Vörös Péter leköszönt-Itt és Most
Április 15-i dátummal lemondtam a Híd pártban betöltött minden tisztségemről: országos és járási elnökségi tagságomról.
A 2012-es választások a komáromi járásban és a nyitrai kerültben is a párt szempontjából nem jó eredménnyel zárultak. Sokkal kevesebb szavazatot kaptunk, mint két éve. Úgy gondolom, hogy ez nem járhat következmények nélkül. A Híd központi kampányszlogenje 2012-ben a felelősség volt. Most itt az ideje, hogy mindenki elgondolkodjon a maga felelősségén. Én ezt megtettem, és levontam a megfelelő konzekvenciákat. Az elmúlt fél évben nagy erőkkel dolgoztam azon, hogy a komáromi Munka utcai alapiskola hozzájuthasson a felújításához szükséges, megpályázott és elnyert uniós pénzforrásaihoz. Felvállaltam a postás szerepét, saját kezűleg kézbesítettem az önkormányzat leveleit és kérvényeit, és igyekeztem közbenjárni, lobbizni az ügyben az illetékes miniszternél, Simon Zsoltnál. Sajnos, minden erőfeszítésem hiábavaló volt, a kormányváltásig nem tudtuk megoldani a helyzetet, és ezek után a komáromiak joggal kérdezik azt, ki ezért a felelős. A választ mindenki adja meg saját magának. Én nem kívánok többé egy olyan párt elnökségi tagja lenni, amelyik ígér, de az ígéreteit nem tudja betartani, miközben a lehetőség ott volt a kezünkben. A pártnak két parlamenti képviselője és egy illetékes minisztere volt, az iskola ennek ellenére a mai napig nem kapta meg a pénzt. Azt is kénytelen voltam tudomásul venni, hogy az a politikai attitűd és világlátás, amelyet én képviselek, nem tudott hangsúlyossá válni a párt politikájában. Számomra a magyarság ügye, a kisebbségi jogaink melletti határozott és egyértelmű kiállás kulcsfontosságú és ehhez kell megnyernünk a velünk együtt gondolkodó szlovákokat. Sokáig úgy gondoltam, hogy ez az alapállás a párton belül képviselhető, hiszen mindannyian ugyanazt akarjuk, ugyanazért dolgozunk. Mára be kellett látnom, hogy erre a fajta gondolkodásra a párt vezetésében nincsen igény és azok a választók, akiket ezzel meg tudtunk volna szólítani, elfordultak tőlünk, más pártot támogattak vagy nem mentek el szavazni. Ettől kezdve tehát el kellett döntenem, hogy képes vagyok-e ilyen körülmények között folytatni a munkát, vagy más utat választok. Én ez utóbbi mellett döntöttem. Meggyőződésem, hogy a két, magyar érdekeket felvállaló pártnak meg kell találnia az egymáshoz vezető utat, mert a szlovákiai magyarokat nem lehet még egyszer olyan helyzetbe hozni, hogy tanácstalanul álljanak az urnák előtt, vajon kit válasszanak. Az üres gesztusok, az alibikeresés, a másikra mutogatás ideje lejárt. Azzal, hogy a Híd ellenzékbe került, az MKP pedig ismét parlamenten kívül maradt, az egyetlen lehetséges út, hogy elgondolkodjanak, hogyan fognak tudni együttműködni a jövőben.
Minden kollégámnak, párttársamnak köszönöm, aki segítette a munkámat és a szívből kívánom a párt vezetésének, hogy az elkövetkező négy év alatt sikerüljön egy igazán karakteres párttá formálni a Hídat, és hogy megtalálják azt az összetartó erőt, eszmét és gondolatot, amely a pártot és szimpatizánsait egy irányba mozdítja.
(forrás: vorospeter.sk)