A társadalom peremén – hajléktalanok Komáromban

A komáromi hajléktalan kérdésre a közelmúltban történt két, bástyákban történt tűzeset irányította rá a figyelmet. A probléma azonban nem új keletű. Ahogy az már lenni szokott, mindenkinek megvan a maga véleménye, amelyekkel nap mint nap találkozni a FB-on. Előbb-utóbb felmerül a kérdés: miért nem csinál már végre valamit a város? Ennek jártunk utána.

A város Szociális osztályának vezetőjét, Ádám Zitát, valamint Tóth Bernadett terepmunkást kérdeztük.

„Az embereknek sejtelmük sincs arról, milyen megterhelő és sokrétű munkát végzünk – mondja Tóth Bernadett. – Komáromban jelenleg ötven-hatvan hajléktalan él az utcákon. Minden egyes hajléktalant személyesen ismerünk, a legtöbbjükkel állandó kapcsolatban állunk. Van azonban köztük olyan is, aki teljesen elzárkózik a segítségtől. A munkám abból áll, hogy „helyszínelek”, nem csak a hajléktalanok, hanem a bajba jutott családok között is. Természetesen sosem megyek egyedül, megesik, hogy városi vagy állami rendőrök kísérnek.

Mindegyik hajléktalan története, hogy hogyan jutott idáig, más és más. Nem lehet általánosítani. Vajon miért döntött úgy a család, hogy nem akar velük élni? Vajon mi vezetett a hajléktalansághoz? Ennek néha súlyos okai vannak. Maradjunk annyiban: a hajléktalanok „nem egyszerű esetek” – és sajnos, sokszor a családjuk se az.

Nem megetetni kell az éhezőt, hanem meg kell tanítani halászni.

Munkánk célját jól jellemzi egy kínai közmondás: „Nem megetetni kell az éhezőt, hanem meg kell tanítani halászni.” Rá kell vezetni őket arra, hogy felelősséget vállaljanak saját cselekedeteikért. Esetenként elkísérjük őket a hivatalokba, állásbörzékre. Alaptanácsadást nyújtunk, hogy az adott problémával melyik hivatalhoz fordulhatnak, és ha kéri, el is kísérjük az illetőt. Másokat meleg étellel, ruhákkal, paplanokkal látunk el télvíz idején. De az az igazság, hogy vannak majdhogynem menthetetlen esetek.

Mint ismeretes, a kettes bástyákban gyakoriak a kisebb-nagyobb tűzesetek. Ezek a tüzek több okból is kitörhetnek: kábeleket égetnek – a bennük található réz eladásával pénzhez jutnak. Gyertyát gyújtanak, aztán elalszanak mellette. Azért, hogy ne fázzanak, nem raknak tüzet: az a módszerük, hogy nagyon sok paplannal takaróznak. Hogy igaz-e, hogy a múltkor Molotov-koktélt dobtak rájuk? Elképzelhető. Mi sejtjük azt is, kik lehettek. Információink szerint van ugyanis egy tinédzser banda, akik szórakozásból molesztálja ezeket a szerencsétleneket. Például körbeveszik a hajléktalant, és kérnek tőle egy cigit… Aztán ha nem ad, megalázzák, megverik. Ismert hajléktalan figura az a fiatal férfi, aki sokáig zöld festékes, összetapadt hajjal mászkált. (Például ő egy „magányos farkas”. Évek óta próbálunk hozzá közel kerülni, sajnos nem lehet: nem fogad el semmilyen segítséget.) Vele is ez a banda bánt el így. Nekik ez egy jó hecc, semmi más. Már egy ideje figyeljük őket.

Egy tinédzser banda szórakozásból molesztálja ezeket a szerencsétleneket. Körbeveszik a hajléktalant, és kérnek tőle egy cigit… Aztán ha nem ad, megalázzák, megverik.

