogy jó az, amit csinálunk. Ám ettől nem akarom elragadtatni magam, hanem pont emiatt kell még nagyobb elánnal tovább csinálni.”

Dávid nemrégiben egy neves cintányér márka arca lett. „A Zildjian Endorsert már kezdetektől használom, kiskoromtól szerettem is volna reklámozni őket. Csak akkor állok be valami mögé, ha el is hiszem, amit mondok róla. Ebben is a hosszú utat figyelem, nem a hirtelen bevételi lehetőséget. A CBD olajat is használom, akár posztolom, akár nem, de ha például ők megkeresnének, azt biztosan vállalnám.”

Dávid egyébként imádja a kosárlabdát, ha nem zenész lenne, valószínűleg a sport irányába mozdult volna el. „Hajnalonként követem az NBA meccseket, ezért a biológiai órám is kissé felborult. Nem is baj, mivel számomra a leginspiratívabb napszak, amikor már mindenki alszik, csönd van és sötét. Nem szólal meg a telefon, nem zökkent ki semmi.” Felmerül a kérdés, vajon szereti-e a csendet a fiatal dobos srác? „Ha erről a szüleimet kérdeznénk, ők biztos azt mondanák, hogy nem kell nekem a csend. (nevet) Mindenesetre néha nekem is jól esik például megnézni egy filmet.” A kreatív iparban szintén el tudná magát képzelni a 23 éves fiú. „Ruhamárkát szívesen terveznék, majd egyszer talán megvalósítom ezt is.”

Dávid úgy érzi, a célja teljesítésének még nagyon az elején jár. Igazából nem is szeretne a komfortzónába belekényelmesedni,mert az megölheti a kreativitást. „Ez nem egy sprint, hanem egy maraton, amihez minden nap meg kell tenni a szükséges lépéseket. A rendszeresség és a kitartás a kulcs. A siker csak egy melléktermék.”

(Milány Kincső; megjelent: az AhojSzia havilap májusi számában)