Blog: Csodálni való nénike

Munkámból adódóan nagyon sok embert ismertem meg. Elmondható, hogy minden ember más, egyforma embertípus nem létezik.

A jó tulajdonságokkal megáldottakat szeretik embertársaik, s vannak elviselhetetlen, rossz természetűek is, akik talán nem is tehetnek róla. Másként gondolkodik egy fiatal, s másként látja a világot egy idősebb ember. S hogy miért bocsátom előre mindezt? A napokban alkalmam volt megismerkedni egy olyan idős asszonnyal, akire csak felnézni lehet. Lelkileg kiegyensúlyozott, nyugodt életet él. Az élet kegyetlenségeit el tudta, el tudja viselni, nincsenek ellenségei, a szomszédai, ismerősei szeretik, tisztelik. Nem kérdeztem rá ugyan, de elmesélte élettörténetét. Beszélgetésünkkor már betöltötte hetvenhatodik életévét.

A sors nem volt hozzá kegyes. Egy fiúnak és egy lánygyermeknek adott életet. Fia városban dolgozik, lánya, aki a falujában lakott, sajnos meghalt. Férje hirtelen halála miatt gyermekeit egyedül nevelte fel. A szomorú eseményekkel megbékélt, beletörődött sorsába. Falusi házában egyedül él, s számomra talán az volt elbeszélésének legmeghatóbb része, amikor elmondta, hogyan telnek mindennapjai. Felkelés után elmondja reggeli imáját, reggelit készít, körülnéz az udvarban, kertben. Tesz-vesz a ház körül, amint csak ereje bírja, majd ebédet főz. Utána pihen, elimádkozza a rózsafüzért, majd ismét következnek a mindennapi teendők. Esténként misére megy, vacsora után tévénézés, olvasás következik, majd az esti ima után nyugovóra tér.

Amint említettem, az élet kegyetlen csapásait elviselte, vallásos lényéből adódóan a történteket Isten akaratának tartja, amibe bele kell nyugodni. Előrehaladott kora miatt egészségi problémái is vannak, türelemmel viseli krónikus, gyógyíthatatlan betegségét. Hite erőt ad neki, nem csügged, nem bánkódik. Minden Isten akarata szerint történik.

A mai zaklatott világban az emberek többsége csak nehezen tudja elviselni az élet számos megpróbáltatását. Nehéz megérteni, még nehezebb elviselni egyes embereket. Az idős hölgyre, akiről röviden szóltam, csak felnézni lehet, példaértékű életet él. Hisz Istenben, aki mindig meghallgatja. Rendszeresen jár templomba és imádkozik. Ha valakin nem képes segíteni, bánatot senkinek sem okoz. Korunk nyelvén fogalmazva mondhatnánk akár azt is, hogy ilyennek született, ilyenek a génjei… Ám tény, hogy Isten parancsolata szerint nyugodtan, boldogan éli életét. S ez, sajnos, manapság egyre kevesebb embernek adatik meg.

(Dr. Pecena György, Dunatáj hetilap)