Táňa Kusá: Anyu – premier Kövesdi Szabó Mária, Lakatos Rák Viktória és Olasz István előadásában
Táňa Kusá Anyu című művét mutatják be hamarosan a komáromi Egressy Béni Városi Művelődési Központ Kiss Péntek József Kamaratermében. A kamaraelőadás egy végtelenül egyszerű történetet mutat be – Kövesdi Szabó Máriát az idősődő anya szerepében láthatjuk, Lakatos Rák Viktória a róla gondoskodó leánya, a fiát pedig Olasz István játssza és rendező-asszisztensként is közreműködik. Az Anyu rendezője Peter Kováč, a díszlettervező pedig Dušan Krnáč.
Annak ellenére, hogy az emlékezetkiesés, a memóriavesztés nem tartozik a leginkább szórakoztató témák közé, a szerzőnek és a színészeknek mégis sikerült a darabot – szeretetteljes és együttérző humorral – igazán élvezhetővé tenni. A darab derűt varázsol a közönség soraiba azokban a pillanatokban is, amelyekben egyébként mindenki sírna…
KÖVESDI SZABÓ MÁRIA a kassai Thália Színház alapítótagja, 1969-től társulati tag. A színház vezető színésznője, aki a mai napig kitart anyaszínháza mellett. Az itt töltött évek alatt számos kisebb, de főleg nagyobb szerep megformálója. Rendkívüli tehetségével számos bonyolult női lélek vívódását tárta fel a színpadon. Feledhetetlen alakítása Blanche A vágy villamosából, vagy Orbánné A macskajátékból. Tehetségét számos díjjal jutalmazták.
Mi a darab legfőbb üzenete az Ön számára?
Azt gondolom, hogy ebben a darabban Táňa Kusá írónő egy mindig és mindenkor aktuális témával foglalkozik. Gyakorlatilag bárhol és bármikor íródhatott volna.
Mi az, ami – a szó nemes értelmében – egyszerűvé és szerethetővé teszi?
Az idősödő anya és a róla való gondoskodás kérdésköre minden családban valamilyen formában felmerül és nyilván az anya megformálójaként színészileg keresni kell azokat a pontokat, azokat a helyzeteket, amelyekből táplálkozni tudok az egyes jelenetekben. Ez az előadás tulajdonképpen egy családi történet. Ez a család élhet bárhol, a világ bármely szegletében. Egy anyának a gyerekeivel való kapcsolatát írja le a darab.
A transzgenerációs traumák is megjelennek ugyanakkor a darabban…
Valóban, a történetet erősen átszövi egy trauma, egy gyermekkori trauma az anyánál, ami máig kihat. Részleteket nem szeretnék elárulni, ám annyit mondhatok, hogy ebben a darabban ez a gyermekkori trauma adja a végkifejletet. Úgy gondolom, hogy a néző is majd érzékelheti azt, hogy a gyermekkori traumák felnőttkorban miként szivárognak vissza és azoknak milyen a hatásuk, esetünkben például időskorban.
LAKATOS RÁK VIKTÓRIA nevét sem a szlovákiai magyar sem pedig a szlovák körökben nem kell bemutatni. Sikeres sorozatszínésző, számos nagyszabású showműsor állandó szereplője. A színművészi karriere Kassáról, a Thália Színházból indult. Ő játssza a leánygermek szerepét az Anyuban.
Úgy tudom, Ön az, aki rálelt a darabra. Vagy a darab lelt rá Önre?
Utaztam egyszer haza egy előadás után, késő este volt és akkor halt meg Mária Královičová színésznő, azokban a napokban. Az ő emlékére adták a rádióban a Devínen ezt a rádiójátékot. Pontosan emlékszem, hogy az egész úton ezt hallgattam és rengeteg érzelmet váltott ki belőlem. Egyszer kacagtam a két nő történetén, sírtam, elgondolkodtam, megijedtem, mert ugye ez annyira emberi, ez a történet, annyira rólunk szól, annyira a családról szól… és ezért gondoltam rá, hogy ezt nagyon jó lenne megmutatni, hogy miként is él egy anya együtt, ha a lány úgy dönt, hogy nem adja idősotthonba az anyját, hanem elvállalja a róla való gondoskodást és felvállalja ezzel azt, hogy inkább lemond a saját hivatásáról, a saját életéről.
Mit árulhat el a történetről?
A lány magához veszi ezt az alzheimer-es anyukát, vigyáz rá, óvja, ápolja és hát ugye két generáció él együtt, ami néha elég nagy nehézségekkel is jár, mert mind a kettőnek megvan a saját lelkivilága, a saját problémája, a saját ügye, ami lehet, hogy a másiknak nem ügy, de neki igen, és mindenféle konfliktusokat generál ez a kapcsolat, ez az együttlét. És igen, néha nehéz, néha vicces, néha egyszerű, néha bonyolult, néha idegesítő, úgyhogy rengeteg érzelem van benne.
OLASZ ISTVÁN a Komáromi Jókai Színház ismert színművésze – 20 éve koptatja a pódiumot Komáromban. A fiúgyermek szerepét jeleníti meg és segédrenezőként is jelen van a darabban.
Mit tudhatunk az Ön által megformált karakterről?
Én a főhősnő fia vagyok, a Pali. Annyi derül ki róla, hogy egy jó szakember a szakmájában, egy jó orvos, ám a magánélete nem igazán stabil, merthogy elvált és ráadásul itt a darabban derül ki, hogy még a legközelebbi családjával szemben is titkai vannak, mert a darabban mutatja be anyjának és testvérének a 4 hónapos kisfiát, tehát, hogy eddig ezekszerint nem nagyon beszélt róla, valami miatt titkolta. Szerintem az ellenpólusa a Lakatos Rák Viki által játszott lánytestvérnek, aki itthon él az anyukával, gondoskodik róla, de persze róla is kiderül azért a darabban, hogy neki sem túl stabil a magánéleti háttere…
Mi a fő üzenete a darabnak?
Főleg a szüleinkre való odafigyelésre, az idősebb társainkra, a családra való odafigyelésre hívja fel igazából a figyelmet. Arra, hogy mi mindennel jár az öregedés, és az azzal járó betegségek megjelenése, és, hogy mennyi időt tudunk az idős beteg családtagjainkra szánni.
Kamaratér, vagy nagyszínpad Olasz Istán „otthona“?
Szeretem az apró rezdüléseket, amikor nem kell túl sokat játszani, nagyot mutatni, ahhoz, hogy megértse az a néző, hogy mit szeretnék. Ezeknek az elsőadásokanak a jellege is, kicsit olyan intimebb, olyan bensőségesebb, de választani nem tudnék. Mindkettőt szeretem. A kamara hangulata nyilván sokkal intimebb, mint a nagyszínpadé.
Táňa Kusá Anyu című művének premiere Kövesdi Szabó Mária, Lakatos Rák Viktória és Olasz István előadásában február 26-án, hétfőn este 19.00-kor lesz a komáromi Egressy Béni Városi Művelődési Központ Kiss Péntek József Kamaratermében. Az előadás fő támogatója a KULTMINOR – Kisebbségi Kulturális Alap.
