Régió 2021. 11. 26.

“Nyerítettem, mint egy vaddisznó” – Péter kipróbálta a tandemugrást

Az egész “ugrósdi” egy szülinapi ajándékként indult, miután a barátaim nehezen találták meg számomra a tökéletes ajándékot, én pedig csak annyit mondtam nekik, “mindegy, csak ne legyen semmi porfogó”. Hát ezt jól kitalálták…jó esetben én sem leszek egy jó ideig poros, most, hogy kiugrottam 4 000 méter magasból…. de persze csak ejtőernyővel és oktatóval.

Szinte mindenkinek

Kisebb kivételektől (várandósok, túl magas vagy túl alacsony vérnyomásúak) eltekintve szinte bárki kipróbálhatja ezt az extrém sportot. Hölgyeknél 90 kg, uraknál 100 kg testsúly számít a felső határnak, amit nem ajánlott túllépni.

Az alsó korhatár 8 éves kor és ezzel együtt megfogalmazódik a kérdés: Lehet valaki túl öreg az ugráshoz?

“Volt már itt egy nyolcvan éves bácsi is, aki egész életében erre vágyott és öregségére valóra váltotta ezt az álmát”– mondta az oktató, aki 1984 óta foglalkozik tandemugrással és már több mint 6 ezer ugráson van túl.

A híres banán pozíció

Még mikor stabil talaj volt a lábunk alatt, egy rövid oktatás formájában megtudtuk, mi fog történni a repülőből való kiugrás után. “A szabadesés során az un. banán pozíciót kell tartani”, szemlélteti az  oktató. A lábak és a fej hátrafelé hajtva, a kezekkel pedig tartani kell a hevedereket.

Az ugráshoz egy speciális szemüveget és kezeslábast kapunk, amihez hozzá vannak erősítve a hevederek. Nyáron a kezeslábasban elég meleg tud lenni, de ilyen őszi időben elég alá egy pulcsi is, mivel az oktató elmondása alapján “fent melegebb van mint lent”. A felszerelés egyik alapfeltétele még a masszív cipő.

A tájékoztató után megérkezett a pilóta, akinek vezetésével elindultunk a gép felé. Bár a repülő elég szűknek tűnt és úgy tűnt, alig férünk be hárman, sikerült bepréselnünk magunkat. Az ajtó záródása és a motorzúgás közepette egyszer csak arra eszméltem, hogy elemelkedtünk a földtől. 

Cél 4000 méter, lassan távolodtunk Érsekújvártól és a környékbeli falvaktól. A háztetők apró négyzeteknek tűntek és a látóhatáron kívülre került az egész komáromi járás. Miután elértük a kívánt magasságot, nyílt az ajtó, az oktató meghúzta a hevedereket és felhelyezte a sisakot.

Fellegek felett 4000 méterrel

Kiülve a süvítő repülőgép szélére, körülöttünk a hatalmas égbolt és egyszer csak azt vettem észre, hogy elfogyott a talaj a lábunk alól. Az ugrást egy bukfenccel indítottuk, az események pedig annyira gyorsan pörögtek, hogy még pánikolni sem volt idő. Jött a banán pozíció és csak zuhantunk körülbelül 50 másodpercet. De persze a kiáltás nem maradt el, nyerítettem mint a vaddisznó. Nem minden nap ugrik ki az ember 4000 méter magasból. Kivéve persze az oktatót, neki ez már csak olyan volt, mintha az ágyból kelne ki. Az oktató az óráján mutatta a magasságot és azt is, hogy milyen gyorsan zuhanunk. Az egyik pillanatban 3000 méter, a másikban pillanatban már csak 2000 méter. Az embernek nincs is ideje feleszmélni és feldolgozni az eseményeket. Az adrenalinnal teli szabadesés végül 1000 méteres magasságban ért véget.

Kinyílt az ejtőernyő, már nem maradt más feladatom, mint bámészkodni egy olyan perspektívából, amelyre egész hátralévő életemben emlékezni fogok. Tíz perc ejtőernyőzés után következett a  “sima landolás…”, mint a filmekben. Kérdeztem az oktatótól, hogy számára ennyi év után is még izgalmas tud-e lenni az ugrás? “Néha akkor is ugrok, amikor nincs hozzá kedvem”, válaszolta. A padon már várakozott a következő jelentkező, hogy egy jó nagy adag adrenalin lökettel gazdagodjon. Az oktató kézfogással el is köszönt tőlem, és átadta az emlék elismervényt. Energiával feltöltve távoztam a reptérről.

(Kádek Péter)

Szólj hozzá!