Emberközeli poénok-Interjú Bödőcs Tiborral

A közelmúltban a Révkomáromi Dumaszínház égisze alatt hatalmas arcok látogattak el újra Komáromba. Tóth Edu előzenekarként tesztelte a rekeszizmokat. Barátja, kollégája, a kétszeres Bon-Bon díjas, Karinthy-gyűrűs, az egyik legnépszerűbb magyarországi standupos, aki a színpadon Hrabalt és Proustot idéz, és a szakmában csak kis Hofiként emlegetik: Bödőcs Tibor volt a beszélgetőpartnerünk.

Ugorjunk egyet a kezdetekhez. Ugye, 2001-től foglalkozol ezzel a szakmával, magyarul humorista vagy. Mint mindenkinek az első alkalom, a „tűzkeresztség” mélyen elraktározódik. Hogy emlékszel vissza arra a bizonyosra?

Pontosítok, bár annyira nem lényeges: 2000-től számítom a humorista működést, bár igazán 2004-ben, sőt inkább 2005-ben fordult komolyra a dolog. Na, mindegy, a lényeg, hogy ez egy folyamat volt, gyerekkoromtól szerettem szerepelni, bohóckodni, parodizálni, hülyéskedni, marhulni, de ettől még nem lesz valaki humorista. Fellépni a középiskolám alapítványi bálján léptem fel először paródiákkal. Úgy emlékszem jól sikerült, pedig ritkán vagyok elégedett magammal, de az akkor biztató kezdetnek tűnt. Azóta persze már rájöttem, hogy fellépésről fellépésre újra kell építeni a műsort, nem lehet hátradőlni.

A Zalában, Szentlászlón és a környező falvakban kezdtél, majd felköltöztél Pestre, és a Dumaszínház révén rövid időintervallumon belül jött az ismertség. Hogy érintett ez Téged? És hogy kezeled most?

Ha nem ismernének, nem jönnének az élő fellépésekre, ennyiben érdekel. Az ismertséget el kell felejteni, mert csak úgy tudok reagálni a valóságra, ha normális emberként részt veszek benne, nem vonulok el celeb-remeteségbe, híres ember elefántcsonttoronyba.

Hihetetlenül jól összerakott produkciókat adsz elő. Vegyíted a történelmet, a közéletet, a szülőfalud sztorijait és így alkot igazi egészet. Többször elkezdesz egy történetet, mellékvágányra teszed, újabb jön és mesteri módon visszatérsz, majd befejezed. Hogy áll össze a fejedben ilyesmi?

Könnyen elkezdek unatkozni, ezért a váratlan kanyarokkal próbálom ébren tartani magamat, és ez a közönségnek is érdekes, talán. „A kitérés maga a mű”, nem tudok csak egy dologról beszélni. Végleges sorrend sosincs, a közönség, és elsősorban az én hangulatom alakítja a történetek irányát. Vannak olyan mellékszálak, amik néha elmaradnak, máskor meg kibővülnek egy újabb melléktémával: majdnem-jazz.

Milyen módon kell elképzelni Nálad az anyaggyűjtést és annak algoritmusát, ahogy összerakod a műsorodat?

A műsor állandó tesztelésen vesz részt, minden közönség csiszol rajta valamennyit. A színpadon minden kiderül: ha túl bonyolult vagyok, akkor egyszerűsítenem kell, ha tudnak követni, akkor még rátehetek a történetre, tovább cifrázhatom. Az anyaggyűjtés a hétköznapok legapróbb, legáltalánosabb eseményein, magányos töprengéseken, kocsmai edzőtáborokban zajlik.

A stand up műfajban nem túlzottan jellemző, hogy valaki Hrabalt, Proustot stb. idéz a színpadon és ezt így beágyazza. Ezáltal műveled is a közönséget, hiszen akinek pár dolog nem világos, utánanéz. ELTE, szépirodalom-imádat, rajongás és a magyartanár is kihozza?

Nincsenek illúzióim, nem hiszem, hogy feltörik a közkönyvtárakat és tömeges Proust-olvasás kezdődik, amint elhagyom a Művházakat. Az is a kultúra része, hogy a szőlőt hogy művelik nálunk, hogyan főznek pálinkát, mit eszünk vasárnap. Főleg ezekről beszélek, aztán egy-egy utalást is elhelyezek néha kedves szerzőimre.

