Ad hoc színpadok és sorsszerű életmentések
Tóth Károlynak „Egykutya”?
Hat évig játszott a Komáromi Jókai Színházban, tévésorozatokban is felbukkan, a mozivászonról viszont először kacsint ránk az Egykutya film macho Hondájaként. Ahogy a Mr. Szlovákia jelölést is először fogadta el. Életet bezzeg nem egyszer mentett már. A bodrogközi származású Tóth Károly a Szia Podcastben.
„Van itt valami magyar csávó. Nem tudod ki lehet az?” – így keresték Karcsit a színművészetis felvételin Pozsonyban. Komárom és a Jókai Színház nagyon sokat adott neki, de elég volt. Tovább kellett menni.
Kicsit ADHD-s, a férfiak mentális egészségét szívügyének tekinti, a szépfiú karakterek jól állnak neki. Ahogy a negatív szerepek pikantériáját is élvezi. „Az Otthol kamaradarabban Béhr Marcival igazi véglényeket játszunk. Így jött ki, hogy végre antihősök akartunk lenni. „
Az Egykutya színdarabot 117 alkalomnyi pop up produkció után vitték a mozivászonra, mégis össze tudtak rajta vitatkozni. Deák Kristóf rendezőként az Oscar-díj miatt plusz nyomást vagy büszkeséget jelentett számára? Aki látta mindkét feldolgozást, vajon hogy vélekedik róla? „Ez egy pop up produkció volt, amit erdőben, pajtában, borászatban adtunk elő korábban. Ehhez képest párnával kellett lenyomni és visszafojtani a játékot, hogy filmkompatibilis legyen. Mintegy koreográfiaként begyakoroltuk a filmszerepet. Sok filmnél nincs erre ennyi idő. Sokan eltérő véleménnyel vannak a filmről, és mi ezt szeretjük. Szeresd, vagy utáld, de ne csak megvond a vállad a mozi után…”
Egyre inkább hisz a kevésszereplős darabokban, és abban, hogy nem kell mindig színpad az előadáshoz. „Nagyon különleges úgy játszani, amikor eltűnik a távolság, és például csak harmincan vannak a teremben. Boroznak és szörnyülködnek velünk együtt, mint egy igazi balhés házibuliban.”
Tájszólás nélkül tud játszani két nyelven is, és előfordult, hogy Pozsonyban a szlovákok álltak ki amellett, hogy magyarul beszélhessen. „Magyarországon azért folyton emlékeztetnek, hogy na és Felvidéken mi a helyzet?”
A Dunaj című háborús sorozatot épp befejezte, a Druhá šanca, a Ranč, a Mama na prenájom, vagy a Barátok közt limonádé szerepei mellett ez valami más volt. „Szerintem nem kell belehalni a sorozatokba, haljunk meg inkább a színpadon. De inkább ott se! És ettől még nem az van, hogy ne szeretnék színészkedni. Csupán szeretem, hogy hullámzik az életem, és nem ölelek magamhoz semmit túl szorosan.”
Mindig van folytatás
Karcsi nem először találkozott az öngyilkossággal és a baleseti halállal. 2015-ben például a Dunából húztak ki egy lányt nagybátyjával, Tóth Tiborral – erről korábban ITT írtunk. „Katának az nem egy lépés volt a halálba, hanem lépés az új életébe.” De volt, hogy a szeme láttára vágta el a saját torkát egy srác. „Nem tudom, mi a dolgom az ilyen tragikus helyzetekkel összességében. Csak azt tudom, hogy akkor, ott helyben ösztönösen hogyan kell cselekednem.”
Technikából akar megoldani szerepeket, nem pedig egyensúlytalanságból. A Mr. Szlovákia jelölésben harmadjára látta meg a feladatot, s a döntéshez a szinglisége is hozzájárult. De mi a receptje arra, hogy ne szálljon el, mégis tisztában legyen a tükörképével? „Szerintem a szépség szubjektív és nem mérhető dolog. De ha már elvállaltam, akkor ahhoz is legyen közöm, mire használom. A titulus által felhangosíthatok fontos dolgokat…”
Social detox, egyszemélyes kirándulás, segítség a rászorulókon és fordulópont. Amikor már nem szimplán kemény férfinak akarta mutatni magát, hanem hagyta magát gyengének lenni, és egy-egy könnycseppet elmorzsolni. Mit mond ezek függvényében a fiatal színész az élet értelméről?
Tudd meg a beszélgetésből itt:
Iratkozz fel Youtube csatornánkra – ne csak olvass, hanem hallgass, és nézz is minket!
Spotify: https://bit.ly/SpotifySziaPodcast
Apple podcast: https://bit.ly/AppleSziaPodcast
