Mix 2021. 08. 04.

„Hitler tehet a kitelepítésről” – beszélgetés Oláh Kálmán tanárral, kutatóval

Nincs olyan család a Felvidéken, ahol ne lenne egy kitelepített rokon és talán nincs olyan felvidéki ember, akit ne ért volna valamilyen atrocitás magyarsága miatt.

A második világháború utáni években, 1946-ban született meg a csehszlovák és a magyar állam közötti, lakosságcseréről szóló egyezmény, amelynek értelmében felvidéki magyarok tízezreit telepítették át Magyarországra, hogy ezzel egy időben Csehszlovákiába költözzenek át magyarországi szlovákok. Az asztal mellett megkötött lakosságcsere program a gyakorlatban azonban sokkal inkább a felvidéki magyarok kitelepítésének felelt meg. Az első vasúti szerelvény, mely a kitelepítetteket szállította, 1947. április 12-én indult a Felvidékről, az ezt követő két évben pedig összesen több mint 75 ezer embert szállítottak át a határ túloldalára.

Oláh Kálmán magyar-történelem szakos tanárként több könyvet is írt e témában. Őt kérdeztük a kitelepítésekről, a mögötte meghúzódó indítékokról és arról, miért fontos a kitelepítésről való megemlékezés a jelenkor fiatalabb generációjának is.

-Mit nevezünk kitelepítéseknek, illetve milyen hatással volt ez a felvidéki magyarokra nézve? 

-A fogalmakat tisztázni kell: lakosságcsere-egyezményről beszélünk, amely azt jelentette, hogy ahány szlovák önkéntesen el akarja hagyni Magyarországot, annyi felvidéki magyart jogában áll kiutasítani a szlovákoknak. Ez az 1946-ban megkötött szerződés azonban egyértelműen nem lakosságcsere volt. A kitelepítés szót a felvidéki magyarok használták rá, jómagam egyetlen visszaemlékezőtől sem hallottam, hogy itt lakosságcsere történt volna. 

forrás: fortepan.hu

Van egy harmadik kifejezés is, amit meg kell különböztetni, ez pedig a transzfer. A transzfer azt a sorsot jelenti, amit a szudéta németek szenvedtek el, ami egy 50 kilós zsákkal történő egyoldalú kitelepítés, egyik napról a másikra. A kitelepítés összességében a lakosságcsere felvidéki magyarokat érintő eseménysorát jelöli.

-Mi volt a kitelepítések oka? 

-Meglepő dolgot fogok mondani: Hitler. Ugyanis Hitler folyamatosan szétszabdalta a környező országokat, arra hivatkozva, hogy a német kisebbséget akarja megvédeni. Ezen az alapon történt Csehszlovákia feldarabolása is. Sajnálatos módon a nemzeti kisebbségek felszabdalása kifejezést használta, a német propaganda miatt a nyugati sajtóban is ez a kifejezés terjedt el. 

Ezután a nyugati közbeszédben is az terjedt el, hogy a nemzeti kisebbségek problémájának rendezése az első számú gond. Mivel szerintük emiatt robbant ki a második világháború, ezért a nyugati közvéleményben is ugyanez terjedt el, hogy a nemzeti kisebbségek a második világháború okai. Ebből mi következik? Hogy mikor nem lesz új világháború? Ha ezeket a nemzeti kisebbségeket eltüntetjük. 

Hogy ez mennyire benne volt a nyugati közvéleményben is, azt az mutatja, hogy a Teheráni konferencián már teljesen egyértelmű volt akár Roosevelt amerikai elnök, akár Churchill brit miniszterelnök részéről, hogy a német kisebbségeket ki kell telepíteni. Innentől kezdve könnyű dolga volt Benešnek, aki megpróbálta ezt összemosni a magyarok kérdésével. Beneš jelentőségét nem becsülhetjük le a történetben, hiszen a propagandájával sikerült elterjesztenie azt a nézetet, hogy a nemzeti kisebbségeket fel kell számolni. Az ő megoldása az lett volna, hogy ahogy a 2,5 millió szudéta németet, úgy kell a magyarokat is eltüntetni a felvidékről. 

A másik ok pedig a ma is jelen lévő gondolkodás, miszerint a nemzeti kisebbségek léte probléma. Miközben a nemzeti kisebbségek léte nem probléma, hanem tény. 

