Mix 2020. 02. 20.

Komáromi tűzoltó Skóciában

Melindával, az akkor még működő Nádor utcai ruhás üzletben ismerkedtem meg. Párszor elmentem a kirakat előtt, s láttam, hogy egy elragadó hölgy a mosolyával invitálja be az embereket. Bátorkodtam belépni, s szóba elegyedni vele. Beszélgetésünk már az első alkalomkor olyat adott, melyet ritkán tapasztal az ember rohanó világunkban. Meghitt kedvessége, jellemének erőssége, csillogó, életvidám szeme, bájos mosolya maga a harmónia szárnyalása. Mint később kiderült, ennél jóval több pozitív tulajdonság szorult belé. Ő a nő, aki jelenleg elismert életmentő, tűzoltó Skóciában. Hogyan kerül egy komáromi lány a tűz közelébe, azt az alábbiakban olvashatjuk.

 Bevezetésként mondj kérlek néhány olyan dolgot magadról, amit fontosnak tartasz.

  Amit fontosnak tartok…Nagyon elgondolkodtató. Szeretem élni az életem, úgy igazán… Szeretem az adrenalint, a veszélyt, a kihívásokat, valamint a pozitív dolgokat és a pozitív embereket. Nem csak úgy unalmasan tengni, hanem tartalmasan élni, átélni.

Mivel foglalkoztál idehaza?

  Középiskolai tanulmányaim befejeztével azonnal dolgozni kezdtem. Nokia, Hypernova, cipőgyár, turkáló, szolárium, „krumpli butik“, West és még sorolhatnám. Ezek közül egyiket sem szerettem igazán. Sokkal inkább az embereket, akikkel a munkám során megismerkedtem. Legyenek azok kollégák, vásárlók vagy vendégek.

Ha jól tudom, Ausztriában próbálkoztál először. Miért döntöttél a külföld mellett?

  Igen, Bécsben éltem és dolgoztam. Nem szerepelt terveim közt, hogy külföldre megyek. Jött egy lehetőseg és gyorsan kellett döntenem. Nem féltem, mert gyerekkorom óta szerettem és jól bírtam a német nyelvet.

Meddig voltál Bécsben és mire emlékszel vissza legszívesebben? Voltak kellemetlen élményeid is?

  Körülbelül négy évet éltem ott és imádtam. Rengeteg sok szép emlék köt Bécshez. Új és remek embereket ismertem meg, valamint egy új kultúrát, szokásokat. Sok barátra tettem szert és rengeteget tanultam. Kellemetlen élmények? Volt néhány, de bennem csak a jó dolgok maradtak meg és élnek tovább. Mivel pultosként dolgoztam, szinte állandóan buliztam. Akarva-akaratlanul belecsöppentem az éjszakába. Buliztam mikor dolgoztam és szórakoztam, mikor szabadnapom volt.

Úgy döntöttél, hogy tovább állsz. Mi volt az oka?

  A nővérem és a sógorom nem nézték jó szemmel az önpusztító életvitelemet. Felajánlották, hogy költözzem hozzájuk Skóciába. Ők már egy ideje kint éltek és az unokahúgom, Victoria már ott született. Szerencsét próbáltam és nagyon bejött. Utólag nagyon hálás vagyok nekik. Életem egyik legjobb döntése volt, ami egyben a legnagyobb változásokat is hozta.

 Nagyon nehéz volt a kezdet. Zéró angol tudással vágtam neki a dolgoknak.    Nőverem támogatása, segítsége nélkül egyedül nem boldogultam volna. Sokat     küzdöttem és tanultam. Keményen megdolgoztam azért, hogy beilleszkedjek,         hogy megálljam a helyem. Skócia csodás, télen nyáron zöld.

Minden fiú gyermekkori álma, hogy tűzoltó legyen. Neked hogy jött ez az ötlet, sugallat?

  Nem terveztem, teljesen véletlenül léptem erre a pályára. Egy nyugdíjas tűzoltó bácsi mondta nekem: – Melinda, belőled jó tűzoltó lenne, próbáld ki! Így is tettem, elmentem egy interjúra és onnan kezdve nem volt megállas.

Milyen ott egy tűzoltó kiképzés? Voltál már veszélyes helyzetben?

  Maga a kiképzés nagyon kemény, testileg és lelkileg is megterhelő. Történt olyan is, hogy az izmaim már annyira fájtak, hogy nem kívántam mást csak egy teli kád hideg vizet. Ezt éreztem komfortosnak. Másnap fájdalomcsillapító nélkül ki sem bírtam volna. Volt, hogy így ment napokig, hetekig. Veszélyes helyzetek pedig mindig vannak, azt hiszem ez egy ilyen szakma. (mosolyog)

Miért kockáztat egy ilyen elragadó hölgy? Elegendő keresetet biztosít ez a hivatás?

  Kihívásként tekintek rá. Igen, kockázatos, de most ez az életem értelme, hogy a vészhelyzetben lévőkön segítsek. Természetesen a kereset sem elhanyagolandó. Hálásak és elismerik ezt a tevékenységet, rengeteg helyen kedvezményben részesülök.

Hogyan tervezed a közeli és a távoli jövődet? Családalapítás?

  Nem tervezgetek és jelenleg a családalapításon sem gondolkodom.

Mennyire hiányzik a család, az otthon, a barátok, az ízek, Komárom?

  Pontosan ebben a sorrendben minden nagyon hiányzik. Évente kétszer mindig hazalátogatok. Komárom az a város, ahol igazán otthon érzem magam. A barátnőm, akit minden alkalommal meglátogatok, jókat nevet, s mosolyogva állapítja meg: „Meli te mindent lefénykepezel, mint egy turista. Még ezt a csésze kávét is!“ Igen, mert ez egyedi, hazai!

(Less Károly)

Szólj hozzá!