A nagydumás geográfus, aki tabukat is döntöget!

A közelmúltban hatalmas sikert aratott Komáromban. Spanjával és kollégájával, Kiss Ádámmal karöltve emberesen megtornáztatták a többszáz fős nézősereg rekeszizmait. A Kiskunfélegyházáról származó nagydumás stand up-ossal, Csenki Attilával a Matica-ház kulisszái mögött, konkrétan az öltöző-alagsorban álltunk meg egy eszmefuttatás erejéig.

Kronológiai sorrendben vázolva: geográfus végzettség, londoni meló, aukciós ház és fogászati cég. Mi vezérelt ezek után a színpadra dumálni?

Egyrészt láttam a tévében Kőhalmi Zolit és Bödőcsöt, másrészt pedig már addigra tele volt a fejem mondanivalóval, csak azt nem tudtam, hol lehetne ezt méltóképp megosztani a nagyérdeművel. A legrégebbi helyszín ugye a Godot színpada volt. Hajós András miatt mentem, hogy lássam, mit is művel ott. Aztán úgy alakult, hogy az évek során felhalmozódott dolgaimat volt lehetőségem nekem is elmondani. És ez nagyon jó.

A humor végigkísért kiskorodtól kezdve, dumagép voltál mindig, a társaság középpontja?

Nem igazán. Mindig szerettem volna vicces lenni, de nem sokszor sikerült. Sokak szerint most sem sűrűn fordul elő, de azért igyekszem. Inkább a szereplési vágy élt intenzíven bennem. A középsuliban, a gimiben nyüzsögtem, szervezkedtem, különböző alkalmakkor műsorokat vezettem, mint pl. a jó öreg gólyabál, szalagavató és egyebek. Megemlíteném a színjátszó kört is. Aktív voltam, de piszkosul. A legemlékezetesebb alakításom pedig egy darabban: az öreg macska karaktere. Öreg macskaként egy főszerep, az egy életre szól, s a név kötelez.

A fellépéseid során a családi témák mindig terítékre kerülnek. A feleséged és a gyerkőc.

Így van. Ők nem hiányozhatnak és remek témát szolgáltatnak. A feleségem nem mindig örül a poénjaimnak, néha durcizik, de most pont olyan periódusban vagyunk, hogy nem érdekli miről is nyomatom. Ha szabad szókimondónak lennem, és miért ne szabadna, hiszen a stand up velejárója, az asszony úgy van vele: szigorúan leszarom! Egyébként majdnem elkísért Komáromba is, de miért? Odaszúrja nekem, már rég látta Kiss Ádámot. Szólj hozzá, ilyenek a nők! Próbálom őt nem bántani, de ha otthon valami furcsaság történik, előre jelzem az irányába, hogy ne csodálkozzon, ha visszaköszön és műsorba megy, szinte már-már kívánkozik.

Mennyi valóságalapja van például a családi sztoriknak?

Ez jó és örök kérdés. Egy része valóság, egy pedig kőkemény munka. Persze, hiszen a valóság néha béna vagy hihetetlen. Van, amikor nem hiszik el, és akkor átírom vagy kidobom. Például egyszer a feleségemék kutyája megette a gumikesztyűt, s nagyon groteszk látványt nyújtott, hiszen lógott ki az ötujjas az alfeléből. Szinte mintha egy kéz nyúlt volna ki. Nem hiszik el, érted, s akkor nem mondom. De ez zavaró. Az nem baj, ha nem mindig minden igaz. A humorista dolga az, hogy találjon ki dolgokat.

A barátoktól, ismerősöktől is merítesz témákat? Felhasználsz valami alapötleteket, vázat a poéngyártáshoz?

Egyre ritkábban. Nagyon kevés olyan dolog van, ami a színpadon is megállja a helyét. Néha talán alapötletet, de ez is fehér hollóság. Mert továbbgondolva motoszkál bennem: héj, ezt már talán valahol hallottam, láttam a neten. Csűröm-csavarom: gyanús, és nem a saját szájízemnek való illetve nem a karakteremhez illik. A műsorom domináns részét a családi dolgok alkotják, aztán persze elmaradhatatlan az, ami körülvesz, tévés, híradós dolgok. Amit leszűrök a világból. Tehát a mindennapos élet napos- és árnyoldalai dominálnak. Nem kell ezt túlspilázni.

Ami a stílusodat illeti: nagyon szókimondó vagy, s egyesek számára már túlzottan tabudöntögető is, de nekünk nagyon bejön ez az arculat. Hm?

