Blog 2012. 03. 22.

Blog: Nemzeti(?) ünnepeink

Egy különleges blogbejegyzés köröz a világhálón, amely a március 15-i, révkomáromi ünnepséget boncolgatja, egyedi szemszögből nézve.

Csak annyit tennék hozzá, az utolsó passzusok egyikére reagálva: „Kíváncsian várom az MKP szereplését további nemzeti ünnepeken, jeles nagyjaink évfordulóin.“ Nos, én is kíváncsian várom, de mivel szinte az összes magyar akción megjelentünk-pártatlanul(semlegesként)-MAGYARKÉNT, a Most-Híd formáció táborát erősítő képviselőket, szimpatizánsokat a március 15 és augusztus 20-on kívül nem igazán láttam, pedig az arcmemóriám remek és szemellenzőt sem viselek. Igaz, az MKP-sok sem túl vastagon masíroznak, de néha-néha feltűnik pár „ösmerős“ arc. Nemcsak nézek, hanem látok is. Nagy gond ez, óriási gond a mai világban. Szóval, miről is szól ez az írás? Tudja fene…S lőn, mit kíván a nemzet?

Az idei március 15-i komáromi emlékünnepség eseményei akarva-akaratlanul szólni kényszerítenek, hiszen az ott történtek ismét egy rendkívül rossz jelzést küldtek a felvidéki magyarság felé.

Szerencsétlen dolognak tartom, ha egy parlamenten kívül rekedt párt (igen, az MKP) arra használja fel a nemzeti ünnepet, hogy saját sikertelenségét mások nyakába próbálja varrni, és a szónoki emelvényről árulózik. Ne feledjük: választási kudarcukat saját maguknak köszönhetik, hiszen elutasították velünk a tárgyalást, és végig negatív kampányt folytattak. Ennek ellenére az MKP Komáromban már-már a kommunista praktikákat idézve megpróbálta kisajátítani március 15-ét (ahogyan megpróbálja kisajátítani a civil szervezeteket is): egyrészt röpködtek az összefogásra buzdító nagy szavak, másrészt  az árulózás is előkerült és a Híd kifütyültetése. Rossz érzés volt ezen a nemzeti ünnepen azzal szembesülni, hogy közös nemzeti értékeinket egyesek megint alárendelték önös céljaiknak, sikertelenségük művi megmagyarázásának, a gyűlölködés további szításának, a magyarság megosztásának. Véleményem szerint nem a Híd létezése, hanem sokkal inkább a nemzeti ünnep efféle kisajátítása az, ami megosztja a magyarságot.
Kíváncsian várom az MKP szereplését további nemzeti ünnepeken, jeles nagyjaink évfordulóin. Vajon eljönnek-e megkoszorúzni Szent István szobrát? A királyét, aki az MKP „logikája” szerint áruló volt, hiszen ő nem az elkülönülést, hanem az európai nemzetekkel való együttműködést és a kereszténység alapelveinek elfogadását támogatta, azaz egy más utat,  mint az akkor elfogadott volt a magyarok körében!

Nem tudom, hogy meddig tart még ez a zsákutca-politika, amit az MKP folytat. Lesz-e vajon egyszer elég lelkierejük kimondani azt, amit rajtuk kívül már mindenki tud: a kirekesztés és gyűlöletkeltés nem magyarázza saját hibáikat, sikertelenségüket. A felvidéki magyarság érdeke azt kívánja, hogy a hályog minél hamarabb hulljon le a szemükről, és ne árulózással, hanem inkább tényszerű munkával járuljanak hozzá nemzeti közösségünk sorsának alakításához.

(basti.sk, korrigálta:ha)

 

Szólj hozzá!