Fesztivál-beszámoló ismerős arcoktól
Másfél hónappal a kezdés előtt elkelt az összes bérlet a fesztiválra, mely 55ezer látogatót jelent. Már csak napijegyet lehet kapni, ám ezt is napi 25ezer darabban maximálták a szervezők. A „mínusz egyedik” nap nagyszínpados záró zenekaraként a The Chemical Brothers érkezik. A nagyszínpadra érkezik még Tinie Tempah, Laidback Luke, a BØRNS, az A 38 nagysátrában pedig az indie-s gitárpopban utazó Boy szórakoztatja majd a tömeget.
Szám Tamás: „Az igazság az, hogy bármilyen fesztiválról is van szó, akkora tömegben, olyan hangulat mellett teljesen mindegy, ki játszik, így is úgy is nagy bulit tud csinálni. Hozzám közelebb állnak azok a koncertek, amelyeken nem DJ-pult mögül játszik az előadó hanem rendes hangszeren és/vagy élőben énekelnek. Tudtam, hogy maga a hangulat, a Balaton part, az a sok hihetetlen sztori és az a mérhetetlen sok nevetés, ami egy hét alatt ott végbe megy, felejthetetlen. Az egésznek kicsit olyan a hangulata mint, ha a tengerparton lennék. Ha igazán nyárias, pörgős hangulatú fesztiválon akarsz részt venni, irány a Sound. A Szigetre is érdemes bárkinek el mennie, mert hatalmas terület, ahol megtalálni mindenféle stílusú zenét, nem lehet mellé lőni. Nagyon sok külföldi van, az emberek barátságosak. A legemlékezetesebb koncertem a Limp Bizkit – hatalmas őrület, remek pogóval. A pogó ugyan a társas táncok fekete báránya, de szerintem nagyon feltudja dobni a bulit.”
Kosztolányi Zsolt: „A legtöbb élményem a Soundokról van, Balaton, napsütés, embertömegek, vidámság, Zamárdi helyszínileg is nagyon el van találva. Az előadók minden évben akkora bulit csapnak, hogy napokig nem bírunk kijózanodni a hangulatból. A TOP előadásaim közé tartozik DVBBS 2014-ből. Négy órát késtek, de kamatostul kárpótolták a közönségek, egyszerűen szétszedék az arénát. Steve Angelonak pedig mai napig a legjobb koncertemet köszönhetem. Olyan érzéseket szabadított fel bennünk, hogy meg is könnyeztük. Élő piramist alkotva mutogattuk felé a szimbólumát, erre ő egy „respekt”-jelzést küldött felénk. Ha esett kukászsákokból raktunk össze esőkabátokat és tomboltunk tovább. Minden nap négyszer elveszítettük egymást, de 150 ezer ember közt valahogy végül mindig egymásra találtunk. Egy 12 kilós vodkával töltött dinnyét is becsempésztünk. Azóta sem értjük, hogyan térhettünk haza egyes ruhadarabjaink nélkül. A mi bandánk felelt a pogók 90 százalékáért is, sokan a fesztivál területén kívül megismertek minket, akik eszeveszettül nyomják a bulit. Egyszerűen megőrül az ember a tömeg sűrűjében, amikor az előadó elkezdi dübörögtetni a hangfalakat. Amint vége, már számoljuk a napokat, mikor lesz a következő. Megnyertünk már egy ‚asszonycipelő versenyt‘ is, ami 25 ezer forintnyi leiható kupont eredményezett. Az EDM fanoknak a Soundot, a multikulturálisabb fesztiválozóknak pedig a sokszínűbb és nagyobb SZIGETET ajánlanám. Utóbbin tényleg mindenki megtalálja a saját zsánerét és elfoglaltságát a színházi produkcióktól a képzőművészeten át egészen a sportolási lehetőségekig. Igazából azonban mindegy ki melyikre látogat el, egy percét sem fogja bánni.”
Nagy Lívi: „A Soundról csodás emlékeim vannak. Sokan nem szeretik, leszólják, mert fiataloknak való, de 18-tól 80 éves korig mindenféle emberke megfordul. Esznek, isznak, buliznak, de érdekes módon a vadidegen, más országbeli emberek sokszor kedvesebbek, mint az itteniek. Az emberi szeretet, a tiszteletadás jellemezte őket, vigyáztunk a másikra, ha valaki nekem jött, bocsánatot kért. A tavalyi soundon az egyik felejthetetlen pillanat a Swedish House Mafia koncertjén volt, amikor megkértek minket a srácok, hogy mindenki világítson valamivel (telefon, öngyujtó, bármi). A többezer ember a nagyszínpad előtt mind egy nagy világító ponttá vált. Azt mondták, mi vagyunk a fény az éjszakában, nem ők. A másik kedvenc jelenetem szintén ezen a koncerten volt, mikor a srácok a Don‘t you worry child című számukra megkértek mindenkit, üljünk le. Szólt a zene, mindenki megfogta a másik kezét és amikor a refrénhez ért a zene mindenki egy emberként a magasba ugrott. Úgy gondolom érdemes kipróbálni egyszer, milyen egy fesztivál, ahol nem a magassarkúról és a full sminkről szól mjnden, hanem a converse-ről, a szabadságról, a szeretetről, a szerelemről és reggelig tartó önfeledt bulizásról.”
Czibulka Dávid és Varga Kristóf: „Már 15 éves korunk óta megkezdtük fesztiválozásainkat. A 0. napok is mindig fantasztikus bemelegítő napnak számítanak, ez is bizonyítja hogy nem feltétlenül a híres DJ-k csinálják a legnagyobb bulit. Axwell /\ Ingrosso hihetetlen energiát adtak át, egyszerűen felvették a közönség ritmusát. Még könnyeket is csaltak a szemünkbe. A világ minden tájáról talalkoztunk emberekkel, szó szerint mindenhonnan: Dél-Amerika, egyes ázsiai országok, és évről évre azt tapasztaltuk, hogy nem is annyira elcseszett a generációnk. Mindenki békével érkezett és semmiféle gyűlölet nem kapott helyet a hovatartozás, vagy a bőrszín miatt. Mindenki a Sound lakosa volt, egyek voltunk. Nappal is rettenetesen sok program van, játékok, sportesemények, versenyek értékes díjakkal. Mi ezeket általában csak képeken látjuk, mert sosem sikerül időben felkelnünk. De egyszer éjjel sikerült célbadobással nyernünk három műbajuszt. De volt olyan is, amikor a szomszéd házból megismert srácok egyike békésen sétált haza a strandról, mi pedig behívtuk őt egy üdítőre és elszabadult a pokol. Már délután elindult a fergeteges este egy spontán bulival. Egy egyszobás lakásban húsz-fős házibulit tartani, úgy hogy csak három embert ismerünk, de bömbölnek a retro slágerek, fantasztikus emlékek.”
