Dalom hódítsd meg a kék eget! – Interjú Révész Sándorral

„Szállj, szállj, szállj fel magasra, dalom hódítsd meg most a kék eget.” – idén újra Szlovákiában is. Révész Sándor ritkán lép színpadra, ám akkor igazán nagyot szól a hangja. Január 29-én Dunaszerdahelyen, február 19-én pedig Rév-Komáromban lesz hallható az új és régi dalait is megszólaltató, pajkos hangú énekes koncertje fiatalos zenekari felállásban. Révész a korát meghazudtolóan még mindig hihetetlen energiával énekli ki a magas hangokat is, lelkesen írja az újabb szövegeit és készségesen ad interjút az érdeklődőknek.
Hogyan is néz ki egy-egy fellépés előtti rituálé? „Szepesi Mária néni szavaival élve egy úgynevezett asztrál csürhe vesz minket körül. Mindaz, ami hétköznapjainkban ér minket: kívánság, akarat, probléma, borzolják az ember kedélyét. Ezt a színpadra lépés pillanatában le kell vetkőzni. A lírai elmélyüléshez és az átéléssel teli zenéhez, békesség kell a léleknek is.” Ennek értelmében fél órával a koncert előtt magára zárja az öltöző ajtaját és elcsendesedik. Kevesen tudják, hogy Révésznek tizenhat éves kora óta orrsövényferdülése van, ezért a speciális légzőgyakorlatok elengedhetetlenek a számára. „Végül barátságosan összekacsintunk a többiekkel és megfogjuk egymás kezét, így adunk erőt egymásnak.”

Vajon ki a példaképe egy olyan embernek, aki maga is sokak számára példakép? „A Led Zeppelin énekese, Robert Plant még soha nem hagyott cserben. Ízléses zenei váltásokkal és folk zenével vette körül magát, így mindig figyeltem a munkásságát. A magyarok közül Szörényi Leventét emelném ki. Az ő énektudása már fiatalon lenyűgözött. Volt szerencsém egy énekórájára is elmenni. Az a feszesség, az odaadás, a mérhetetlen figyelem és profizmus, ahogy az órát megélte, akkor és ott hihetetlen öröm és megtiszteltetés volt számomra. Mozdulni sem tudtam, csak álltam csendesen a szoba sarkában a zongora mellett. Ezúton is köszönöm, hogy ez megtörténhetett.”

Mit üzen Révész a mai fiatal tehetségeknek? „Ha odakínálják a szívüket a zenének, akkor foglalkozzanak vele. A zene egy szorgalmat és időt igénylő foglalkozás, melyet művelni és gyakorolni kell, úgy mint a nyelvtanulást.” Húsz éve nincs már Révészéknél sem TV, sem rádió, egyedül az interneten jutnak el hozzá bizonyos tartalmak. „A mai zenei kínálattal nem igazán vagyok képben. Az Ivan & The Parazol nevű együttesre viszont felkaptam a fejem, mivel megéreztem bennük azt az ősi elszántságot és erőt, mint ami a Piramist is jellemezte.”

Említve a Piramist, Révész elmondta, hogy kezdetben a dalokat még mindenki a saját tarsolyában hozta az előző időszakából. „A Szállj fel volt az első dal, melyből egy rém egyszerű, mégis gyönyörű örökzöld dal született. Závodi Janó és Soma játszották a gitártémákat, Peti meg én pedig dudorásztunk rá – így születtek a számok. Sokszor használtunk angol ‘kamuszöveget’ is a dallamokban, mivel a szavak hosszúságának is stimmelnie kell.” – mondja nevetve. „Régen is aktívan belefolytam a munkába, az elmúlt tizenöt évben pedig magamnak írom a szövegeket és a dallamot, tehát ennek a módszernek a titkaira már fény derült számomra.” 

Révész 2003-ban Liverpoolban a Beatlesről forgatott egy dokumentumfilmet. A kint élő Steve Barnes, aki évtizedek óta kutatja az együttes történetét, Sándor régi jó barátja, elvezette őt minden olyan zegzughoz, amihez valamilyen módon a fiúk köthetőek – legyen az zenei életük, a csajozós randizások, vagy szabadidős bulizások. „Verbuváltam egy kisebb filmes csapatot, hogy ezeket az óriásokat bemutathassuk, én magam riporteri szerepet töltöttem be a folyamatban.” A film nagyon jó minőségben készült el, viszont a magyar nyelvű narrátori elbeszélés még hiányzik. Baráti közösségekben már levetítették, de Révész szerint többet érdemelne a film.