A szülőfalud lakói is állandó résztvevői a produkcióidnak. Milyen a fogadtatása az „alkoholistakiképző” bázison? 

A fogadtatás jó. Attól működik, ha működik egy poén, mert a szereplőim igaziak, persze az én szűrömön eresztem át a róluk szóló történeteket, de felismerhetőek. Kerek életjubileumom alkalmából „videóüzent” is a bázis, hogy: minden rendben, a radarok figyelnek.

Miért pont Tóth Edu? Dióhéjban vázolnád, hogy miből is táplálkozik, honnan datálódik ez a barátság, hogy rendszeresen Ő funkcionál „előzenekarként”?

Eduárd egy intézmény. Az Edu-jelenségből nem is jön át minden a színpadon. Ő komoly írói vénával is meg van áldva, a Gutenberg galaxisban is ott a helye.

Mi a véleményed a magyar stand up-ról, úgy „en bloc”? Összehasonlítva például az amerikaival, amit követsz. Pár álszent ember szerint túl vulgáris, és a közelmúltban Puzsér is tett valami nem épp hízelgő megjegyzést.

Nem szerencsés egy egész műfajról „en bloc” beszélni. Higgadt elemzések, bölcs meglátások bőven ráférnének a Dumaszínház mozgalomra. Volt már ilyen, de nem gyakori. A műfaj általam legtöbbre tartott előadói Carlin, Hicks, Pryor, Hofi mind a felvilágosult, emberbarát, pacifista értékeket képviselik, de ez nem jelenti azt, hogy ne mutatnának szamárfület az egész emberiségnek. Igyekszem tőlük is tanulni. Én az elmúlt években beszéltem a korrupcióról, a szélsőjobbról, a demokráciáról eleget a stand up nyelvén, akinek volt füle és youtube-ja, hallhatta. Hrabaltól tanultam, hogy a hétköznapi hősökre(Jenő, Ferus) figyeljek, akik sokszor jobban gondolkodnak, mint megannyi képzett, olvasott, de rosszindulatú írástudó. Ez az alapállásom, ebből sok minden következik. A vulgaritás nem bűn, ha kreatív, a választékosság nem erény, ha unalmas.  

Nemrég kiszálltál az RTL Klub Showder Klub című műsorából. Mi volt a döntésed valódi oka?

A saját kezembe akartam venni a poénjaim felvételét, utóéletét, szerzői jogait. Megtörtént!

A szépirodalom mellett mely aktív, vagy passzív „tevékenységeket” nevezhetünk BT-féle hobbiknak?

Ami igazán luxusnak számít, hogy jó borokat fogyasztok, ha csak tehetem. Az irodalom szeretete pedig fej-fej mellett halad  a filmek iránti rajongással. Fellini, Tarantino, Tarr Béla, bármikor jöhet, a retinám készen áll! Színházba is járok, de mivel este vannak a fellépéseim, oda csak ritkán jutok el.

Kétszer nyertél Bon-bon díjat. 2010-ben pedig Karinthy-gyűrűt. Hogyan fogadtad az elismeréseket, illetve milyen érzésekkel töltött el?

Most, hogy már szülő vagyok, tudom, hogy a legjobban a szüleim miatt érte meg, biztosan büszkék voltak rám. Ja, és feljöttek a szereplők is egy külön busszal Pestre, utána mulattunk egy „kicsit”.

Elégedett, boldog, kiegyensúlyozott ember benyomását kelted, aki azt csinálja, amit szeret. Meddig lehet művelni ezt a szakmát? Milyen célok lebegnek Bödőcs Tibor lelki szemei előtt mind a szakmát, mind pedig a magánéletet illetően?

Meglátjuk. Most mindenesetre fogok csinálni egy külön youtube csatornát, ahol láthatóak lesznek a nemrég Pécsett rögzített estemből részletek. Egy-két évente szeretnék ilyeneket készíteni, amíg bírom szusszal. A magánéletem remélem továbbra is olyan jól alakul, mint eddig, és a gyerek is megtanul lassan fröccsöt csinálni az apukájának.

(szöveg: ha, fotó: archív)