A komáromi Benkó Ákos az Edda művekben dobol – megálmodott egy világot magának?
A Marcelházán felnőtt Benkó Ákos abban a megtisztelő helyzetben van, hogy élő legendákkal zenélhet együtt: közel egy éve az Eddában üti a bőröket. A komáromi (SK) Művészeti Alapiskola elkötelezett dobtanára az idei nyár minden hétvégéjén rockdobossá változik át. Ezzel pedig egy gyermekkori álma válhatott valóra. Álmodott egy világot magának, aminek be is lépett a kapuján?
Gyermekkoromban fanatikus Edda-rajongó voltam, a zenéjükön nőttem fel – feleli kérdésünkre. – 8 és 14 éves korom között még „Edda-naplót” is vezettem, az összes velük kapcsolatos újságcikket, képet, ami a kezembe akadt, beleragasztottam egy füzetbe, így is követve pályafutásukat. Most pedig, 40 évesen a példaképeimmel lehetek egy színpadon. A gyermeki sors mintha bevonzotta volna az eseményeket. Néha, koncert közben uralkodnom kell az érzéseimen, nehogy magukkal ragadjanak. Legendákkal dolgozom együtt – nem hibázhatok.
Sors vagy szerencse ide vagy oda, azért akármilyen zenész nem kerülhet egy ilyen csapatba. Valamit előtte is le kellett tennie az asztalra ahhoz, hogy Patakyék felfigyeljenek Önre.
Fiatal korban elhunyt édesapám nyomdokain haladva, hét éves korom óta dobolok. Mindig szorgalmasan és kitartóan viszonyultam a hangszerhez. A mai napig van, hogy hat-hét órát gyakorlok naponta. Mindenféle kapcsolat és ismeretség nélkül hatszor (!) kellett felvételiztem a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemre, míg végül felvettek a Jazz Tanszék Jazzdob szakára. Az előadóművészeti, majd a mester fokú pedagógus diploma megszerzése után az egyetemen marasztaltak, és 8 évig, 2012 és 2020 között tanítottam Budapesten. Magyarország és Felvidék között ingázva, volt, hogy hat-hét különböző zenekarban is dolgoztam. Az Edda gitárosával, Alapi Istvánnal is játszhattam együtt. István jazz-rajongó, én pedig többször felléptem az egyik kedvenc helyén, az IF Café-ban (a Syrius Legacy és a Cziriák Csaba Trió formációkkal pl.). A koncertek után nagyokat beszélgettünk.
Aztán jött 2020, és a Covid…
És mint oly sok művésznek, nekem is váltanom kellett. Hat hónapig nem engedtek át a határon a szakmai köreimhez – Magyarországon ugyanis voltak raktár- illetve online koncertek. Én semmihez sem jutottam hozzá. A szakmától elzárva, kitatartóan gyakoroltam és tanítottam otthon. Végül a komáromi zeneiskola tanára lettem. A dolgok nagyon megváltoztak: több lett a pedagógiai munkám, és kevesebb a zenélés. Ma az Edda mellett a Visegrádi 4 Jazz Quartet-ben is dobolok. Ennek az a különlegessége, hogy a négy országból egy-egy zenész lehet a tagja, és három éve felvidéki magyarként én képviselhetem Szlovákiát. Nagyon büszke vagyok erre a munkára is.
És hogy lett az Edda tagja?
,Tavaly augusztusban, az Edda-turné kellős közepén, a dobosuk egészségügyi okok miatt nem tudta tovább vállalni a turnézást. Sürgősen beugró zenészt kellett találniuk – és eszébe jutottam Alapi Istvánnak. Másfél hetem volt arra, hogy betanuljam a teljes koncertanyagot.
Egy régi rajongónak ez nem jelenthetett akadályt… Gondolom, fejből tudta az összes számukat.
Az egy dolog, hogy mit ismertem a régi lemezekről. A 20-30 évvel ezelőtti hangszerelések és koncepciók már rég megváltoztak – változniuk is kell, hiszen haladni kell a korral. Az idő hiányában ahhoz, hogy készen álljak az első koncertre – a rockszakmában szokatlan módszerrel – a koncert összes 24 dalát hangról hangra lekottáztam. Szerencsére tapasztalt kottista vagyok. Ezt követően pedig a leírtakat próbáltam fejben rögzíteni. Szeretek mindent tökéletesen elvégezni.
Úgy látszik, meg is lett az eredménye, hiszen nem csak egy-két koncerten helyettesített, hanem ma már az Edda művek megbecsült ritmushozója. Milyen közelről benne lenni a bandában? Milyen emberek Patakyék?
Minden perc, amit velük tölthetek, csodálatos. Felnézek rájuk, tisztelem, kedvelem őket. Annak ellenére, hogy jó 20-30 év korkülönbség van köztünk, úgy érzem, befogadtak maguk közé. Feltöltődöm köztük. Egész nyáron zaljik a turné, minden hétvégén fellépés, élmény élményt követ. Megmutattam nekik az ereklyeként őrzött, gyermekkoromban készített Edda-naplómat is… Megilletődtek. Egy olyan ember a munkatársuk, aki gyerekkortól fogva rajong értük.
Van egyébként kedvenc Edda dala?
Köszönöm a kérdést. Igen, van, és éppen a „Mindig veletek” című dal, a Változó Idők című, 7.-es lemezről. „A lelkem mélyén együtt voltam mindig veletek” – hangzik el a dalban. Az én kérésemre a komáromi koncerten is elő fogjuk adni, ami külön megtiszteltetés és boldogság a számomra.
Egyszóval egy rocker kissrác álmai 20-30 évvel később valóra váltak.
Így van. De pusztán az álmok nem vittek volna idáig. Dolgozni is kell a kitűzött célokért. Befektetett munka nélkül senkinek se lehet szerencséje, és még úgymond a „vonzás törvénye” sem működhet. Talán most, 40 éves koromra érett meg annak a sok lemondásnak, gyakorlásnak és kitartásnak a gyümölcse, amit gyerekkorom óta a dobolásba fektetek. Az, hogy az Edda művekben dobolhatok, óriási jelentőségű az életemet és a hitemet illetően.
Dráfi Anikó
