Élet a levegőben!

 

Bejárják a világot, felülről kémlelik oly sok táj domborzatát. Végignézik a kivilágított csodaországok legjellegzetesebb városait, naponta megjárnak több államot és mindezt teszik úgy, hogy közben mosollyal az arcukon, készségesen, profin teljesítik az utasok apró-cseprő kéréseit. Ők a stewardessek/stewardok, akik Komáromból indultak repkedő életútjukra.

Lilla lassan két éve dolgozik stewardessként. „Már kislány koromban nagy álmom volt, hogy légikisasszony legyek.” Bárki jelentkezhet, aki középszinten beszél angolul és elmúlt tizennyolc éves. „Ugyanazt csinálom minden egyes nap, mégis minden nap minden járata teljesen más és ezt az utasok színezik ilyenre. Volt olyan, hogy egy idős házaspár velem utazott Brüsszelbe és a hét végén vissza is. Amikor az idős bácsi megpillantott a hazaúton, hangosan felkiáltott: ’Look honey, the same barbie girl!’” ” Az első rostán már különböző feladatokat kell teljesíteni. Minden rész után eredményhirdetés következik, így szűkül a kör. Az esti órákban az utolsó megmérettetést egy klasszikus állásinterjúnak kell elképzelni. Az angol nyelvű, öthetes felkészítő tréning pedig nem piskóta. „Minden olyan témát érintettünk, ami az embernek eszébe sem jut. A repülőgép összes darabját meg kellett tanulni. Volt szó terrorelhárításról, túsztárgyalásról, veszélyhelyzeti landolásról, tűzoltásról. Körülbelül ötven betegség tüneteit és azok gyógyítását, veszélyes anyagok kezelését is el kellett sajátítanunk, illetve, hogy mit tegyünk, ha bomba van a fedélzeten. Megtanultuk, hogyan éljünk túl a sivatagban, dzsungelben, vagy akár az óceánban. Tartottunk csajos napot is, hogy kinek mi állna jól a munkája során, majd végül a vizsga következett!” Lilla Budapesten él, de az elmúlt évben volt már bázisa Temesváron, Belgrádban és Kassán is. „Imádjuk az efféle kiküldetéseke, mivel minden új ország új élményekkel vár ránk!” Munkából adódóan ugyan bejárod egész Európát, és akár még a keleti kontinenst is. Ám ilyenkor előfordul, hogy a repülőgépet sem hagyhatod el. „Ez az az életérzés, amit vagy megszoksz, vagy továbbállsz. A mai napig nehezen kelek hajnali háromkor. Sokszor nem tudom, hányadika van és milyen nap. Nehéz a szervezetnek megszokni a rendszertelenséget, hogy mindig más napszakban alszom és táplálkozom.” Viszont háromhavonta szabadságolhatsz. Lilla bejárta már Milánót, Londont, Isztambult és Athént, a születésnapját pedig Portugáliában ünnepelte. A párjával most a Kanári-szigetekre készülnek, úgyhogy jut idő bőven kikapcsolódni is.  „A legnagyobb tanulság számomra az empátia és a tolerancia. Ugyanez elmondható a kollégákkal kapcsolatban is. Folyton bővül a társaság, ilyenkor el kell fogadnunk egymást. Száznyolcvan utas élete is múlhat rajtunk és ott fent csak egymásra számíthatunk.” Érdekes dolog, hogy az ember hogyan reagál tényleges vészhelyzetben. Vajon SMS-t írsz az utolsó pillanatban a szeretteidnek, mint a filmeken? „Nos, hát számomra eljött ez a nap is. London felé olyan mértékű előre nem jelzett turbulencia kerekedett, hogy minden elszállt a kabinban. Hál’ Istennek csak pár pillanat volt az egész, de örökkévalóságnak tűnt.  És igen, még én is megijedtem. Aztán valahogy átkapcsoltam és cselekedtem. Odakúsztam az utasaimhoz, hogy jól vannak-e becsatolva, kell-e elsősegélyt nyújtani, majd miután mindent rendben találtam, visszamásztam és becsatoltam magam – ekkor vettem észre, hogy megütöttem magam egy picit. Ekkor éreztem, hogy jó ’sztyuvi’ vált belőlem, hisz nem pánikoltam, hanem az utasaim épségével törődtem először.”

