Történelmi programokkal, színházzal, különleges tárlatvezetéssel készül a hétvégére a Monostori Erőd

E hét szombaton (11.25), az egykori Szovjetunióba hurcolt magyar politikai rabok és kényszermunkások emléknapján délelőtt 10 órakor indulnak a programok.

A rövidített erődtúra – tárlatvezetés után 11 órától „Sorstörténetek a GULAG árnyékában” címmel dr. Kovács Emőke történész tart érdekfesztíő és tartalmas történelmi előadást a Dunai-bástyában.

Délben ismét Erődtúra indul, majd 13.30-tól a Nemzeti Emlékezet Bizottság Magyar GULAG tárlatának megnyitójára kerül sor a Dunai Bástyában. A tárlatot Szokolay Domokos tudományos kutató nyitja meg. A helyszínen egyébként egész nap megtekinthető a hódmezővásárhelyi EMLÉKPONT Múzeum „Rákosi börtönei” és az „Út a forradalomba” című kiállítása is. 15 órától az erőd KlapkArénájában a Magyarock Dalszínház mutatja be Rózsás János és a GULAG/GUPVI áldozatainak emlékére című darabját, Rózsás János: Keserű ifjúság című műve alapján és sztálini lágerekben készült versek felhasználásával készült.

A zenés kamaradráma egy embertelen rezsim embertelen bánásmódja ellenére is embernek maradó főhősének életét kíséri végig. Rózsás János 18 éves leventeként kerül szovjet fogságba, ahonnan 9 esztendő múlva szabadul. A naplószerű elbeszéléséből és a GULAG-ban készült versek felhasználásával az évtizedekig tartó kihallgatása során ismerhetjük meg a mai szemmel felfoghatatlan tragédiát, ahol egy fiatal mégis ember tudott maradni az embertelenségben, a XX. század egyik legszörnyűbb munkatábor rendszerének, a GULAG szigetvilágnak a mindennapjaiban.

Végig kísérjük a somogyi hegyektől, az ítélethozatalán keresztül többek között az odesszai, herszoni, ekibasztuzi lágeréletének pillanatait egészen a lágerajtón való kilépésig. A bezártság, a nélkülözés, az éhség, és ezzel szemben a rendíthetetlen hit, és az élni akarás a fontos az ember megismerése szempontjából.

Elgondolkodtató, érzelmekre ható zenés drámai előadás egy olyan témáról, mely fontos és megkerülhetetlen része a XX. század történelmének, de mégsem merünk nyíltan beszélni róla mind a mai napig.

A Gulag kifejezés alatt a sztálini Szovjetunió egészét behálózó kényszermunkatábor-rendszert értjük. A táborokban a sztálini politika bel- és külföldi ellenzőit, hadifoglyokat, más ürüggyel vagy véletlenszerűen elhurcolt polgári lakosokat kemény fizikai munkára fogták, napi 10–12 órát dolgoztatták őket, miközben élelem- és egészségügyi ellátásukról alig gondoskodtak.

Jelentős különbség volt e két lágerrendszer esetében, hogy a foglyok odakerülése között komoly eltérés volt. Míg a GULAG büntetőlágereinek rabjait egyenként, személyre szóló, és többnyire koholt vádakra alapozott bírósági ítéletek alapján hurcolták el, addig a GUPVI lágerekbe tömegesen szállították az embereket kényszermunkatáborokba, lényegtelennek tartva azok személyének kilétét.

Magyarországról körülbelül 700 000 embert deportáltak a Gulag vagy GUPVI táboraiba, közülük 300 000 meghalt a rabság során. A Gulag-táborok egyik legismertebb foglya Alekszandr Iszajevics Szolzsenyicin orosz Nobel-díjas író, aki szabadulása után több könyvben írta meg élményeit az eredeti szovjet terminológia szerint „javító-nevelő munka” céljából létrehozott táborok életéről.