Fotó: Visszatekintés a Komáromi Borkorzóra

A hétvégén szépen lezajlott az ötödik Borkorzó is: két fesztivál kíséretében. Voltak nemes nedűk, jó kaják, változatos kultúrműsorok, koncertek, s végre embereket is lehetett látni az amúgy, szinte az egész nyár folyamán az ürességtől kongó belvárosban.

Egyik aspektusból tekintve szép és jó, hogy történt valami és nagy létszámmal masíroztak az emberek a házacskák, színpadok között. Bár a meghívót vizslatva: önfeledt szórakozás, lépjünk ki a szürke hétköznapok forgatagából…Remélem, sok komárominak sikerült(arra a pár napra)! Személy szerint, én a baráti társaságommal nem engedhettem meg, hogy többedmagammal benedűzzek és specialitásokkal tömjem tele a pocakomat. Mert ugye, a probléma megmarad. Munkahelyek hiánya, a kilátástalanság, a pesszimizmus, s ezt csak maximum egyhíteni tudja egy jó suna mellett elfogyasztott Sutyúvölgyi vörös. De legalább enyhítette valami/valaki. A legjobban pedig az a futtában elfogyasztott kolbász esett, amivel Szilvike kínált. Kár, hogy a bablevest már nem tudtam megkóstolni, mert futnom kellett a további helyszínre. Csak egyszerűen, nem a felső tízezer alfelében lógva.

S csak a hétvégéig kell kibírnom, s degusztálhatom a bódító párlatokat, addig sem gondolkodom, csak törlöm a régi fájlokat…Ugye ismerős a szitu, tesók?!

(kép és szöveg: ha)