Égőcsere a református templomban

Talán mindnyájunknak ismerős az a kalandfilmjelenet, amikor is a hős, karddal a kezében, egy hatalmas csillárra ugrik, majd abba kapaszkodva-lengve jut el a tér egyik sarkától a másikig. Nos, Komáromban is van hasonlóan óriási csillár – méghozzá a református templomban. A közelmúltban került sor 25 darab, jókora égőinek a cseréjére – mi pedig ott jártunk, és lefotóztuk közelről. Azt is megörökítettük, hogyan is néz ki egy ilyen hatalmas szerkezet leengedése.

Először is nézzük a méreteket. Hogy pontosan hol és ki készítette ezt a kovácsoltvas szépséget, az jelenleg kutatások tárgya. Csak annyit tudni biztosan, hogy 1942-ben készült. Ezért a méreteket illetően is csak becsült értékeket tudunk mondani. A templomtér belmagassága 12 méter, ami azt jelenti, hogy maga a csillár zsinórja körülbelül 10 méter hosszú lehet. Egyesek szerint összességében 100, mások szerint 200 kilót is nyomhat.

Ahhoz, hogy kicseréljék a rajta található, jókora égőket, legalább 5-6 ember szükséges. Közülük ketten-hárman a csillár közelében kellenek, hogy legyenek, hárman pedig a padlástérről engedik le a csillárt.

A templom tetőtere:

2. Ilyen misztikus látványt nyújt a tetőtér a világításoknak köszönhetően.

3. A csillár leengedéséhez elsősorban ki kell oldani azt a lelakatolt láncolt, ami biztosítja, hogy a hatalmas csillár még csak véletelnül se mozduljon el.

4., 5., 6. A csillár leengedéséhez három ember szükséges a padlástérre. Ketten közülük két karú csörlőn, egyszerre tekerik le a csillár zsinórját, egy pedig, velük összhaangoltan, a villanykábel letekeréséért felelős.

7. A művelethez szükséges a folyamatos telefonos kapcsolat a „lentiek” és a „föntiek”, azaz a padlástéren tartózkodók közt.

Itt pedig egy videón láthatjuk az egész műveletet 🙂

Még néhány fotó a padlástérről:

9. 1973-ban is dolgoztak itt munkások. Itt is hagyták a kézjegyüket:

10. Egy csigalépcső lefelé.

És íme, a csillár közelről (Krüger Viktor felvételei):

A csillárt református szimbólumok díszítik.