A konkrét eseménysort nézve: 1945-ben diadalmenetben Prágába visszatér Edvard Beneš cseh elnök, aki nyugaton az egyik legkedveltebb diplomata, Sztálin pedig elhiteti vele, hogy ő is szereti. Beneš meghozza a dekrétumokat – itt főleg a 88-as dekrétumra gondolok, amely hontalanná teszi a magyarságot. Sztálin és Molotov egyértelműen a kitelepítés mellett volt, míg a nyugatiak a kitelepítés ellen foglaltak állást. Beneš ezután kezdte el ráerőltetni a lakosságcsere-egyezményt Magyarországra. 

-Miért fogadta el Magyarország ezt az egyezményt?

-Beneš megzsarolta a magyar kormányt, hogy ha nem fogadják el, a Csehszlovákiában élő magyarok nem kapnak majd egészségügyi ellátást, nyugdíjat, nem mehetnek ki a falvakból, semmilyen rendőri vagy katonai védelemre nem lesznek jogosultak. 

-Hova deportálták a magyar lakosságot, és honnan?

Csehországba, kvázi rabszolgamunkára, és Békéscsaba környékére vitték őket, főként Vágfarkasdról, Gútáról és Komáromból.

-Kaptak-e elégtételt a sértettek?

-Semmilyen tekintetben nem, anyagilag és erkölcsileg sem.

-Miért fontos, hogy ne felejtsük el a kitelepítéseket, és ez miért lehet fontos egy fiatalnak?

Elsősorban azért, mert a Beneš-dekrétumok Szlovákiában még mindig érvényesek. Itt ül előttem egy fiatal, akinek fogalma sincs róla, hogy Szlovákiának bármikor joga van megbosszulni azt, hogy az ősei a második világháború alatt elárulták Csehszlovákiát, és részt vettek annak feldarabolásában. Ez a jogi állapot áll fenn két EU-tag, NATO-szövetséges állam között, a V4-ről nem is beszélve. Ma még abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy meg lehet kérdezni erről azokat, akik ezt gyerekként élték át. Gyerekként ők nagyon sok mindent összeszedtek, hiszen a  kitelepített felvidéki magyar családokban mindig ez volt a téma, akár a Felvidéken, akár az anyaországban élő családról beszélünk, nem volt olyan nap, hogy erről ne beszéltek volna. Amikor azt idézzük, hogy: ,,Rendezni végre közös dolgainkat, ez a mi munkánk; és nem is kevés”, akkor ezt csak úgy tudjuk meghaladni, ha ebből mi nem egy háborút indítunk. Semmiképpen nem azért kell a felvidéki magyarság sorsával foglalkozni, hogy ebből egy nacionalista, székelyhimmnuszos, vesszentrianonozó, ordítozó propagandát folytassunk, mert akkor ugyanolyanok leszünk, mint azok, akik megverték Malina Hedviget. Azt sem szabad elfelejteni, hogy a szlovák közgondolkodásban az van, hogy a magyarok hazaárulók voltak, és azt sem, hogy egyes szlovák politikusok tönkre akarják tenni Čaputovát, csak mert néhány mondatot elmondott Trianonról, és közelebb akarja hozni a szlovák népet a magyarokhoz. 

Azért is gondolom, hogy fontos, hogy a történelmét, a múltját megismerje a felvidéki magyar fiatalság, mert ne legyenek illúzióink, a felvidéki magyarság rohamtempóban igyekszik saját végzete felé. Politikával nem kívánok foglalkozni, demográfiai adataink szörnyűek, a nyelvhatár évente nagyjából 20 kilométerrel megy délre, Szlovákia keleti részében már nagyobb részt inkább a roma lakosság az, aki otthon is magyarul beszél, Kassában, Márai, Rákóczi városában alig hallani magyar szót, Kassától keletre szintén. A szlovák közgondolkodásban sajnos még megvan a nemzetállam akarata, hogy Szlovákiában csak szlovákok legyenek… 

-Miért fontos, hogy erről ma is megemlékezzünk? 

-Semmiképpen nem azért, hogy egy protokolláris esemény legyen belőle. Azért fontos, hogy a saját múltunkat világosan lássuk, azért fontos, mert a szlovákokkal le kell ülni, és rendezni, nem pedig elfelejteni a múltban lévő sérelmeket. Erre gondolt József Attila, hogy ez a mi munkánk, és nem is kevés. Ez pedig a fiatalokra vár. 

(Csémy Dávid, 14 éves gyakornokunk írása)

Szólj hozzá!