Koldusopera a köbön – okozunk és elszenvedünk
Mind felvonások, mind felvonultatott színészek terén. Nem könnyű három és fél órát végigülni, sem a sztorit, sem a jelenkort és a Bertold Brecht története szerint Viktória királynő koronázásának idejét összeolvasztó rendezést olykor követni. A színészeink viszont hozzák a megszokott színvonalat, és a nevetés sem marad el.
Jó érzés látni, mennyi ember szombati programja összpontosul a Komáromi Jókai Színház nézőterére. Kortól és lakhelytől függetlenül. Plusz öröm és megtiszteltetés, hogy Köleséri Sándornak köszönhetően tiszteletjeggyel ülhettünk be a közönség soraiba. Elvégre, ha már podcasteltünk (coming soon), illett őt megnéznem a színpadon is.
Induljon hát a koldusok szatírája
Szebellai Dániel, alias Filch és egyben vásári énekes már a kezdetekben felbolygatja a közönséget. Szó szerint értendő, hiszen a 8. soron végigmasírozva állítja fel az embereket, miközben az első narráció elhangzik. Természetesen hol ülünk? Nyilván a 8. sorban. Miután karnyújtásnyira kerül tőlünk az első jelenet, azaz a kék haj, a zöld “sál”, a fekete körmök, a lila nadrág, a piros gyűrű és némi félmeztelen férfi felsőtest, indulhat is a darab.
Mokos Attila és Holocsy Krisztina méltóképp hozzák a Peachum házaspárt annak “gördeszkázó” belépőjével és alkoholmámoros humorizálásával együtt. Nem egy cigaretta is meggyúlik a színpadon. És nem, nem csak “játékból”. A 28 éve ügyelői posztja mellett minduntalan színpadon is megvillanó Nagy László fel is szólítja a “rendetlen” színészeket a szabályszegésre.
Orosz Ákos meghívott vendégművész Bicska Maxiként többször beépíti szerteágazó füleit a poénkodásba. Szomorúfűz Walter szerepében Béhr Márton zseniálisan hozza akcentussal tűzdelt szövegét. Gál Szilvia-Kocsma Jenny megcsillantja rúdtánctudását is.
Leprás Mátyás közösüléses viccelődését szépen kiegyenlíti a még Matusek Attilaként kigyúrt duzzadó karizmokon megbúvó árnyék.
Köleséri Sándor „Ede” nagyon debedezodorozza magát. A zsarubrigád, az élen Szabó Viktorral Tigris Brown bőrébe bújva olykor Üvegtigrisre hajazó fizimiskát nyújt. Ahogy a tolvaj galeri is megéri a pénzét (és „ügyefogyottságát”).
Zenés a darab, de hogy ennyire…
Van komikus esküvő Polly, Gál Sára dalolászásával kiegészítve, kicsit sem eltúlzott ágyjelenet, felbukkanó terhes igazi feleség, bámulatosnak nem mondható börtönből szökés, fizetős hölgyek általi borítékolható árulás. Kimball, azaz Fabó Tibor lelkészként csak úgy ontja magából a köreinkben csak temetős nótaként emlegetett “Istenem, örök atyám” ismerős sorait.
A vakító reflektorfény többször is felgyullad a nézőteret beborítandó, miközben interakcióba lépnek – vagyis csak lépnének – a színészek a vétlen közönséggel.
Némi kuncogást követően olykor csak a fekete pöttyök látványa marad, míg vissza nem szokik a szemünk az intim félhomályhoz. Jól is esik egy szünet, mert a maradék felvonást már egymás után görgetik le a társulat tagjai…
Nem sokkal később… „Katonai önkény áldozata vagyok” (…) – tartja maga előtt a táblát a Kasszás Erzsire hajazó művésznő az est második felében. S hogy milyen változatos, kortól független, akár TikTok-os feliratokkal hakniznak még a KOLDUSOK, és mit művelnek a tribünön a TURNBRIDGE-I HÖLGYEK, az maradjon a meglepetés.
Mindenesetre a Koldusopera üzenete: egyszerre vagyunk okozói és elszenvedői is saját nyomorúságunknak. Mi tagadás…
Milány Kincső
