Dovi/Viszlát – a LOOK mag és az AhojSzia sztori
Emlékeztek a LOOK Magazinra? A Pesti Est mintájára készült színes-szagos reklámújságra, ami fénykorában 120 oldalas volt, címlaplánnyal, programajánlóval és exkluzív interjúkkal tele. És a hétvégi partifotókból is itt lehetett szemezgetni. Ó, azok a GDPR előtti laza idők, még a közösségi médiavilág hajnalán. Aztán lett egy Ahoj/Szia újság, ami szintén havilapként tíz éven át landolt a komáromi és környékbeli postaládákban. A mostani szám viszont az utolsó. Múcska Józseffel, mindkét lap társalapítójával átvettük az elmúlt közel két évtizedet. Hogyan lett, mivé lett, mi várható? Meglepő, vicces és érdekes sztorizások kerekedtek. S bár fájó szívvel engedjük el az újságot, a kiadó 22MEDIA digitális marketing ügynökség nem vész el, csak átalakul(t).
Adott két 21 éves fiatal suhanc, akik úgy döntenek, csinálnak egy magazint. Ötvözik a reklámújságot és az érdekes tartalmat felgöngyölő havilapot. Hát ez volt a nagy ötlet, ami 18 éven át ki is tartott.
Mi volt a víziótok?
Nyitráról utaztam épp a buszon. Eldöntöttem, hogy ezúttal végleg hazamegyek és egyetem helyett saját lábra állok. Jando Roli ült mellettem, akivel kitaláltuk, hogy csinálunk egy újságot. Fel lesznek osztva benne a felüleletek és azokat értékesítve dőlni fog a lé. Sima ügy, nemde? – mondja Józsi nevetve. – 2004 decemberében Mikulásra jött ki az első szám. A lé viszont nem dőlt, legalábbis nem az elképzelések szerint. Helyette rengeteg munkával bele kellett tanulni több szakmába, és egy vállalkozás működtetésébe. Nem volt egyszerű feladat, voltak sikerek, de hullámvölgyek is. Azóta eltelt 18 év. Vállalkozóként felnőtt korba léptem, mára pedig egy több mint 10 főt foglalkoztató céggé váltunk. Két lapot vittünk átfedéssel 10-10 évig. Közben ahogy fejlődött a média világa, a vállalkozás is átalakult. Így e szép jubileumi évben úgy döntöttünk,
az Ahoj/Szia lap nyomtatott verzióját nem folytatjuk tovább, az erre használt energiát másba fektetjük.
Szerveztetek fesztiválokat, szépségversenyt, voltak zenei kiadványok. Hogy zajlottak azok a bizonyos első lépések?
Akkoriban diákként nem sok pénz volt a zsebemben. Viszont tudtam, ha vállalkozni akarok, kell az engedély kiváltásához 1000 korona. Bár anyukám óvni akart az ezzel járó nehézségektől és buktatóktól – utólag belátva jogosan – mégis megtámogatott. Sőt, szüleim akkor is kipótolták az összeget, amikor a lap nyomdai költségeire se jött össze elég keret. És az egész induláshoz nagyon kellett egy „tettestárs” is. Bár Roli viszonylag korán kilépett a történetből, egyedül nem mertem volna belevágni. Egyébként hozzátartozik az is, hogy fiatalkoromban rajzolgattam és DJ-skedtem Joshwa néven. Az egyik barátommal volt egy duónk, és néhány alkalommal játszottunk helyi klubokban.
Az egyik klub tulajának kellett a buliról egy reklámplakát, amit kirakhat a WC ajtajára
– mondja nevetve.
