A komáromi Oláh család átvette a Magyar Örökség-díjat
Miután a Magyar Örökség és Európa Egyesület által felkért bírálóbizottság meghozta hetvenedik döntését, szombaton, a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében ünnepélyes keretek között átadták a Magyar Örökség-díjakat.
A rangos kitüntetést többek között a komáromi Oláh családnak ítélték oda, nevezetesen Oláh Imrének, Oláh Györgynek és Oláh Imréné Domonkos Ilonának,„több évtizedes matematika- és fizikatanári, valamint a magyar kultúra megőrzése érdekében végzett munkásságáért.”Az elismerést Oláh Imre özvegye, Domonkos Ilona, valamint Oláh György özvegye, Oláh Mária vette át.
Dr. Gazda István tudomány- és művelődéstörténész laudációjában Oláh Györgyről a következőket mondta: „Oláh György a mátyusföldi Szentpéteren született, később szülőhelyéről kis könyvet is írt. Gimnáziumni tanulmányait a révkomáromi magyar gimnáziumban végezte, diplomát Pozsonyban szerzett. Ezt követően a révkomáromi alma mater-ben kezdte pedagógusi pályafutását, majd a nyitrai pedagógiai főiskola matematika tanszékére került. Révkomáromba visszatérve a Gépipari Szakközépiskola matematikatanára lett, nyugdíjasként a MARIANUM Egyházi Gimnáziumban tanított. A Szlovákiai Magyar Péedagógusszövetség alapító tagja. Felesége is pedagógus. 1991-ben ő indította el a Nemzetközi Magyar Matematika Versenyt, erdélyi, délvidéki, kárpátaljai, felvidéki és magyarországi diákok bevomnásával. A versenyeken évente 250-300 diák vett részt. Hogy hol rendezték? Minden második évben Magyarországon, a többi években pedig Révkomáromban, Ungváron, Székelyudvarhelyen, Szabadkán, Dunaszerdahelyen, Sepsiszentgyörgyön, Nagydobronyban, Zentán és máshol. Erre a nemes vetélkedésre még Teller Ede és Erdős Pál is felfigyelt, de tisztelte azt Lax Péter, Abel-díjas matematikus is, akinek a nagyapja a Felvidékről származik, és Lovász László is, akinek az édesapja Bátorkesziről származik. 1991 óta ő szervezte a Nagy Károly Matematikai Diáktalálkozókat. Ezen évente 200 diák vett részt. 1996 óta ő a Felvidéki Magyar Matematika Verseny koordinátora, amelyekre feladatokat állított össze, feladatsorokat alakított ki. Kezdeményezője volt a Gidró Bonifác Matematikai és Fizikai Napok elindításának. Minden évben egy-két hetes tanfolyamot tartott a balatonberényi matematikai táborban. Diákjai a Középiskolai Matematikai Lapok feladatmegoldói voltak. Oláh György nevéhez több példatár, tanári segédkönyv, fordítás és több mint 50 szakcikk fűződik, Magyarországon 1999-ben jelent meg a „Határon túli matematikaversenyek“ című könyve. Nem véletlenül írták róla: „Elsőrendű matematikatanár volt, aki utolsó leheletéig a szívén viselte a magyarság sorsát, és annak ügyén munkálkodott.“ Kétszeres Beke Manó-díjas, a Felvidéki Magyar Pedagógus Díj tulajdonosa, elnyerte Komárom város Polgármesteri Díját, és megkapta a Tóth Ilona Alapítvány emlékplakettjét. Diákjai számos csehszlovákia, szlovákiai és nemzetközi versenyen diadalmaskodtak. Így vallott a tanári munkáról: „Nem általában matematikát tanítunk, hanem gyerekeknek tanítjuk a matematikát, figyelembe véve a befogadóképességüket. A tehetség az egyén számára nagy kincs. Az adottságot, tehetséget kibontakoztatni, felszínre hozni, az egy tanár fő feladata.“ Fiatalon, 72 éves korában hunyt el.“