A hajléktalanok közt sokan drogfüggők. Egy adag ára 4-5 euró, és nekik kb. napi három-négy adagra van szükségük. Ez napi 15-20 euró… Vajon honnan van rá pénzük? Az az általános hiedelem, hogy a hajléktalanoknak egy fillérjük sincs. Nos, mindegyiknek jár legkevesebb havi 61 euró anyagi szükség (hmotná núdza). Emellett egyéb támogatásra is jogosultak lehetnek, amennyiben pl. kismamák, rokkantnyugdíjasok, stb. Persze, ebből nem futná a drogra: a hiányzó összeget összekoldulják. Mehetnének dolgozni is, végezhetnének közhasznú munkát. Csak hát ők az ilyen jellegű pénzforrási lehetőséggel nem élnek. Szégyellik is magukat, a megjelenésüket, de nem is nagyon akaródzik nekik dolgozni.

Még egy érdekesség: ezt a bizonyos 61 euró szociális segélyt csak akkor vehetik át a postán, ha érvényes személyi igazolvánnyal rendelkeznek. Gyakori probléma, hogy az igazolványt ellopják egymástól, vagy eladják. Egyes bűnözői csoportok jó pénzt fizetnek egy-egy személyiért! Vannak, akik gátlástalanul kihasználják a hajléktalanokat. Például az egyik hajléktalan nő nevén két-három cég volt bejegyezve! Tudomásunk szerint egy-egy cég alapításáért 700 eurót is megadnak a bűnözők.”

Az egyik hajléktalan nő nevén két-három cég volt bejegyezve! Tudomásunk szerint egy-egy cég alapításáért 700 eurót is megadnak a bűnözők.

„Ugyanakkor a legnehezebb helyzetből is létezhet kiút – veszi át a szót Ádám Zita, az osztály vezetője. – Mi mindent tőlünk telhetőt megteszünk, legjobb tudásunk, szakmai tapasztalatunk szerint igyekszünk segíteni. De nem bújhatunk egy-egy hajléktalan bőrébe. Nem élhetjük helyettük az életüket. Csak azon lehet segíteni, aki maga is akarja.

Nézzük, mi minden áll a rendelkezésükre. Elsősorban van egy hajléktalan szállónk, és ezen belül kialakítottunk egy ingyenes, átmeneti helyiséget a téli időszak idejére. (Télen egyébként igyekszünk a hajléktalanokat a családjaiknál elhelyezni – már akit lehet. Sajnos, ez csak nagyon kevés esetben lehetséges. A hajléktalan szállóba a valóban súlyos esetek kerülnek.) A szálló 28 férőhelyes, két ágyas konténerházak (unimo bunkák) alkotják. A területen egy szociális helyiség, két-két piszoárral, toalettel és zuhanyzóval áll az itt élők rendelkezésére.

A szállóban csak az alapvető higiéniai szabályok betartása mellett tartózkodhatnak. A zuhanyzáshoz kapnak tisztálkodó eszközöket, tiszta ruhát a mosakodás után, valamint tiszta ágyneműt is. A higiéna betartásával általában nincs különösebb probléma, a tisztálkodást még csak-csak el is végzik. Inkább a másik, fontos szabályunkat nem akarják megérteni. Nevezetesen: itt tartózkodásuk ideje alatt nem fogyaszthatnak alkoholt, ill. nem állhatnak drog hatása alatt. Tudjuk, hogy sokan közülük függők, képtelenek kibírni alkohol, drog nélkül. De akkor se engedhetjük, hogy itt randalírozzanak a szállón. Hiszen sokan erőszakossá válnak a szerek hatására, verekedni kezdenek, molesztálják az ott meghúzódó nőket, összepiszkítják a mosdókat, stb.

Meg kell érteniük, hogy semmi se kapható ingyen.

