Hevesi Kriszta nem kertelt – és mi sem
Ma már ütemezzük a szexet, miközben a spontán pillanatokat sírjuk vissza. A kezdeti szerelmet akarnánk, pedig annak állapota tarthatatlan, fenntarthatatlan. A boldogságot definiálva pedig gondolkozzunk el azon: többször érezzük-e magunkat rosszul, mint jól? Ugyanis ez a kulcs. Na meg az, hogy ugyanazokra a dolgokra vágyunk: figyelemre, szeretetre, valódi közelségre.
Tabuk nélkül, humorral és kíméletlen őszinteséggel beszélt a SJE Konferencia-központjában Hevesi Kriszta a párkapcsolatok valóságáról. Az MCC (Mathias Corvinus Collegium) által szervezett turné oszlopos szereplője nem csak a szexualitásról, hanem az önértékelésről és az érzelmi közelség átalakulásáról szólt – hangsúlyozva mindazt, ami a hétköznapokban igazán meghatározza kapcsolatainkat.
A neves szexuálpszichológus – „onewomanshow”-ként gond nélkül majdnem két órán át – többek közt arra is kitért, hogy a boldogság azt jelenti, amikor többször érezzük magunkat jól, mint rosszul. Ugyanazokra a dolgokra vágyunk. Figyelemre, szeretetre, biztonságra, és hogy önmagunk legjobb verzióját élhessük meg. Miközben a világ egyre gyorsabb és a technológia egyre „jobb”, az emberi kapcsolatokban továbbra is az apró figyelmességek jelentik a valódi értéket. Ahány vágy annyi kapcsolódási igény, ahány szexuális étvágy annyiféle „étkezési szokás”.
Hogyan alakul át a vágy hosszú távú kapcsolatokban?
Hiperszexualitásból heti egy szombat. A spontán szexből ütemezett intimitás, a lelki közelségből praktikus problémamegoldás. „Bármit is mond a szomszéd.” Mindez természetes folyamat – ahogyan az is, hogy a szerelem idősebb korban átkereteződik: már nem a kezdeti szenvedélyt, hanem a másik kitartását, megbízhatóságát és jelenlétét értékeljük. És erre szükség is van, ha nem akarjuk, hogy a szerelem okozta adrenalintól tönkremenjen az idegrendszerünk. Aztán pedig fokozatosan bedőlne a gazdaság is. „Az őrlángot kell megtartani, mert az még bármikor belobbantható.”
A szerelem, szorongás és a figyelem ereje
A „Túl hangosan pislogsz…” típusú vitáktól a széthagyott cipőkig. A babaprojekt súlyos kifejezésétől az eltévedt gólyákig. A félreértett figyelmetlenségtől a féltékenység mögött rejlő saját szorongásainkig szólt a fáma – poénos mémekkel tűzdelve. „A féltékeny embert megnyugtatni nem lehet, csak a mögötte lévő bizonytalanságot megérteni.”
Az előadás kitért a szexualitással kapcsolatos társadalmi tévhitekre is. Egymáshoz közeledő tesztoszteronszint, átlagok, statisztikák, teljesítménykényszerek, felcserélődő libidó, pénisztörés és gátszakadás. „A világon minden a szexről szól, kivéve a szexet” – csapott le a következő igazsága.
Akár a 12,5 centiméteres átlagos férfibüszkeség valósága.
Az est egyszerre volt szórakoztató és elgondolkodtató – ahogy Krisztától már megszokhattuk. „Popper Péter szerint a házasságot öt évente kellene újrahosszabbítani. Akkor legalább lenne egy-egy éves jó kampányidőszak.” Az este emlékeztetett bennünket, hogy a kapcsolataink minőségét nem a statisztikák, hanem az egymásra fordított figyelem határozza meg. A figyelmesség pedig fontosságot is jelent.
Az est során tudatosíthattuk: a szerelem nem magától működik – de magától értetődik. És amit erőltetni kell, azt nem kell erőltetni.
