A Ha-Zám család lóháton
16 ló, 3 pár segítő kis kéz – idén szeptemberben már a 6. születésnapját ünnepli a galgahévízi HaZám Lovasudvar, melyet a komáromi születésű ZÁMbó István, alias Tyupi alapított feleségével, HAjdú Sacival – tökéletes alap egy találó névnek, nem beszélve a házaspár példaértékű életéről. A táncosból lett lovaglóművész Tyupi még a helyi Pihegő Együttesnél kezdte karrierjét, de már egészen fiatalon felkerült Budapestre, ahol előbb táncművészeti középiskolába járt, majd bejutott a Magyar Nemzeti Táncegyüttesbe is, és évekig előadóművészként perdült-fordult. Pár évvel ezelőtt aztán feleségével úgy döntöttek, belevágnak egy régóta dédelgetett tervbe: a lovarda mellett pedig három belevaló Zámbóbimbóval is gazdagodott élénk közösségük. Sőt, mára az egyik legismertebb kulturális helyszínné váltak az országban.
Saci és Tyupi már nagyon régóta tervezték, hogy nyitnak egy saját lovasudvart, mondhatni mindig is egy megvalósítandó álom volt ez számukra. „A világot járva táncművészként sokáig nem volt sem időnk, sem lehetőségünk erre. Végül aztán letelepedtünk és szerettük volna, ha gyermekeink a természethez közel, az állatok között cseperednek fel. Hála érte, hogy megadatott ez számukra és számunkra is.” A házaspár a helyi Hagyományőrző Együttes vezetése mellett immáron 16 lóval dolgozik együtt nap, mint nap, a nemes állatok pedig rengeteg odafigyelést és törődést igényelnek. „Nagyon vigyázunk például a lovaink mentális egészségére is, hogy ne fáradjanak el, ne legyen monoton számukra sem a lovas oktatás. Ezen felül találkozni lehet nálunk kecskékkel, birkákkal, tyúkokkal, galambokkal és nyulakkal is” – avatnak be a részletekbe.
Minden negyedévben az adott évszakhoz és a népszokásokhoz kötődően szerveznek programokat, családi napokat. „Igyekszünk mindig olyan előadókat hívni, akik az itt lovagló gyerekeknek és szüleiknek is érdekességgel, szórakozással szolgálhatnak.” Járt már náluk többek közt Török Tilla zenekara, a Paramisi Társulat, a Well Brass zenekar, de készítenek saját lovas mesedarabokat is évente a lovarda szülinapjára 50-70 lovasukkal.Kézműves kirakodóvásárok és finomságok, lovas kocsikázás, valamint lovaglás is várja azokat, akik kilátogatnak rendezvényeikre. „Kiemelkedő szerepet kap nálunk a hagyományok ápolása és azok életben tartása, ezért igyekszünk ezekre nagy hangsúlyt fektetni. Például virágvasárnap minden évben kisze bábut dobunk a Galga patakba, amivel elűzzük a betegséget és a rosszat.”
Saci Facebook-oldalát követve mindez videókon is megmutatkozik, amikor is kislányaik, Luca, Rozi és Sári vígan és autentikus viseletben bekapcsolódnak minden olyan eseménybe, melyet szüleik kiötlenek. „A lovarda körüli feladatok kellően betöltik nem csak a mi, de a kicsik mindennapjait is. Míg felnőttként az egyikünk a lovarda gyakorlati munkálatait végzi, másikunk a szervezést és a logisztikát intézi. A gyerekek pedig az összes feladatban mellettünk vannak. A lóval való mindennemű feladatok ellátásától és edzésektől kezdve a traktorozáson át a rendezvények lebonyolításában egyaránt besegítenek. Fiatal koruk ellenére boldogan és természetes módon veszik ki részüket a teendőkből.”
A Covid-időszak egy tanyán kevésbé sokkoló lehet, mint a zsúfolt városokban, de természetesen a HaZám élete is megérezte a járványt. „Számunkra ez a kicsivel több, mint egy év főleg az elcsendesedésről szólt. A tervezgetés, továbbgondolás és önfejlesztés időszakát éltük. Örültünk, hogy sok időt tudtunk eltölteni szűk családi körben, de azért hamar hiányozni kezdett a sok csivitelő gyerkőc és az ő családjaik a lovardából” – meséli Saci. Már pedig a galgahévízi különleges atmoszféra még a televízió érdeklődését is felkeltette és pár hónappal ezelőtt a TV2 csatornáján is bemutatták az öttagú családot. „Az egyik kedves lovas szülő, Tóth Krisztina készített velünk a HelloVidék újságba egy cikket, ami nagyon sikeres lett, hiszen nagy örömünkre utána rögtön érkezni kezdtek a tévés felkérések.”
A piaci rést betöltő vállalkozás pedig már országosan is ismert, hiszen míg egyéb hagyományőrző rendezvények elszórtan és jellemzően szezonálisan fordulnak csak elő, Saci, Tyupi és a lányok egész évben megragadják az alkalmakat. Azon túl, hogy a szélesebb közönség számára is elérhetővé teszik az eseményeket – legyen szó akár egy húsvéti locsolkodásról, vagy a lábbal taposott szőlőszüretről, esetleg egy tűzgyújtásról a téli napfordulón – a hétköznapjaikba is beépítik mindazon hagyományokat, melyeket oly’ sokan elfelejtenek. „Nagyon fontos számunkra, hogy a lovardában történő munka és minden egyéb tevékenység önazonos és értékes legyen. Véleményünk szerint a mai világban valódi értékekre, emberi gesztusokra, kedves mosolyra és persze igényes lovasoktatásra nagy szükség van. Mi és a csapatunk erre törekszünk minden nap.”
A lovardát teljesen önerőből sikerült megvalósítaniuk, hamarosan azonban, mint HaZám Kulturális és Lovassport Egyesület igyekeznek majd különféle támogatásokat is megpályázni, hogy fejlődni és bővülni tudjanak. Tyupi még olykor fellép a Magyar Nemzeti Táncegyüttessel a Körhinta című darabban, a Nemzeti Színházban, valamint időnként elvállal munkákat, mint lovas kaszkadőr, vagy mint színészek dublőre különféle filmek forgatásán, de a fő irányvonal immáron mindenképpen a lovarda működtetése. „A szereplések szakmailag feltöltenek és felfrissítenek. A pandémia alatt a táncos felkérések ugyan elmaradtak, de bízunk benne, hogy hamarosan ezekből sem lesz hiány” – zárja Tyupi.
(Milány Kincső; megjelent: az AhojSzia havilap júliusi számában)
