Egy komáromi fotográfus család és gyomorforgató történetük
A komáromi Wojtowicz Richárd és fia népszerű fotográfusok voltak a 20 század elején – olvashatjuk a felvidéki politikus és értékmentő Orosz Örs FB-oldalán. Műtermükben csaknem 45 éven keresztül a legkülönbözőbb témákat örökítették meg: portrékat, családi fotókat, katonákat, különféle eseményeket valamint a város épületeit is. Sajnos azonban a Wojtowicz család történetének van egy rendkívül sötét fejezete – az ifjabbik Richárd a komáromi nyilas terror egyik vezető felelőse.
Az idősebb Wojtowicz Richárd az 1890-es évek végétől fényképezett Komáromban. Később fia is csatlakozott a családi vállalkozáshoz. Műterme 1916-ig a Megye utcában, majd a Klapka térről nyíló Nádor utca 7. szám alatti ház udvarában állt, és az államosítást követően még egy ideig, egészen az 1960-as évekig működött.
Az üvegezett fotóatelier eredetileg természetes fényt használt. A beltéri felvételen jól megfigyelhető az egykori árnyékolási rendszer: a mennyezet alatt kifeszített dróthuzalokon mozgatható felső és oldalsó függönyökkel szabályozták a beáramló fény mennyiségét. A szocializmus idején sajnos az üvegkalitka ablakait fekete festékkel kenték be, a természetes fényt pedig mesterséges világítással helyettesítik. Ennek eredményeként nyáron a fekete üvegű „üvegházban” elviselhetetlen hőség alakult ki. Nem csoda, hogy végül ezt a megoldást és magát a műtermet is feladták, majd elbontották.
A Wojtowicz család történetének azonban van egy rendkívül sötét fejezete. Apa és fia szerepet vállaltak városunk 20. századi történelmének egyik vérzivataros időszakában. Az idősebb Wojtowicz Richárd a nyilasok négy vármegyére kiterjedő kerületi megbízottja, fia, ifjabb Wojtowicz Richárd pedig Komárom vármegye főispánja lett.
A fiatalabb Wojtowiczot a komáromi nyilas terror egyik vezető felelőseként kell számon tartanunk. A nyilasok hatalomra kerüléséig az akkori polgármester, Alapy Gáspár a végsőkig kiállt a komáromi zsidók mellett, és amennyire csak lehetett, gátolta a zsidóüldözést. Wojtowicz főispánná választása után azonban már semmit sem tehetett. Az ifjabb Richárd vezetői működésének idején a nyilasok tömegesen gyilkolták meg a városban maradt zsidókat. Az Apáli-szigetnél, a Vágban és a vasúti hídnál, a Dunánál embereket kínoztak meg, lőttek a folyóba vagy kényszerítettek a jeges víz alá. A történeti kutatások legalább 114 zsidó áldozatról számolnak be.
Felelősség terheli őket városunk polgármestere, Alapy Gáspár elhurcolásáért és mártírhaláláért is. A polgármester, aki nem volt hajlandó megtagadni emberi és erkölcsi elveit, a dachaui koncentrációs táborban vesztette életét. Feleségét, aki elment Wojtowiczhoz, hogy a zsidópártolással vádolt férje életéért könyörögjön, megalázta: leköpte a reszkető asszony cipőjét. Rajta kívül elfogták még Szurovy Tibor betegpénztári tisztviselőt, Csukás István városi főjegyzőt és Nagy Nándor főispánt is.
A háború után a két Wojtowicz Dél-Amerikába szökött. Komáromban közutálat tárgyává váltak, az ifjabb Wojtowicz Richárdot pedig háborús bűnei miatt halálra is ítélték. Az ítélet végrehajtására azonban már nem kerülhetett sor, mert sikerült elmenekülnie. Először Brazíliába, Rio de Janeiróba menekültek, majd végül a venezuelai Caracasban kötöttek ki, ahol „Riccardo y Riccardo” néven folytatták fényképésztevékenységüket.
Forrás: Orosz Örs
