Fogyóban van az expolgármester

Soha nem voltam híve a divatos fogyókúráknak – annak ellenére, hogy ezek szinte valamennyi média állandó témái.

Azt tapasztaltam, hogy a legtöbben egy ilyen nekirugaszkodás után rövidesen újra visszaszedték nehezen leadott kilóikat. Emiatt fogadtam némileg szkeptikusan azt is, hogy a környezetemben néhány barátom nemrégen bevállalta egy fogyókúra gyötrelmeit. Az eredmények viszont őket igazolták, így elhatároztam, hogy saját 102 kilós súlyomat is megzabolázom – már csak az egészségem érdekében is. Ugyan egy kicsit mosolyogva, komolytalanul vágtam bele, rövidesen megbizonyosodhattam róla, hogy ez tényleg egy kivitelezhető, megvalósítható „projekt”. Amikor az első konzultációra mentem, két fontos kérdésre kértem választ: Örökké kell-e csinálnom, és ehetem-e továbbra is a kolbász-szalonna-sonka fémjelezte finomságokat? Megnyugtattak, hogy a kúra nem örökké tart, és egy idő után visszatérhetek a sonkához is… A kedvező jelek miatt tehát belevágtam, és azóta a szabályokat betartva étkezem. A kúra legelején szükség volt némi lelkierőre, ám rövidesen mindenféle éhségérzet és plusz-mozgás nélkül sikerült leadnom 4 kilót – ez a sikerélmény arra buzdít, hogy már újabb és újabb mérföldköveket akarjak elérni, és ma már mínusz 12-nél tartok. Ami a legfontosabb: jobban érzem magam a bőrömben, viszont át kell szabni a nadrágjaimat…

Nos, érdekes blogbejegyzés, és a téma is biztosan széles tömeget érint, s prioritás Komárom lakosainak számára. Amikor lépten-nyomon pár centért, eurócskáért könyörögnek a lakosok, hogy legyen kiflire és tejre, míg meg nem jön a kis nyugdíj, avagy a segély, mivel munkalehetőség a zéróval egyenlő. Talán fontosabb témákat is lehetne vesézni egy parlamenti képviselőnek, mint a saját fogyókúráját és átszabott nadrágjait, persze ez is felettébb elgondolkodtató. Kolbászra, szalonnára, sonkára, átszabásra FEL!

(basti.sk nyomán, ha)