Bátran a színpadra viszek mindent, ja. Bármiből lehet viccet, poént gyártani. A stílus? Nézd, szerintem még szelíd is vagyok. Példának okáért, az első Showder klubomban még nem tudtam nagyon kezelni ezt a tévés dolgot, oltári szigorú voltam, és szinte leugattam az emberek fejét. Szerintem Kiss Ádám kolléga ötször annyi trágár kifejezést használ simán. Benne van a pakliban, és sokszor oda is kell mondani. Mert úgy hiteles, de nem öncélúan káromkodni, mert az régen rossz. Inkább az egyes kényes témák azok, amelyek fagyasztóan és zsibbasztóan hatnak pár egyén búrájára illetve szürke állományára. Na és maga a tálalás. A magyar stand up-ban szinte tabunak számít a válás, a vallás. Megsértődik az összes felekezet. Mindenki! A kisgyermekes anyukák nagyon érzékenyek, ha túl keményen beszélek a kicsikről. Nehezen veszi be az emberek gyomra például a maszturbálás témakörét is, pedig érdekes „életkép”, de evidens, hogy ezt nagyon finoman kezelem a színpadon.

Csenki-féle poéngyártási algoritmus? Milyen okból kifolyólag örvend hatalmas népszerűségnek a stand up?

Valójában a téma az utcán hever-szokták vala mondani. Micsoda igazság. Maga az élet ad ihletet! Nyitott szemmel kell járni, és lehet találni rengeteg alapanyagot. Ha valami megfog, olyat hallok vagy látok, ami felhasználhatónak tűnik, azonnal felmondom a telefonomra, mivel olyan okossal rendelkezem, hogy van rajta diktafonos funkció is. De cetlizgetős is vagyok. Pont ma otthonhagytam a segédeszközöket. Tetejében vetíteni is akartam az Ablak-Zsiráfot, de nemrég szóltak, hogy technikailag nem megoldható, így pár poént még ki kell találnom addig, amíg Ádámka „leszerepel”. A kérdésednek a második feléhez néhány szösszenet: a stand up könnyen fogyasztható, és magukra ismerhetnek a nézők. Visszaköszönnek dolgok. Akár párkapcsolatból különféle szituációk vagy közéleti hírek.

Nagyon sokat vagy úton, kocsikázol, ingázol.

Uh. Rengeteget. Kiskunfélegyházán születtem, Budapesten sátoroztam tíz évet. Most Tatán. Eleve félig Tata-Pest: az mindjárt nem kevés. S a többi fellépésről nem is beszélve. De királyság. Hazafelé mindig Kossuth Rádiót hallgatok, azzal relaxálok. Abszolút kikapcsol és témákat is tudok meríteni onnan. Szülővárosomban, Kiskunfélegyházán nagyon örülnek nekem, ha odalátogatok. Büszkék rám, aranyosak, és imponál nekik, hogy valaki ilyet is csinál a településről.

Milyen formában szoktál levezetni a fellépések után? Nem tűnsz túlzottan műsor analizáló típusnak…

Jól mondod. Levezetek haza! Amúgy nem sok minden: megnézek egy filmet, bedobok egy-két sört, aztán alszom. Általában felveszem diktafonnal a műsor anyagát. S esetleg, ha a produkció alatt valami újat mondtam, azt megpróbálom kikeresni és visszahallgatni, memorizálni. Utána már nem túlzottan izgatom magamat. De például azt nem tudom levetkőzni, ha valamit a saját megítélésem szerint rosszul toltam vagy nem sült el a legpompásabban. Ha jól sikerül, és már erre is volt sokszor precedens, akkor nem rágódom a bénaságaimon, és örülök neki, hogy azt csinálom, amit imádok.

Esetleg említenél valami extrém fellépést, komikus szituációt, ami megtörtént és nem fikció?

Oh, rengeteg ilyen volt. Itt vannak azok a bizonyos falunapok, ahol eleve készülni lehet néhány illuminált állapotú egyén furcsa viselkedésére. De itt jegyezném meg, hogy a hasonló akciók már egyre korrektebbek, ami a szervezést illeti. Céges fellépésnél volt olyan pár évvel ezelőtt, hogy elegáns társaság: öltöny-nyakkendő, százkilencven ember, ülésrend és puccos galeri. Minden, ami dukál. Éves értékelés. Egy részeg csávó a produkcióm harmadik percében egy papírzsákot húzott a fejére és láss csodát, így járt-kelt. Bekiabálta, hogy miért nem Kiss Ádám jött, s tovább sétált a papírzsákos dolgozó, aki ilyen formában szerette volna hackelni az akciót.

A Dumaszínházasok sokat lépnek fel a Felvidéken. Te ebben is különc? Milyen helyi specialitást kedvelsz leginkább?

Őszintén szólva, ez az első alkalom, hogy a tájaitokon állok színpadra. Fura, de ez van. Az ország keleti felében már megfordultam, mint előadó, de itt és most várható a csallóközi tűzkeresztségem. Persze civilben többször jártam erre. Nagyon ízlik a szlovák sztrapacska, ami egy kimondottan jó tésztaétel. Ott a Deli csoki. Meg nem rosszak a sörök sem, és legfőképp a Kofolát csípem, amiből bármilyen mennyiséget elpusztítanék…Az előadás után le is gurítok majd belőle egy jó adagot!

(szöveg: ha, fotó: Karee_G)