Megpróbáltam az egyik programban elkészíteni. Még én is meglepődtem, hogy nem is lett rossz a grafika, de hogy még 500 koronát is kaptam érte, hihetetlen volt. Szeretem is és még a bulipénzt is meg tudom vele keresni? Innentől kezdve flyereket (szórólapokat) is elkezdtem tervezgetni. A Facebook előtt ugyebár innen tudtuk meg, hol milyen buli lesz. A képzőművészeti hajlam mellé tehát grafikai alapokat is szereztem. Ennek köszönhetően nem okozott gondot összerakni photoshopban a magazin demóverzióját amit 8 oldalasra terveztünk. Ezt kinyomtattuk egy asztali nyomdán, és
a válltöméses érettségi öltönyünkben nekiálltunk házalni. Valószínűleg nem az ötlet, hanem a lelkesedésünk volt az, ami meggyőzte a vállalkozókat, hogy hirdessenek.
De az is lehet, hogy csak megsajnáltak (mosolyog). Bár annak, aki láthatóvá akarta magát tenni, annak éppenséggel szüksége is volt ránk. Nem volt annyi lehetőség hirdetésre, mint manapság. Szóval meglepő, de nem igazán hajtottak el minket. Látták a LOOK-ban a fantáziát. Leginkább a belvárosi kisboltok voltak az első hirdetők közt. Végül 16 oldalnyi anyag gyűlt össze, s bár nem voltunk újságírók és borzasztóan fogalmaztunk, a grafika mellett a cikkeket is mi írtuk. Utólag visszanézve katasztrofális minőséget hoztunk össze a kezdetekben. Mégis volt valami bája az első kiadványnak, szerethetőre sikeredett. Legalábbis mi akkor nagyon büszkék voltunk rá.
Összeszedni a hirdetéseket, szerkeszteni a lapot, grafikailag előkészíteni, majd a nyomtatott változatot szét is hordani nem kis falat lehetett.
Az első példánynál nagyjából pont annyi pénz jött össze, hogy ki tudjuk nyomtatni. Amikor bevittük az egyik helyi nyomdába, szegény nyomdász csak fogta a fejét. Rengeteget kellett még dolgoznia rajta technikailag, mire nyomtatható állapotba került. Aztán idővel egyre kevesebb hiba volt benne, a tördelésbe is beletanultam. Az első 5000 példányszámot biciklire pattanva mi magunk is hordtuk szét. Persze gyorsan kiderült, hogy sokkal több postaláda van Komáromban és a módszer sem biztos, hogy a legjobb. Elsőre még kéthetente terveztük a megjelenést, látva azonban mennyi munka van vele, kiegyeztünk a havilapban. Következő hónapban, ahogy felkerestük az ügyfeleket, abszolút rácsodálkoztak, hogy mi ezt folytatni akarjuk.
És folytattátok is még vagy húsz évig, csak kicsit más formában. Jött Horský Ivan, lett az Ahoj/Szia lap, és egyre erősödött az online tér.
A kezdeti évek után én voltam az, aki inkább a gyermekemnek éreztem az egészet, így egy darabig magam folytattam. Ekkor valamennyi feladatot egyedül láttam el a hirdetésszervezéstől a grafikán át, egészen a széthordásig. Nem volt egyszerű időszak, de ennek köszönhetően beletanultam több szerepbe is, ami későbbiekben előnyömre vált. A további fejlődéshez viszont csapatot és együttműködéseket kellett kialakítani. Az évek során többen is írtak lapjainkba. Többek közt Borka Roland, Bárány János, Tomáš Kottra, Beck Tímea, Holecz Attila, Patócs Tibor vagy a későbbiekben Dráfi Anikó, György Ádám, Bianka Pontyová, és ugyebár, a LOOK egyik utolsó kiadványánál kezdted te is újságírói pályád, Kincső – Valóban így igaz. – A magazinnak köszönhetően megismertünk cégeket, rendezvényeket szerveztünk, elsők közt alakítottunk ki közösségi oldalt, s kezdtünk el eseményeket hirdetni ezeken a platformokon.
A közösségi média akkoriban kezdett beindulni, így társult ehhez egy olyan tudás, amire másoknak is szüksége volt. Ez jelentette a digitális átalakulásunk első szakaszát.
