Blog 2014. 06. 20.

Impotencia

A nyári meleg érkeztével egyre több család látogat ki a fürdőkbe. Azok, akiknek már volt alkalma ellátogatni a környező városok strandjaira is, könnyen megállapíthatják, valahogy nagyon lemaradtunk. A térség szinte összes városában (még ott is, ahol ennek nincs nagy hagyománya) folyamatosan fejlesztették a fürdőt, ennek eredménye képen a versenyképességük is megmaradt. Komáromban maradt a folyamatos szócséplés, a gondokról mindenki mélyrehatóan értekezett, azonban a döntések rendre elmaradtak. Ennek a cselekvésképtelenségnek a következménye a mai állapot, amelyben minden szezon elején befoltozzuk az elöregedett medencéken a meghibásodott pontokat.

Az utolsó önkormányzati ülésen újra téma volt a fürdő átalakítása, a fürdő, az uszoda és a jégpálya összevonásának tanulmánya került megint a képviselők elé. Az elképzelés reménykeltő volt (függetlenül attól, hogy akarunk-e új jégpályát), mivel tényekkel és részletes vállalkozási tervvel együtt kínált egy megoldási javaslatot. A reakció azonban olyan volt, mint a komáromi önkormányzatban mindig. Akadnak olyanok, akik rögtön megmondják, hogy a javaslat miért nem jó, esetleg olyan ötletbörzét zúdítanak elő, hogy az aztán meggátolja a döntést. Az eredmény jól látható, már hosszú évek során csak last minute kármentés zajlik a létesítményekben.

A leghajmeresztőbb dolog az, hogy annyi év szájkaratézás után még az sem igazán tudjuk, hogy mit szeretnénk a fürdővel? Az önkormányzatnak még az alapelvekben sem sikerült megegyezni, így még a tervezett irányvonalakat sem látjuk. A képviselők olyan dolgokban okoskodnak, amelyek a szakemberek feladata volna, a stratégiai döntéseket (amely a képviselők feladata volna) pedig képtelenek meghozni. Összevonjuk a fürdőt az uszodával? Átköltöztetjük a jégpályát? Olcsóbb népfürdőt vagy wellness fürdőt szeretnék? Milyen irányba fejlődjön a fürdővel a város? Kölcsönből, vagy befektető bevonásával szeretnénk megoldani? Melyik modell biztosítja a fenntarthatóságot a jövőben? Ezekre a kérdésekre kellene megadni a válaszokat, hogy aztán a szakemberek dolgozhassanak, azonban semmilyen elfogadott irányelv nem létezik, hogy mit akarunk egyáltalán.

Az elszalasztott lehetőségek és a rohanó idő nem csak amiatt óriási veszteség, hogy a fürdőnk ilyen állapotban van, és a környező települések szélsebesen hagyják el a vizek városát. Az impotenciának több negatív hatása van. Most éppen a sokadik tanulmány készült el (jelen esetben 20 ezer eurós hitelből), amiből újra nem lesz semmi, a képviselők még egy szándékkal kapcsolatos határozatot sem bírtak kinyögni. Ugyanakkor biztosan tudjuk, hogy ha nem jön a nagyobb fejlesztés, akkor is több százezret kell a kinti fürdőre költeni jövőre, mivel a medence és a gépház állapota tarthatatlan. A fedett uszoda tavalyi, 50 ezer eurós megmentése szintén csak szépségtapasz volt a sebre, ráadásul ettől a körülmények sem igazán javultak, csak a közegészségügyi hivatal pecsétjére volt elég. Pontosan tudjuk, hogy mindhárom (ide tartozik a korcsolyapálya is) létesítmény egy elavult rendszerre épül, energetikai szempontból pedig fényévnyire van a kor követelményeitől. Ami a legfontosabb, a jelen állapot fenntartása is súlyos százezrekbe kerül, csak a körülmények egy modern városhoz nem méltóak. Értelmesebb helyen döntést hoznak, fejlesztenek, a jelentős spórolásból pedig a hitelt törlesztik. Egy új fürdőt biztosítva a lakosoknak és a turistáknak.

Miért cselekvésképtelen Komárom? Komoly a felelőssége ebben a képviselőknek is, akik a döntéseket hozzák (jelen esetben nem hozzák), a pártoskodásnak, de ugyanúgy akadályozó tényező a szerepzavar, ami miatt a képviselők a rájuk háruló döntés helyett a szakmai kérdésekben okoskodnak. A legnagyobb problémát viszont a város vezetése jelenti, amely képtelen a fontos kérdések kapcsán megoldási lehetőségeket felvázolni. A város élvonala alkalmatlan az adott helyzetek menedzselésére, amely a „probléma felvetése – lehetőségek felvázolása – vita – döntés és kivitelezés” feladatsorra kellene hogy épüljön. Az elképzelések és a szakmai előkészítések hiánya miatt a képviselők körében felpörgött a szócséplés, rendre elmaradnak a döntések, amik az előre haladást garantálnák. Ennek jól látható példája a testületi üléseken gyakran kialakuló fejetlenség, amikor nemcsak az előkészítéssel vannak komoly szakmai gondok, de a tárgyalás lefolyása is egy sörözés szintjére zuhant. A szervezőképesség minőségét jól jelzi a pályázati beadványok riasztóan alacsony száma, és az a tény, hogy a szomszédos kistelepülések (pl. Izsa) is sokkal több külső anyagi forrást tudtak lehívni, mint Komárom.

Ezt még kimondani is szörnyű, de ez a szomorú valóság.

(Keszegh Béla, városi képviselő)

Szólj hozzá!