A szállóba már azok a hajléktalanok kerülnek, akik képesek alkalmazkodni. Ennek nagyon egyszerű oka van: ezért a hajlékért fizetni is kell, havonta 23 eurót, illetve 15 év alatt 10 eurót. (A zuhanyzásnak is ára van: 35 cent, de csak a felnőtteknek.) Hogy miért kell fizetniük? A fizetéskötelezettség bevezetésével próbáljuk kialakítani, fejleszteni az itt tartózkodók felelősségérzetét. Meg kell érteniük, hogy semmi se kapható ingyen. Akik itt laknak, a már említett 61 euró mellett kapnak lakástámogatási pótlékot is. Így az államtól havonta valamivel több, mint 117 eurót kapnak összesen. Nem nagy összeg, de ki lehet belőle fizetni a hajléktalan szállót. Emellett adunk nekik ruhákat, tisztálkodó eszközöket, télen meleg ételt. Két évet is eltölthetnek is, ahol a város szociális osztályán dolgozók támogatásával és útmutatásával esetleg újra teljes értékű, aktív tagjai lehetnek a társadalomnak.

A hajléktalan szállóért fizetni kell, havonta 23 eurót, illetve 15 év alatt 10 eurót. Viszont akik ide bekerülnek, valamivel több, mint 117 eurót kapnak az államtól. Nem nagy összeg, de ki lehet belőle fizetni a hajléktalan szállót.

Mert az az elsődleges célunk, hogy visszaintegráljuk őket a társadalom pereméről. Ennek egyik fontos lépése, hogy újra elkezdjenek dolgozni. Ebben is segít a város: néhányukat alkalmazza közhasznú munkásként, esetleg részállást kapnak különböző munkáltatónál. Ennek ellenére csak keveseknek sikerül kitörni, és úgymond normális életet élni. Legfőbb probléma, hogy a legtöbbjüknek alapiskolai végzettsége sincs, és előbb-utóbb szembesülnek azzal, hogy nem tudnak érvényesülni a munkaerőpiacon. Sajnos, a legtöbben egy idő után fokozatosan visszasodródnak az utcára. Nekünk, szociális munkásoknak nagyon kevés a sikerélményünk.

Komárom város tehát mindent megtesz, hogy rendeződjön a hajléktalanok helyzete. De még lenne hová fejlődni: ez a 28 férőhely nagyon kevés. Állandóan teljes létszámmal működünk, igaz, mindig változnak az arcok. Tudjuk, hogy bővíteni kell – de ez nem megy egyik napról a másikra. Jelenleg műemlékvédelmi területen vagyunk (a várnál), így valószínűleg új helyet kell keresnünk a bővítéshez.

Hat hónapja vagyok az osztály vezetője, és úgy vélem, jó csapat vagyunk, kitűnő munkát végzünk. Az együttműködés a városi és állami rendőrséggel, a munkaügyi hivatallal és a civil szervezetekkel végre kezd rugalmassá válni. Eddig mindenki a saját szakterületén, külön-külön oldotta a problémát, most egybedolgozunk, és segítjük egymást. Kifejezetten jó együttműködés alakult ki például köztünk, a szociális osztály és az állami rendőrség között.”

Sajnos, a legtöbben egy idő után fokozatosan visszasodródnak az utcára. Nekünk, szociális munkásoknak nagyon kevés a sikerélményünk.

Mivel az utóbbi időben leginkább a kettes bástyában történő események borzolták a kedélyeket, megkérdeztük Stubendek László polgármestert is, vannak-e valamilyen fejlemények az ügyben. „Hamarosan (tavasz végén – nyár elején) ki fogjuk kitakarítani a területet, és lezárjuk a bejárati kaput. Azonban ez önmagában nem fogja távol tartani a hajléktalanokat – a területet számtalan helyről megközelíthető. A megoldás az lehet, ha bérbe adjuk a belső részeket is, ahol jelenleg a hajléktalanok tanyáznak. Folynak a tárgyalások, melyik vállalkozó mit tud ajánlani: esetleg fel tud-e újítani, használhatóvá tud-e tenni a maga számára egy-egy részt. Közben azon is dolgozunk, mi legyen az itt lakó hajléktalanokkal. De mint ahogy olvashattuk, ez nem is olyan egyszerű.”

Hübschné Dráfi Anikó