Karácsonyváró a Marianum Egyházi óvodában

A karácsonyt megelőző negyedik vasárnappal veszi kezdetét az advent – azaz a várakozás – időszaka. Az egyházi hagyományok szerint ez az az időszak, amelyben lelkileg-szellemileg felkészülhetünk Jézus, a Megváltó születésére.

Különös időszak ez – annak ellenére, hogy ma már kevesen  járnak templomba, mégis majdnem mindenki szívébe öröm költözik, amikor meggyújtják otthonukban az első gyertyát az adventi koszorún.

A leginkább persze a kisgyermekes családokban veszi kezdetét az izgatott várakozás. Előkerülnek az adventi kalendáriumok, amibe a gondos anyukák minden nap belecsempésznek valami apró meglepetést. Szorgos kis kezecskék nekilátnak, hogy ajándékot készítsenek a nagyinak, papának, unokatesóknak; illetve levelet írnak a Jézuskának. És amikor délután hazafelé sétálnak az oviból az apuval, muszáj megállni a Klapka téren, megcsodálni a csillogó-villogó, óriási karácsonyfát…

Ezt az időszakot minden iskola-óvoda igyekszik kihasználni, hogy közelebb hozza egymáshoz a pedagógusokat, a gyerekeket és a szülőket. Hogy megerősítsék az összetartozás érzését, hogy kicsit olyanok legyenek, mint egy nagy család. Idén a Marianum Egyházi Óvoda Karácsonyváró rendezvényét látogattuk meg.

“Egyházi óvoda vagyunk, ezért a sok ünnep között a karácsony és a húsvét az, amire külünösen nagy hangsúlyt helyezünk – mondja az óvoda vezetője, Szabó Renáta. – Valójában nem történik itt semmi különös: kicsit együtt vagyunk a szülőkkel és a gyerekekkel, kézműveskedünk, aki akar, koszorút készít, mézeskalácsot majszolunk. Ennyi is elég, hogy jól érezzük magunkat. A rendezvényünknek nagy sikere van, úgy érzem népszerű mind a gyerekek, mind a szülők körében.”

A rendezvény minden évben két kisebb, egymásba nyíló helységben folyik. Az egyikben saját adventi koszorút készíthetnek a szülők, a másikban pedig kimondottan kicsiknek való kézműves foglalkozás zajlik. No ebben a helységben aztán csivitelnek a gyerkőcök, ragasztgatnak, maszatolnak a festékkel, aki már tudja, csattogtajta a kisollót. Vannak anyukák, akik kifejezetten ezt a helységet részesítik előnyben:

“Az oviban soha nem készítek koszorút – felel kérdésemre az egyikük. – Időigényes feladatnak tűnik a számomra, és a kisfiam se élvezné. Itt viszont minden asztalt körbe járunk, sok szép dolgot készítünk, amelyeket később vagy feltesszük a karácsonyfára, vagy odaajándékozzuk a nagyszülőknek.”

Mások viszont kifejezetten azért jönnek, hogy itt készítsék el a koszorút (is). Méghozzá a gyermekükkel együtt! “Nagyon szeretek együtt dolgozni fiaimmal – mondja Dózsa Slivka Erika. –  Hagyom, hogy teljes mértékben ők állítsák össze a koszorút, csak a ragasztásoknál, vagy más, biztos, felnőtt kezet igénylő dolgoknál segítek nekik. Ilyenkor szárnyal a képzelőerejük, elképesztő művek kerülnek ki a kezeik közül!”

A legszebben azonban Budai Emőke – akik a városban a legtöbben csak Szöszinek neveznek – fejezte ki, mit is jelent neki a marianumos karácsonyváró. “Négy fiam van – válaszol kérdésemre – és már ötödik éve veszünk részt ezen a rendezvényen. Már-már úgy volt, idén nem tudunk eljönni – de a gyerekek annyira várták, hogy végül nem lehetett kihagyni! Két fiam iskolás, mégis visszajárnak. Minden évben itt készítjük el azt az adventi koszorút, ami aztán az asztalunkra kerül. Az ovis karácsonyváró az érzelmi-lelki előjátéka a várakozás időszakának. A mi adventünk minden évben itt, a Marianum oviban kezdődik el.”

(Hübschné Dráfi Anikó)