Hódítottak a marcelházi íjászok a törökországi Hódítók Kupáján
V. Fetih Kupasi – Hódítók Kupája – nevezetű világversenyen állhattak a dobogóra a felvidéki Fekete Sólyom Történelmi Íjászklub tagjai: a marcelházi Bogár Péter és felesége, Valéria, valamint a nyitrai Michal Poništ. Az íjászversenyre, amelyen 32 ország 400 versenyzője vett részt, Törökországban, Isztambulban került sor, május 27-29-én.
A marcelházi csapat tagjai több kategóriában is első és második helyezést értek el:
Csapat céllövés török Putára (körte alakú cél) 110 méteren – I. helyezés (Bogár Péter és Valéria, Michal Poništ)
Férfi távlövés – II. helyezés (Bogár Péter)
Női távlövés – II. helyezés (Bogár Valéria)
A versenyre először is jelentkezni kellett, utána választották ki a szervezők az egyes csapatokat, akik kijuthattak. Az egyes országokból összesen három személy versenyezhetett. Így Szlovákiából egyedül a marcelházi Fekete Sólyom íjászklub három tagja jutott ki, akik egyben a Szlovákiai Tradicionális Íjászszövetséget is képviselték.
„Már 16 éve foglalkozunk versenyszerűen a tradicionális íjászattal, sok szép eredmény van a hátunk mögött, különösen a férjemnek, Péternek – mondta el Valéria. – A mostani, törökországi verseny is egy komoly megmérettetésnek számít, az ottaniaknak sem volt mindegy, kivel állnak egy pályára. Mindenki a kihívást keresi.”
Valéria, Péter és Michal ún. „Végh íjjal” versenyeztek – ezek versenyíjak, amelyet a török és tatár hagyományok alapján a magyarországi Végh Róbert íjászkészítő mester készít, kifejezetten a csapat számára, Péter javaslatai alapján. „Ezek a nyilak szerintünk a legjobbak, rendkívül pontosak és gyorsak.”
A csapat tagjai egyébként az avar korszakot képviselik, fekete kaftánjuk is korhű viselet. „Komárom és környékén rendkívül sok az avarkori lelet, ráadásul ezt a korszakot semelyik íjász sem képviseli a térségből – indokolja Valéria a döntésüket. – Minden apró részletre odafigyelünk, hogy viseletünk és tárgyaink a lehető legkorhűbbek legyenek, együtt dolgozunk a Duna Menti Múzeum egyik munkatársával.” (Íjászbemutatókon az íjaik is tradicionálisak, de ez most egy verseny volt, ahol az íj pontossága és gyorsasága volt a lényeges, ezért esett a választás a Végh-nyilakra).
A verseny egyébként egy külön a tradicionális íjászat számára épített, OKMEYDANI ATICILIK OKÇULUK TEKKESİ elnevezésű, színvonalas stadionban zajlott Isztambulban. Nincs ilyen több Törökországban sem, öt éve személyesen a török államfő nyitotta meg.
Ezeknek a képeknek a segítségével nagyjából el tudjuk képzelni a stadiont:
A versenyzők kőből készült, és oszlopokat mintázó díjakat kaptak. Ugyanis a hagyományok szerint Törökországban a legjobb távlövő íjászoknak kőoszlopokat emeltek, amelybe belevésték a nevét és a lövés távolságát. Azelőtt legalább 500 ilyen kőoszlop magasodott Törökország területén – mára ezekből már csak 5-10 darab maradt. „A mi kis kőoszlopainkba is belevésték a nevünket és a lövéstávolságot – mondja Valéria – sajnos azonban nem tudjuk elolvasni, mert törökül írták rá. Ennek ellenére nagyon büszkék vagyunk rá!”
A kis csapat legközelebb Lengyelországban és Ukrajnában versenyez a nyáron, majd az ősszel ismét Törökországba készülnek. Sőt, Bogár Péter Malajziába kapott meghívást – de nem mint versenyző, hanem mint oktató és nyílkészítő!
A Bogár-házaspárt egyébként egyre több íjász keresi meg tanácsért. Marcelházán ki is alakítottak egy kis íjászházat/ íjászpályát, valamint ahol foglalkoznak a gyerekekkel, és a felnőttekkel.
Kapcsolódó cikkek: Marcelházi és gútai aranyak a kirgizisztáni „Nomad Olimpián”