Ezután arról kérdeztem az énekest, milyen szakmát tudott volna még elképzelni magának? „Édesapám ügyvéd, vagy utazó-kereskedő pályát szánt volna nekem, mivel nagyon fogékony vagyok a nyelvekre. Az angol és német jól megy és egy picit tudok franciául is. Sőt még a török nyelvet is úgy tanultam egy művészeti tábor alkalmával, mint a szivacs. De mivel én már tinédzserkoromban elköteleződtem a zene mellett, sosem gondolkodtam ezen igazán. Ahogy az egyik dalom is mondja: Nem volt kérdés, mindent egy lapra tettem, a Rock and roll egyik közlegénye lettem.”

Révész élete a neveltetéséből adódóan nem terelődhetett a bohém felelőtlenség felé, mégis voltak lazább életszakaszai. „Nem tehettem meg, hogy nem törődöm a holnappal, mivel a nagyszüleimmel éltem, akik elvesztették a gyerekeiket, így gondviselőként is helyt kellett állnom.” Az igazi kardinális változás akkor történt, amikor a harmincas évei elején leköltözött az Alföldre. „Ekkor egy tudatosabb életvezetésbe kezdtem és felhagytam az ágról ágra szálló életformával. Megtanultam, hogy ha nem fűtök nincs meleg és ha nem húzok vizet, akkor nincs víz. Nem tartottam állatokat, mivel akkoriban is sokat utaztam Németországba és Angliába a stúdiózások és édesapám miatt, így nem tudtam volna bevállalni. Olyan gazdag pedig sosem voltam, aki alkalmazottakkal oldja meg a ház rendbetartását. Addig nyújtóztam, amíg a takaróm ért. Kutyám, macskám lehetett volna, de ahhoz se fűlt a fogam.” – mondja nevetve. „A természet közelsége, a tengernyi erdő látványa és fenséges valóságának a közelsége, a nyugalom és a csend az aktív zenei élet után valami olyan élmény volt számomra, amihez semmi sem ér fel. Van, akinek ez nem számít, de nekem nagyon bejött. Ma is vidéken élünk, gyönyörű erdők és tavak közelében, ahol nyugalmas környezet vesz körül.”

Révész kislánya, Ráhel, hat éves. Ő volt a második elrugaszkodás és a legnagyobb motiváció a vidéki lét irányába, hogy tiszta körülmények között nőhessen fel, szelídebb atmoszférában. „Mind a pesti lakásnak és a vidéki háznak meg van a maga rendje és varázsa és persze, ahol a családom, ott az otthonom.” Révész többször volt nős, de sokat tanult a házasságaiból. „Zalatnay Cinit kivéve minden volt partneremmel nagyon jó viszonyban vagyunk és békességben váltunk el. Megadtuk egymásnak a szeretetet és tanítottuk egymást éveken át. Hálával tartozom nekik, mivel az emberséget abszolút megtanultam mellettük. Erről szól a Köszönet a nőknek című dalom is. Nagyszerű társak voltak, és ugyan nem találkozunk, de elsőként írják meg nekem az örömüket és bánatukat. Ezzel kapcsolatban Márait idézném, aki azt mondta: Ha síremléket állítanék, nem azt írnám rá, hogy itt nyugszik Maris, Piros, Julis, hanem, hogy itt nyugszik a szenvedély. Ennél szebbet még soha nem találtam.”

Köztudott, hogy Révész évekig tiltakozott a gyerekvállalás ellen volt. „Lehet bőven aggodalmunk a világ dolgaival szemben, akár ökológiai, kriminális vagy politikai területre nézünk. Ahhoz, hogy ez jóra forduljon, nagyon nagy dolognak kell történnie. Mindig értelmes, szeretetre méltó partnereim voltak, de Juditom, akivel nyolc éve vagyunk együtt, mondta ki legemlékezetesebb nyomatékkal, az élet szentségére való eskünknek az igazát. Idézem őt: ‘Sándor, az élettel kell foglalkozni és nem mással.’ Szíven talált az érveivel, hogy az életre esküszik és megértettem. Lehetett volna több gyermekem is, de az elveim fontosabbak voltak. Végül megtettem, megadtam az esélyt az életnek és most van egy nagyon gyönyörű, vidám, nyugodt kislányom.” Az apaság pedig Révész számára is mindennél többet jelent. „Ráhel bájos, makkegészséges kislány. Eredendően nyugodt gyerek, egyetlen álmatlan éjszakánk sem volt miatta, ezt a barátaink nem is akarják elhinni.”- mondja nevetve. „Sokszor altattam őt… És ott az a pont, amikor a kezecskék is azt sugallják, hogy már mélyen alszik… Olyankor folyt a könnyem, ha a jövőjére gondoltam, nehogy megéljen olyan borzalmakat, mint amik megkeserítik az emberiség sorsát. De hárman vagyunk, összefogunk és most már előre kell nézni, hiszen csak így lehet.”

Milány Kincső