Muzsikás koncerttel indított a XII. Fonográf fesztivál

Lakatos Róbert főszervező a nyitóbeszédében elmondta, a Muzsikás zenéin nőtt fel. A Tiszti Pavilonban tartott első idei Fonográf-műsor alatt jártak a lábak, zengtek a népdalok, füstöltek a húrok, és – „megfogyva bár, de törve nem” – jubilált a Kossuth- és Liszt Ferenec-díjas Muzsikás Együttes.

Hamar Dániel első körben Éri Péterről emlékezett meg, aki a zenekar 50 éves fennállásából 48 évig állt mellette. „Alig volt tagcsere. Porteleki Péter mellé Éri Péter helyett viszont Mester László állt be most mellénk, hiszen szeretett tagunkat egy hónapja temettük el” – a szomorú apropó alkalmából kaloteszegivel, Éri Péter kedvenc helyének akkordjaival indít a zenekar. „Ami koncerteket elvállaltunk még vele, meg is csináljuk – ő is ezt akarná”.

A rendhagyó kezdés után a szokásosan energikus előadás dallamaira kezdtek járni a fejek, kezek és lábak. Két hegedű, egy brácsa, egy bőgő és egy gardon, majd Kacsó Hanga csengő hangja alkottak tökéletes harmóniát.

Érzem, legszívesebben táncra perdülne ilyenkor minden népi kultúrához kötődő néző.

Még én is, pedig kalotaszegizni sose tudtam. Hiányoztam, amikor az egykori Pihegő Néptáncegyüttesnél ennek összpontosítása zajlott. A kalotaszegi legényes egyre vidámabb ütemekkel örvendeztet meg minket. S amikor arra gondolnánk, jöhetne egy kis ének is, Hanga újra és újra feltűnik a színpadon. Pedig ez muzsika a javából így is.

Emlékeimben felsejlenek a rég nem hallott népdalok. Fogadnék, hogy a körülöttem ülő, a valamikor sikeresen működő Hajós Néptáncegyüttes egykori tagjai kívülről fújnák a dalokat.

Füstölnek a húrok, tényleg látni némi felszálló por-és gőzfelhőt, ahogy Sipos Mihály teljes testmozdulataival belibbenve muzsikál. Mosolyog, játszik a szemével és mosolyával is, ahogy összekapcsolódik a zenekari tagokkal.

„Ez volt az egyik első slágerünk, a Nem úgy van az, mint volt régen” – veszi át a szót a zene után ismét Hamar Dániel ismét.

Hogy ki a prímás?

A szerepek folyton cserélődnek, a gardon akár a modern zenében a dob, úgy vezeti végig a ritmust. Egy csapás a húrokra, egy a hangszer testére. „Még egy szegény falu is eltartja a zenészeit, hiszen a zene gyógyít” – és mily igazak Dániel szavai. „Ahogy énekel az ember, úgy enyhül tőle a bánata” – és ezt a fajta improvizációt, amit a zenészeink a színpadon produkálnak, bizony nem tanítják a zeneiskolában. Ezt sokszor kell hallani, élőben, nem felvételről, mire a zenészek át tudják venni. „Nincs kétszer ugyanaz, hanem ahogy gyün” – együtt nevet a nézőközönség.

„Volt az a beats-es muki, Jon Voight. Beleszeretett a magyar népzenébe, aztán a nyelvbe is. Terjeszteni kezdte a lemezeinket Angliában, és még magyar nyelvtanulásra is adta a fejét. Ennek már 15 éve, azóta is angolul kommunikálunk. De Joe megállapította, hogy:

„A Mennyország hivatalatos nyelve biztosan a magyar. Mert egy örökkévalóság kell a megtanulásához„

– milyen szép gondolat. Jó ilyenkor magyarnak lenni. A zenén keresztül tehát könnyebb átadni a magyarságot, mint a nyelv által. Ráadásul legalább olyan régi a zenénk is, mint a nyelvünk, ugyebár.

Jöjjenek a gyimesi dallamok, majd egy norvég sztori. „Nemrég jöttünk haza Oslóból, egy Bartók-fesztiválról, ahol Kodály és Bartók dalokat játszottak komoly zenészek úgy, mintha legalább egy magyar faluban eljutottak volna valaha. És bizony higgyétek el nekem, ezt a két nevet mindenhol ismerik a világon. Legyünk rájuk büszkék!”

Lassanként elválnak a hangok, külön érezni a bőgő basszusát és a vonósok húrjainak dallamos hangját. Miközben ezzel egyidejűleg minden egyes tónus össze is olvad egy kerek egésszé.

Jöhet egy kis mezőségi? „Palatkai, ez a kedvencem” – súgja oda édesanyám. Látom, ahogy gondolataiba révedve pörög-forog. Még mezőségi ruhája is volt hozzá otthon, én is szerettem hordani egykoron.

S végül egy jó kis verbunkkal zárnak a zenészek.

„Péter biztos néz fentről, és mondja: ‘Majd ti is jöttök.’ (…) De reméljük az még odébb van!”

S mi a közönség szintén bízunk benne, hogy a felállás egyhamar nem csorbul tovább. Hallania kell még a népnek Sipos-Hamar-Porteleki-(és most már)-Mester négyesének szólamait. Bárcsak még újabb 50 évig.

Ne hagyd ki a népzene és más zenei stílusok varázsát! Kapcsolódj be a Fonográf fesztivál pezsdítő programjaiba egészen szombat estig, és ropd a táncházban hajnalig!

Milány Kincső

Fotók: Farkas József