Sokan a légi-utaskísérő szakmát a nőkkel azonosítják, pedig Boris férfiként is kiválóan helyt áll e területen Dubaiban. 2015 áprilisában határozta el magát, és megpróbálta abszolválni a Fly Emirates felvételi vizsgáját, mivel mindig is érdekelte ez a munka, és ami mögötte van. Megerőltetőek az ilyen interjúk, mivel rendkívül ügyelnek a részletekre. Figyelik a viselkedést, a csapatmunkát és a pszichológiai hátteret is, hogy milyen mértékben ügyfél-orientált a jelentkező. „Kimerítő és megerőltető a munkánk, amit az utasok észre sem vesznek. Ha rájuk mosolygok a pozitív karizma a legrosszabb kedélyű utasból is mosolyt csal ki. Az viszont nagyon rosszul tud esni, ha az utas meg se köszöni a közreműködést a repülés során. Néha egy köszönöm sokat tud változtatni a közérzetünkön, és a legénységnek ez a hála mindennél többet jelent.” A kollektíva szuper, az egész világról találkozni lehet népségekkel. Ritka dolog ugyanazzal a legénységgel utazni, így ez mindig új élményeket, történeteket jelent. „Az utasoknál ugyanígy van: minden utas egy külön személy külön történettel, minden repülés egy új kaland! Minden út válhat kiemelkedővé. A legszebb számomra Cape Town (Fokváros) volt. Dél-Afrika egy varázslatos hely.” A legnagyobb pozitívum egyértelműen az, hogy körbeutazod a világot, megismerkedsz különböző emberekkel és kultúrákkal világszerte. Az ember állandóan dolgozik, így rengeteg tapasztalatot szerez. „Amit leginkább megtanultam, hogy minden helyzetben segítőkésznek és nyugodtnak kell lenni.” Mikor Nigériába repültek, a hotelig felfegyverzett egységek kísérték őket, hogy az útközben nehogy valakinek baja essen. „Volt olyan is, hogy a friss házas kollégáinknak meglepetéssel készültünk. Pezsgővel, tortával és közös fotózással. Hálásak voltak, azt mondták ez volt a legszebb ajándék, amit adhattunk nekik.” Maga az életstílus nem egyszerű, hiszen a cabin crew az életed. Ezzel szemben viszont olyan életmód részese lehetsz, amilyet az átlag el sem tud képzelni. „Gyakori, hogy átalszom az egész napot, vagy hogy nem bírok elaludni egy fárasztó nap után. Ennek ellenére összességében pozitívnak értékelem a munkám. Szeretem, amit csinálok, és vannak kitűzött céljaim, amiket szeretnék elérni.”

A Kanári szigeteken szinte mindig süt a nap és gyönyörű az óceán. Gran Canaria lakói kedvesek, a stressz és a depresszió elkerüli őket. Kriszti bázisa is itt található. Négy éve dolgozik a Ryanairnél, akik válogatót a frankfurti Hahn központban rendezik. „Emberekkel dolgozni mindig nagy kihívás. Egy légi-utaskísérőnek pedig mindig minden körülmények között kedvesnek és barátságosnak kell lennie. Folyamatosan konfliktusokat és problémákat kell megoldanunk. Persze vannak extrém szituációk, amikor az utas kezelhetetlenné válik és rendőrt kell hívni. Szomorú, de egyre gyakoribb az ilyen szitu és utasokat tartóztatnak le – általában a túlzott alkoholfogyasztás miatt. Nekem szerencsére még nem volt ilyen esetem, mert az utasok nagy része betartja a szabályokat.” A leghasznosabb tulajdonság, amit e munkakörben sikerül elsajátítania a türelem és a konfliktusok rugalmas kezelése. „Az álláshirdetést anyukám látta meg, így részben neki köszönhetem ezt az irányt és hálás is vagyok ezért. Igyekszem félévente hazajárni, mivel a mi munkánkban sajnos nem létezik például karácsonyi vakáció sem. Napi szinten beszélek a családdal, így ez sokat enyhít a honvágyamon. Ennek ellenére szerencsés vagyok, hogy Gran Canaria a bázisom. Elégedett vagyok és nem is tervezek váltani.”

Matyi ugyan nem steward, de mindent tud az ő munkájukról. Check-in agentként, azaz földi utaskezelőként dolgozik a Budapesti Nemzetközi Reptéren. Több légitársaságal dolgozik együtt egy földi utaskiszolgáló cégen keresztül. Az ő feladatuk lebonyolítani a check-int, a boardingot (magyarul a beszállítást), tehát lényegében a repülőgépeken történő dolgokat a leszállástól az újabb felszállásig. „Mindennapos hogy az utasok nem csak egyszerű poggyászokat, hanem fegyvereket, állatot és még csomó más dolgot hoznak magukkal. Ezeket mind adminisztrálni kell. Közvetlenül mi kommunikálunk le minden információt, amit a légitársaságok az utasok felé szeretnének közölni. Ez egy pörgős, mozgós, nem-egy-helyben-ülős munkakör.”

Fontos, hogy sosem szabad bepánikolni, hanem a konfliktuskezelést és a jó kommunikációs képességet kell alkalmazni. „Pozitívum számomra az állandó interakció, mivel így a napok gyorsan eltelnek. Lehet, hogy sokszor hétvégéket és ünnepnapokat dolgozunk át. Így viszont hétköznap el tudom intézni a dolgaimat, amiket egy egyszerű nyolcórás munkakörben már nehezebben oldanak meg az emberek.” Rengeteg pilótával, légiutas-kísérővel, képviselettel ismerkedhet meg az ember a munkája során. „Egy nemzetközi reptéren dolgozó hamar rájön, hogy ember és ember között milyen nagy a különbség. Naponta körülbelül 400-500 emberrel kerülök kapcsolatba. Kiválóan lehet látni a nemzetiségek közti különbséget viselkedésben, normában, életvitelben. Mindig is emberekkel dolgoztam, így ez igazán megfelelő munkahely számomra.”