Jómagam pedig 2009-ben társultam be – veszi át a szót Ivan. – Akkoriban az Urban Shop nevű hiphop ruházati üzletemet hirdettem a LOOK-ban, hiszen meg tudtam fogni általa a fiatal közönséget. Végül összehaverkodtunk Józsival és első közös projektünkkéntaz Európa-udvarban és a régi Prior oldalában interaktív táblát telepítettünk. Józsi megtervezte a térképet, én pedig segítettem felhajtani a rajta felvonultatott klienseket.
Rájöttünk, hogy ki tudjuk egészíteni egymást, így beszálltam az újságos bizniszbe. És mindenki azt csinálhatta, amit szeretett.
Ivan érkezése adott még egy löketet a LOOK-nak. – vallja Józsi. – A csúcson több mint 100 oldalon, 10 ezer példányszámmal jöttünk ki. A komáromi és az érsekújvári járásban, illetve Magyarország egyes határmenti településeinek forgalmas helyein saját állványainkban terjesztettük a magazint. Viszont a növekedéssel a gazdaságosság már nem volt az igazi, illetve kezdett kifutni a fiataloknak szánt projekt. Keresnünk kellett egy alternatív nyomtatott megoldást, ami helyi, mégis szélesebb célközönséget szólít meg, és gazdaságilag is helyt áll. Az Ahoj/Szia így tudott évekig 19100 példányszámban megjelenni. Kevesebb oldalon, de országos lapok példányszámával vetekedő módon.
Milyen pofonok kellettek a fejlődéshez?
Volt belőle pár az évek alatt. Ezek leginkább a rendezvények szervezéséhez kötődnek. Az első Fortress fesztiválnál például
nem számoltuk ki jól a kerítés hosszát, így sokan belógtak. Bezzeg WC-t annyit hozattunk, hogy egy kis túlzással mindenkinek jutott saját
– emlékeznek vissza nevetve.
Aztán jött a bulisorozatnak a VI-os bástyánál szervezett állomása, amit pedig rettenetesen túldimenzionáltunk. Nemzetközi sztárfellépőket hívtunk meg, hatalmas reklámkampánnyal kiegészítve. Annak ellenére, hogy a látogatók visszajelzései kimondottan pozitívra sikerültek, jelentős anyagi bukta lett a vége. Persze a fesztiválbizniszben ezt is túl kell élni ahhoz, hogy utána minden szempontból sikeres bulikat csinálhasson az ember. Ilyen volt később a Lake Up is. 2011-ben pedig még egy szépségversenyt is szerveztünk – amit
sikerült „nullszaldósra” kihoznunk. Ez már előrelépés volt az előző évhez képest. A MISS LOOK szépségverseny ráadásul színvonalas akció lett,
ami szerintem szinte bárhol megállta volna a helyét. A nagyszabású, teltházas gálaesten a Jókai Színházban voltak sztárfellépők, pirotechnikai effektek, hatalmas kivetítő, minden egyes lánynak saját bemutatkozó kisfilm. Rengeteg melót tettünk bele. Kiderült azonban, hogy a csinos lányok eszmei értékén, és a magazin márkaépítésén kívül más kiaknázandó lehetőség nincs benne. Szép emlék maradt Király Viktorral és Wolf Katival, valamint Benkő Géza moderálásával.
Emellett akkoriban már pörgött az online világ is.
Az ahojkomarno.sk egy piaci rés volt a környéken, 2010-ben indult. Egy évre rá jött a sziakomarom.sk, és magyarlakta vidék révén végül túlnőtt nem csak a szlovák verzión, de a régión is. Ütősebb lett, több emberhez szólt, és Magyarországról is meglepően sok olvasót bevonzott. Jelenleg havonta átlagosan 55-60 ezer egyedi látogató olvassa portáljainkat, a közösségi média felületeinken pedig több százezer embert érünk el tartalmainkkal. A nyomtatott lap megszüntetésével felszabaduló kapacitásaink egy részét az online rész továbbfejlesztésére is szánjuk.
Mi volt a legnagyobb interjú, a legnívósabb hely, ahova az újságok által eljutottatok?
