Selye gimisek a V4-ek nyomában
Újabb példa, hogy a kemény munka mindig kifizetődik. Eredményeink és sikereink miatt most Prágába jutottunk el, a Kárpát-medencei Tehetségkutató Alapítvány mentorprogramján keresztül. Mi négyen, és egy kassai fiatalember képviseltük Szlovákiát, azon belül is Felvidéket, de utazótársaink között voltak még budapesti középiskolások, debreceni egyetemisták valamint erdélyi és partiumi diákok is. A program és szinte az egész hétvégénk témája a hálózatok volt.
Utunkat vonattal tettük meg, majd érkezés után egyből villamosra szálltunk, s a Prágai Anatómiai Intézet felé vettük az irányt. Itt a mi tiszteletünkre nyittatták ki az Anatómiai Múzeumot, ahol több mint 4000 leletet tárolnak. A cseh-magyar nyelvű körbevezetés után, kora este, egy meghitt teázóban nézhettünk meg egy érdekes prezentációt, az emberközi kapcsolatokról, azaz milyen hálózatokat alakítunk ki a mindennapjainkban.
Vacsorakor pedig engedtünk a rábeszélésnek, ízletes sült csülök került a tányérunkra. Ez a könnyed délután egy kis ízelítőt adott a pénteki napunkhoz. Ekkor, délelőtt idegenvezető jelenlétében tekinthettük meg a város egy részét, azon belül is a prágai várat, az arany utcácskát, a Szent Vitus – székesegyházat valamint a Károly-híd egy részét. Ebéd után pedig a Károly Egyetem Rektorátusa felé vettük az irányt, ahol az épület múltjának megismerése után, egy kisebb konferencián vehettünk részt. Az előadások igen sokszínűek voltak; hallhattunk az anyagfizikai kapcsolatokról, hogy mit is érthetünk a drón fogalma alatt, valamint a tudományok hálózatairól is. Az újabb fenséges vacsora után, pedig találkozhattunk az Ady Endre Diákkör tagjaival, volt gimnazistákkal, akik először ledöbbentek, hogy itt látnak minket, de mindenki nagyon örült a találkozásnak.
A szombati napunknak ismételten kissé rendhagyó kezdete volt, azonban a Prágai Magyar Intézetben is prezentációk széles palettáját sorakoztatták fel elénk. A biodiverzitás kutatásainak eredményein keresztül, a marosvásárhelyi magyar egyetem problémáin át, a cseh sör titkaiig, olyan előadásokat is meghallgathattunk, mint például a szellemi tulajdonvédelem jelentősége. A délután folyamán pedig újra körbejárhattuk a várost, olyan nevezetességeket végigjárva, mint az Orloj, Kampa szigete a John Lennon fallal, a zsidó negyed, ahol bár szombat lévén minden zárva volt, ha belülről nem is, de kívülről csodálhattuk az építményeket, végül pedig újra a Károly-híd, ám most Nepomuki Szent Jánost megsimogatva, egy-egy kívánságunkat is elmormoltuk, hátha beválik. Idegenvezetőnk sem hazudtolta meg magát, nem a szokásos, körbe-körbe ismételt történeteket osztotta meg velünk, hanem tényleges érdekességeket. Miután mindenki feltankolt a szükséges szuvenírekkel és egyéb apróságokkal, elindultunk az utolsó közös vacsoránkra.
Vasárnap délelőtt, már bepakolt bőröndökkel indultunk tovább az utolsó programunkra – egy szentmisén vettünk részt a helyi magyar közösséggel. A szertartást követően még kaptunk egy kis szabad programot a Vencel-téren, de észre sem vettük és már a vonat ablakán bámultunk kifelé. Itt még Petri László, programigazgató, felhívta figyelmünket arra is, hogyan tudnánk esetleg mentoráltnak jelentkezni, milyen kritériumoknak kell megfelelni, s mindezt hogyan tudnánk megcsinálni az érettségink évében. Külön kiemelte, hogy a legfőbb dolog, ami a mentoráltsághoz szükséges, az a kellő motiváció, hogy megtaláljuk azokat a dolgokat, amelyek motiválttá tudnak minket tenni – a fogaskerekeink beindultak, s ezekből a gondolatokból kiindulva, talán egyszerűbben szortírozzuk júniusban a szeminárumokat, más perspektívából is figyelünk a különböző szakokra, és ki tudja, talán még mentoráltak is lehetünk.
Köszönjük szépen Andruskó Imre igazgató úrnak az újabb lehetőséget, valamint a Kárpát-medencei Tehetségkutató Alapítványnak a nagyszerű élményt. Az itt megszerzett tudást garantáltan kamatoztatni fogjuk.
(Šenkár Viktória III.C)
