Felejthetetlen síkiránduláson a Selye gimisek
Egy februári vasárnapon vette kezdetét utunk a Šachtičky síközpontba, bár a szétszórtságunk a pénteki órákon azt mutatta, hogy lélekben már ott vagyunk. Maga az út is fantasztikus hangulatban telt, tele zenével és hangos nevetéssel.
Délután érkeztünk meg szállásunkra, a Horský Hotel Šachtička háromcsillagos szállodába. Első dolgunk volt a sípályák szemrevétele, amire kiváló lehetőségünk nyílt a szobák erkélyeiről is. Első ránézésre minden tökéletes volt, némi aggodalomra talán csak a kevés hó adhatott okot, de másnap kiderült, hogy ez is csak vaklárma volt, a hét második felében pedig friss havon is lehetőségünk nyílt kipróbálni a síelést. Egyesek örömére, mások aggodalmára az egyik pálya kifejezetten meredeknek tűnt, ám a kirándulás végére rájöttünk, hogy mégsem lehetetlen feladat.
Hétfő reggel mindenki izgatottan ébredt és miután ki-ki megtalálta a saját csoportját, kezdődhetett is a kemény munka. Ki bátrabban, ki félénkebben, de mindannyian hatalmas lelkesedéssel vágtunk bele. Az egész hegyet elfoglaltuk és péntek délutánig nem is engedtük ki kezeink (vagy léceink?) közül. A hétvégére a sok gyakorlásnak és csapatvezetőinknek hála már mindannyian magabiztosan álltunk a sílécen és talán egy új kedvenc sportra is leltünk.
A délutánok és az esték sem teltek eseménytelenül, hiszen egész héten rendelkezésünkre állt a szálloda hatalmas tornaterme valamint különböző játékhelyiségei is. Esténként pedig az egyes osztályok (hétfőn a VI.N, kedden a II.A, szerdán pedig a II.D) közösségépítő versenyfeladatokkal, programokkal szórakoztatták diáktársaikat, de a minket kísérő pedagógusokat sem hagytuk ki a mókából. Ezek az esték tele voltak nevetéssel és felüdülésként hatottak a pályán eltöltött kimerítő nap után.
Szerda délután, a nagy pihenőn, lehetőségünk nyílt kihasználni a hotel nyújtotta wellness lehetőségeket is. Így történt, hogy a szerencsések a gyönyörűen hulló hópelyhek közt élvezhették a jakuzzi melegét és lazíthatták el elmacskásodott izmaikat egy mesebeli tájban gyönyörködve. Aki még elég erőt érzett magában, az sportolhatott a tornateremben, esetleg felfedezhette a környéket egy túra során.
Ám mint minden jónak, egyszer ennek is eljött a vége. Még a csütörtöki táborzáró is a játék és a közös programok jegyében telt fergeteges hangulatban, de másnap szomorúan eszméltünk rá, hogy bármennyire is szeretnénk még itt maradni, ma már hazamegyünk. Új élményekkel, tapasztalatokkal, s talán még új barátokkal is gazdagodva vágtunk neki a hazaútnak.
Ezúton is minden diáktársam nevében szeretném megköszönni kísérő tanárjainknak – Fiala Andrea tanárnőnek, Mézes Péter, Hengerics Péter, Paraska István, Habán László tanár uraknak és Kiss Tamás doktor úrnak, valamint Gyurenka István táborvezetőnek és a sítanfolyam főszervezőjének – a sok türelmet, odafigyelést és biztatást, valamint hogy lehetővé tették számunkra ezt a felejthetetlen kirándulást, amely kétség kívül gimis éveink legnagyobb élményei közé tartozik.
Magyarics Amina – VI.N osztályos tanuló
