Fotókiállítás a Monostori Erődben
„Egyformák vagyunk”
Európai utazásaimon keresztül, és 12 éven át megtapasztalva az Egyesült Államok-béli életet, iraki gyerekkorom emlékeivel, és ismerve embereket a világ minden tájáról, a szememben egyenlőnek látom az embereket – és a kamera lencséjén keresztül is megmutatkozó igazság ez: Egyformák vagyunk.
Ruháink, otthonunk, városaink talán másmilyenek, de mindannyian élvezzük a családunk, barátaink társaságát, a gyerekek játszanak, nevetünk, dolgozunk, sírunk, aggódunk és reménykedünk.
Ebben a kiállításban szeretném megosztani a más kultúrában, más helyen született pillanatokat, azzal a reménnyel, hogy Önök is kedvüket lelik az életünk hasonlóságaiban, amelyek mindannyiunkban közösek, kiemelve a különbségeinken átragyogó sokszínűséget.
Hogyan kerültem kapcsolatba a filmezéssel
Kisgyerekként sok olyan eseménynek voltam a tanúja az országomban, amelyek után elgondolkodtam, hogy egy nap vajon hogyan tudnám elmondani ezeknek a történetét. Egy rendőrállam uralma alatt élve szinte lehetetlen volt beszélni másokkal mindennapi dolgokról; az ilyen beszélgetések csak az otthonokban elsuttogott halk hangok voltak.
Megtapasztaltam, hogy az emberek elfelejthetnek dolgokat, amiket olvastak, de sokkal jobban emlékeznek képekre, amelyeket filmen látnak. Egy néhány perces film egy könyvnyi történetet is elmesélhet. Ahogy ezt felismertem, már láttam, hogy egy-egy film mit tud megvalósítani.
1991-ben a forradalom idején, amikor a hadsereg elől menekültünk, láttam egy jelenetet, amely megállított a futásban, ha csak pár másodpercre is. Abban a percben úgy éreztem, hogy egyedül vagyok a világban, még ha továbbra is hallottam a hadsereg fegyvereinek zaját. A látvány, ami megállított, egy nő volt a földön ülve, ölében tartva halott fiát. Képtelen volt sírni, de a szeme vad zavarodottsággal volt tele. Láttam, ahogy az emberek elfutnak mellette, pillanatnyi figyelmet sem szánva rá menekülésük közben. Ezen a napon megfogadtam, hogy el fogom mondani az ő történetét – és ez terelt a filmek világa felé. Talán a filmeken keresztül van rá lehetőség, hogy ezt a látványt felhasználva megváltoztassuk a világot… ha nem is a nagy világot, de a képzeletem kis világát.
RAIED N. KHAYOUN
Bagdadban (Irak) született és nőtt fel.
A Bagdadi Al-Musztansziríja Egyetemen tanult filozófiát. Két évet élt Jordániában, ott-tartózkodása alatt több projekten dolgozott.
Majd az Egyesült Államokba költözött, ahol filmkészítést tanult a Scottsdale Community College-ben (Scottsdale, Arizona). Számos rövidfilmet készített, és a College tanulóival, valamint hivatásos filmkészítőkkel dolgozott együtt több film készítésében. Később a Scottsdale Community College-ben dolgozott film szerkesztőként és tanársegédként, ez idő alatt egy kurdokról szóló dokumentumfilmet forgatott (Searching for Newroz). Jelenleg egy újabb dokumentumfilmen dolgozik, amely a magyarországi kisebbségek helyzetével foglalkozik. Fényképeiből több országban, köztük Szlovákiában és Algériában is kiállítás nyílik.