Több száz interjút készítettünk, ismert színészekkel, zenészekkel, sportolókkal. Kiemelni nem igazán tudnék közülük. Rengeteg fesztiválon is jártunk, mint a Balaton Sound vagy a Sziget. Voltunk a White Sensation prágai programján, a Pohoda-n bemehettünk az Asian Dub Foundation-höz és Prodigyhez a backstagebe – egy karnyújtásnyira állhattam Keith Flinttől. Sok kaput megnyitott a magazin és a rendezvényszervezés. David Hasselhoffal is ennek köszöhetően tudtunk találkozni. Olyan is volt, hogy meghívtak a Miss Hawaian Tropic bikinis szépségverseny zsűrijébe. Ismert rádiósok és celebek közt ültem. A vicces az volt, hogy csak én nem voltam ismert ember, de engem is bemutattak, felálltam, tapsoltak. Vasas Csaba által kerültem oda, aki programszervező legendának számított Magyarországon, és üzleti kapcsolatban álltunk.
Mi volt a legnagyobb baki, vagy kritika, amit az évek során megéltetek?
Az első irodánk még a megboldogult Europáliában volt, ahol az akkori konkurencia keményen betalált minket, de nem hagytuk magunkat. Ekkor már eléggé kitűntünk a piacon lévő médiumok közül. Aztán rengeteg hiba ment ki nyomtatásban is, ez ilyen. Volt, hogy egy egész oldalas hirdetés jó nagy betűkkel kiírt szlogenjében a „mekcseny” rossz helyre került, és tök hülyén hangzott tőle az egész. Volt, hogy lemaradt az interjú vége, ami miatt megállítottak az utcán, és megkérdezték, némi iróniával, hogy mi lett a történet vége 🙂 És olyan is, amikor az egyik sportcsapat vezetője finoman fogalmazva indulatosan hívott fel, mert megjelent egy nem feltétlenül pozitív gondolat velük kapcsolatban. A LOOK utolsó példányszámát pedig például legszívesebben elfelejteném. Konkrétan a te első, több oldalas cikked volt az, ami hiába lett lektorálva, mégis rossz változat lett betördelve, majd kinyomtatva – fogja Józsi a fejét, és ezúttal én is. – Amiatt is beszóltak jópáran. A lelkesedésed viszont felülírt mindent, és elfogadható volt a hibázás is, hiszen abszolút kezdő voltál. Egyébként mindig vannak kritikus hangok, mégis inkább dícséretet és elismerést hozott számunkra az újság. Szinte a semmiből létrehozni, kiadni, felfuttatni valami minőségit, és ilyen hosszan fenntartani, ritkán sikerül.
Hova tart tovább a 22MEDIA csapata?
Az újságon a megjelenés hetében 5-6 ember dolgozott, s ez a munkaerő máshol nagyon hiányzik. A digitális ügynökség szerencsére felfelé ível, fokozatosan vált fő tevékenységi körünké a digitális marketing, és szeretnénk még inkább erre koncentrálni. Ezen belül
hirdetéskezeléssel, videós, szöveges és képes tartalmak készítésével, közösségi médiával, grafikával, weboldalak és webshopok készítésével foglalkozunk.
Izgalmas projekteken dolgozhatunk, kiváló szakemberekből áll a csapatunk, és szeretjük amit csinálunk. Ennek is köszönhető, hogy nemzetközi ügyfélkörünkben a kis családi vállalkozások mellett közép- és multinacionális vállalatok is szerepelnek. Bár kiestünk a havi szintű lapszerkesztés világából, az online portálokat viszont működtetjük tovább. Multimédiás tartalmakban vannak ötleteink és terjeszkedni szeretnénk. Mindemellett
ovisoknak és kisiskolásoknak szóló nyelvoktató applikációnkat fejlesszük, melynek már küszöbön a megjelenése.
Reményeink szerint az app segít majd a gyerekeknek a magyar, szlovák vagy angol nyelvvel való korai megismerkedésben. Csapatunkban egyébként is baby boom van, úgyhogy lesz majd kiken tesztelni… A 22MEDIA tehát gőzerővel megy tovább és bővül – csak másként!
Milány Kincső, nyitókép: Marek Janíček
