A megúszott „parkolási bírság” esete a salsával
A rengeteg hiányosság mellett a parkolás mivolta is egy külön művészeti ágazat Komáromban.
Óra, jegy, nincs papucs, van papucs, itt a piros, hol a piros, mi van? Lényegtelen, mivel sötét üveges terepjárók állnak keresztbe-kasul, tilosban, járdán, kanyarban, ívben, gúlában, derékszögben…Oltári összegekre lehetne büntetni a figurákat, akik azt hiszik, hogy vesznek egy dzsippet, felraknak a nagymama hagyatékából megmaradt aranyfogakból csináltatott láncot-gyűrűt-karperecet, Réjben napszemüveg és izompólót húznak magukra. Persze, mára a járgány már nem nagy cucc. Cicababák tűsarkűban, akik biztosan a Nokiában görnyedtek a szalagon a gépért: műkörmökkel tolakodnak, s még a melleik is univerzálisak, mivel ha gubanc van, akár légzsákokként is funkcionálhatnak. Siklás felettük.
Nos, nekem se izompólóm, sőt szilikonos cuccaim sincsenek, de pöpec verdám se. Magyarul: csóró vagyok, de valamivel „görögni” kell, így marad egy érett, francia masina. Megteszi. Beparkolok, felhívok valakit, mivel fel szeretnék menni hozzá, kicsit relaxálni, nevezzük salsának. Puhítani kell, mert az arcberendezésem is kissé-nagyon korrekcióra szorulna, de arra sincs lóvé, így a szavakkal, mondatokkal próbálok varázsolni, operálni. Erre: a blokkok között feltűnik a sünkocsi. Víú-víú, megfordul, majd egy 80-as néni lincshangulatban tör felém, s rám. Marhára szeretnek a nők, ezt eddig is tudtam. Haragtól átitatott, gyilkos tekintet, vörös fej, de a bibirt nem csókolom meg, bármi is lesz…Állítólag, járda előtt parkolok, és a szegény öreg lakosokat teljesen korlátozom, illetve lebénítom, és akadályozom a mozgásukat. Mi van? S a parkolóhely felé pillantok: benőtt valami, amire ráfogták, hogy járda(?!)-átjáró(?!), dzsungel, ágak halmaza, talán még vadkörtét is lehetne a szatyorba tenni. Vackor(Pyrus pyraster) az első bében. Vagy: a „bukor”-izzik a galagonya ruhája…
Jönnek a rendőrök. Egy srác és egy csaj. Szlovákul nyomják, erre természetesen magyarul érdeklődöm, hogy mi a szituáció. Tudnak ők, s dícséretükre váljon, váltanak is, mivel meglátták a történelmi Magyarország motívumaival kidekorált guruló alkalmatosságot. Az idős hölgy tovább ordít, mint a sakál…Elkérik a személyazonosságit, jegyzetelnek. Mondom, nem találtam más helyet, és csak pár percre álltam meg: telefonálni, mert ki kéne elégíteni a szükségleteket. Mosolyognak. A néni tovább sivít, de nem érdekel. Nincs más dolga, mint a rendőröket riasztani ilyen veszélyes „bűncselekmények” helyszínére, és ilyen kétes alakokhoz, mint hozzám. A szerv közli, hogy figyelmeztetésben-megrovásban részesültem, és álljak át, s máskor ne parkoljak oda, majd elhaladnak. Remek, legalább nem vették el azt a húsz eurót, ami ötösökben a zsebemben lapul(az aprót a malacperselyben gyűjtöm). Kaviárra és hasonlóra így sem lesz elég.
A kontyos asszony még mindig szirénázik és privát is szívózna, de pár méterre beparkolva kis zenét eresztek a kedvéért(R. Erőszak-Óllééé), s kéjesen rágyújtok. Utána szokás, de ezt nem hagyhatom ki…Még karikákat is fújok, mindjárt ötöt. Jól ment a magyaroknak az olimpián. Figyel. Majd kajánul vigyorogva eltűnök az egyik feljáróban, s „virtuális fityiszt” mutatok. Mert igazit mégse merek, hátha meglát valami ismerős, és elterjed az a téves vélemény, hogy tényleg kezelhetetlen vagyok.
Egyszer megúszhattam én is: figyelmeztetéssel. De mit is? Egy teljesen láthatatlan „járda” előtti parkolást, melyen még sosem láttam embert, de állatot sem, mivel a járdát se láttam soha. Talán az első pozitív tapasztalatom a rend őreivel. Elég sokat kellett várnom addig, míg megtörtént az aktus, maga a csoda…Több, mint három évtizedet! A kontyos asszonynak, aki izgalomra vágyik: ajánlanám az RTL 2-es új csatornáját a rendőrök felesleges riasztása helyett, mivel biztosan talál magának kedvenc szappanoperát, vagy reality sót. S hagyjon engem békében salsázni, hiszen nem minden nap akad megfelelő, jó ritmusérzékkel megáldott, minőségi táncpartnerem…
(ha, illusztrációs felvétel)