Oláh Imrét Gazda István így méltatta: „Komáromszentpéteren született, középiskolai tanulmányait Érsekújvárban folytatta. 1944-ben a nagy újvári bombázások során a szerencse kísérte, hogy életben maradt, ennek a bombázásnak ugyanis 600 áldozata volt. A háború befejezése után jó ideig az úgynevezett hontalanság éveiben Csehszlovákiában nem voltak magyar iskolák. A fiatalok Magyarországra szöktek, többnyire éjszaka, csónakon, hogy tanulhassanak. Imre három éven át Eleken, Szegeden, majd Makón tanult. Amikor megnyílt a révkomáromi magyar gimnázium, visszaszökött, s beiratkozott oda, de hamarosan kicsapták, mert osztályellenség volt. Kuláknak minősítették. Ekkor hegesztő lett a komáromi hajógyárban, s mint fizikai munkás, kerülhetett vissza a gimnáziumba. Tanára, Czókoly Béla, felismerte tehetségét, s javasolta, hogy tanuljon Pozsonyban, a Pedagógiai Főiskola matematika-fizika szakán. Diplomája megszerzése után visszatért a gimnáziumba, ahol azután közel negyven éven át tanított. Itt ismerkedett meg későbbi feleségével, akit hat hetes ismeretség után vett feleségül. Tudjuk jól, hogy aki matematikával foglalkozik, annak kevés ideje marad az udvarlásra… Ekkor kezdett el foglalkozni a tehetséges diákokkal, ő is, felesége is. Diákjai komoly sikereket értek el a hazai és a nemzetközi versenyeken. 25 év alatt 302 eredményes versenyzőt készített fel. Kérésére, minden matematikaóra kezdetén diákjai elénekeltek egy magyar népdalt. Külön dicséretben részesült az, aki új magyar népdalt mutatott be. Ő és felesége egyaránt minden év március 15-én, október 6-án és október 23-án a matematika- vagy fizikaóra helyett történelmi megemlékezést tartott, s ezeken a napokon a diákok az ünnephez méltó öltözetben jelentek meg az iskolában. Legkedvesebb tanítványa Kaszás Attila volt. Nyugdíjasként kapta meg a Czabán Samu-díjat. Nyolcvanadik születésnapján Komárom Pro Urbe-díjával tüntették ki. Ötvennégy év boldog házasság után éppen egy évvel ezelőtt halt meg.”
Laudációja végén Oláh Imréné Domonkos Ilona érdemeit ismertette Gazda István, a következőképpen: „Nagymegyeren született, diplomát a Pozsonyi pedagógiai Főiskolán szerzett, matematika-fizika szakon. Itt alakult meg a főiskolások művészeti együttese, az Ifjú Szívek, amelynek alapító tagja volt, s annak tánccsoportjában táncolt. 1958-tól tanított a komáromi magyar gimnáziumban. Ebben az évben indult Csehszlovákiában a fizikai olimpia, ettől kezdve három évtizeden át diákjai számos versenyen diadalmaskodtak. Ilona alapító tagja volt az 1963-ban megalakult Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkarának, amelyet Vass Lajos vezetett. 1989-tól a Protestáns Nőegylet elnöke volt, 2002-ben a révkomáromi református gyülekezet első női kurátora lett. Kezdeményezője volt a révkomáromi Csokonai-szobor felállításának, amelyre gyűjtést is szervezett. 2007-ben a budavári Mátyás-templomban vitézzé avatták. 2012-ben elnyerte Révkomárom Pro Urbe-díját.” Gazda István egy emlékezetes Oláh György-idézettel zárta méltató gondolatsorát: „Nem siránkozni kell a megosztó határok fölött, hanem tenni, aprómunkával fáradozni a nemzet szellemi egyesítése érdekében.” A tudománytörténész szerint ezt tette az Oláh család, amelynek tagjai az évtizedek során közel 10 ezer diákot neveltek. Mint mondta, magyar diákokat – magyar szellemben. Köszönet érte.
A díjátadó ünnepségen a kitüntetettek nevében Oláh Imréné szólt a bírálóbizottság tagjaihoz és a jenlévőkhöz, Isten áldását kérve valamennyi Magyar Örökség-díjasra és a kitüntetés leendő tulajdonosaira. – Imádkozzunk a magyar nemzet jövőjéért – mondta Oláh Imréné, majd hozzátette: negyven éves pedagógiai tapasztalatával, nyugodt szívvel, tiszta lelkiismerettel, valamint férje, Oláh Imre és sógora, Oláh György cselekvő hitvallása tudatában mondhatja: a jó pap holtig tanul, a jó tanár pedig halála után a tanít. Oláh Ilona korát meghazudtoló, sziporkázó gondolatmenete során úgy fogalmazott: „Az ókori gondolkodók véleményével ellentétben, akit szeretnek az istenek, azt még tanítóvá is tehetik.”
(forrás: Felvidék.ma, Tarics Péter)
