Blog: Városunkban járt a Kárpátia zenekar
A szervezők már a tavalyi év folyamán bogarat ültettek a fülembe! 2012 február három: Kárpátia-Révkomárom. Először talán nem is hittem el, bár ez a srác nem szokott a levegőbe beszélni, de akkor lett az álomból valóság, amikor a zenekar hivatalos honlapján is megláttam. Tény, a „Banánköztársaságba” látogatnak kedvenceim. Hogy a médiumokban milyen intenzitással mozgott a reklámja? Nagy volt a csend, hallgatás és a „hullaszag”. Az internetes portálok közül a felvidék.ma hozott egy rövid anyagot, s a nyomtatottak? Legnagyobb megrökönyödésemre(pozitív értelemben), a Komáromi regionális lap, a Delta ajánlotta olvasóinak. A többi nem…Na, de ez sem szegte kedvünket és izgatottan vártuk, közel 1000-en, hogy mit hoz az a mágikus péntek?!
Fél hat körül érkeztünk a városi sportcsarnokba. Simán bejutottunk, és bentről már zenét hallottunk kiszűrődni. Hangoltak a spílerek! Az árusok az előtérben rendezgették portékáikat. Az impozáns pólóknak, pulóvereknek mi sem tudtunk nemet mondani, így kisebb tollászkodás után, egy kedves hölgytől, hosszas próbálgatási ceremóniát letudva, beszereztük a „vásárfiát”. Remek cipzáros, kapucnis hacuka! Pár száz forintot engedett is, sőt még matricát is ajándékozott hozzá. Legalább a nemzeti táborban szimpatikusnak számítunk, ha már a szoclibek úgy néznek, mint a vadászkopók. Bánja a kánya. Benéztünk a terembe. Próba, hangolás. Petrásék nyomták a Magyaroszág katonáit. Újdonságként hatott, és szintén városunkban mutatkozott be az a gyönyörű led-fal is, amelyet szintén üzembe helyeztek és próbálgattak. Piros-fehér-zöldben „vetítették” a zenekar logóját, de megjelent angyal, korona is, s persze több látványos effekt, amely emelte az est fényét.
Feltűnt Less Karcsi is, szép pálinkás üvegekkel a hóna alatt és osztotta, mint a bankos huszonegynél a magyar kártyát. Na, de nem is share-ként, mint a trendi gyerekek a fércbukon, hanem tarsollyal a szíjon menetelt a csapat irányába. Mindjárt jobb kedve lett az embernek! Bankó Attila, a zenekar dobosa letette az ütőket, majd, a még üres nézőtér felé sétált. No, gyerünk hozzá, és kicsit beszélünk vele. Bőszen igazgatta a piercingjei közül valamelyiket, kedvesen kezet nyújtott és érdeklődött a komáromiak sorsa felől, mi is zajlik a városban és környékén?! Csillogó szemekkel vázolta, hogy igazi „tűzkeresztség” várható, látványos produkcióval mutatkoznak be Révkomáromban. Majd elvonult és szendvicset majszolt a biztonsági emberekkel viccelődve, fel-fel nevetett. Petrás János is megállt egy rövid kézfogásra, de nemsokára eltűnt az öltözőben. Megérkezett viszont a Cool Head Klan. Szintén hangolás, minden flott. Lassan engedték be a rajongókat, akik hosszú sorokban várakoztak a rettentő hidegben, de talán valami fűtötte Őket ott belül. Nem az alkoholra gondolok, hanem a magyarságtudat. Tűzön-vízen át! Rendőrkocsik cirkáltak a Sport utcájában, pásztáztak, mintha a szicíliai maffia keresztapja tartott volna eligazítást, dehát ez a dolguk. A rend biztosítása, főleg az ilyen „uszító” zenekarok szimpatizánsai biztos kiművelnek valamit, ami törvénybe ütközik. És? Csalódniuk kellett, mivel amit „kiműveltek”: jókedv, ének, tánc, tombolás, majd baráti beszélgetések, amelyek mind-mind szilárdították a kapcsolatokat a felvidéki magyarság berkeiben.
Hogy a koncertekről is essen szó, a Cool Head Klan a megfelelő alaphangot szolgáltatta a Kárpátia előtt, majd a fények villogása közepette a színpadra érkezett sokunk kedvence, a nemzeti rock legfényesebb csillaga. A Magyarország katonái című lelkesítő szerzeménnyel nyitottak, majd azt követték a legnépszerűbb dalaik. Petrás kihangsúlyozta a közelgő választások fontosságát és a magyar nemzet összetartozását hirdette. Azzal a ténnyel, hogy nem vagyunk egyedül, ahol magyarok élnek, ha a határok el is választanak egymástól, de testvérek vagyunk. Mondandójába beleszőtte Tőkés László látogatását-előadását is, aki ezen a héten pénteken 18 órától ad elő a Selye Egyetemen.
Ami a koncert résztvevőit illeti, mint látszott, remekül szórakoztak. Feltűntek a Felvidéki Harcosok Dunaszerdahelyről, de egy kedves csallóközaranyosi család, férj-feleség a leánygyermekeikkel, kicsikkel-nagyokkal is. Képviseltette magát a KFC keménymagja is, de a hetényeik és ekeliek is nagy számban megjelentek. Jól tették! Ami létszámot illeti, lehettünk volna többen, de nagyon sok ember fél immár mindentől. Félti a munkahelyét, egzisztenciáját(ha egyáltalán még van). Olyan hangok is hallatszottak, hogy: „nagyon tökös gyerekek vagytok, és el is mennék, de videó készül rendre a koncertről, és mit szólna a főnök?” Nos, kit érdekel?
A remek zenei csemege kissé rövidebb volt, mint átlagban és visszafogottabb, ami a Kárpátiát illeti. A tokban maradt a gyönyörű magyar gitár, amit Petrás János az utolsó dalokra rendre magára akaszt. Székely Himnusszal búcsúztak, a Magyar Nemzeti Himnusz elmaradt, de fogalmazzunk úgy, hogy érthető?! Örülünk, hogy megvalósult ez a csodálatos est, és köszönetünket fejezzük ki Less Károlynak, az Egy Jobb Komáromért Polgári Kezdeményezés aktivistájának, aki megálmodta és főszervezőként megrendezte ezt a remek koncertet! Na, és persze a zenekaroknak is köszönjük! Legközelebb a környéken, március 31-én Dél-Komáromban játszik a Kárpátia. Majd május 5-én a dunaszerdahelyi barátainkhoz látogatnak! Természetesen mi sem hiányozhatunk…
(kép és szöveg: Holecz Attila)
