Kocsmai történetek a vendéglátósok tollából

Ahány vendéglátóipari egység, annyi egyéni történelem. Mint tudjuk, egy pultos olykor akár naponta 14-16 órákat is eltölt kiszolgálással, és ez idő alatt lát-hall ezt-azt, tapasztal ilyet-olyat és semmiképp sem keveset. Rengeteg akción vesz részt szerves egységként, megannyi új és érdekes arccal ismerkedik össze – és végül kap hideget-meleget. Hogy melyek voltak a Rock Club és a Borozó legemlékezetesebb történetei? A tulajdonosok visszaemlékezései következnek.

Volt egyszer egy Rock Club 25 – Gáspár Krisztián

Komárom belvárosában volt egy klub, ahol a hétvégi bulizások már olykor olyan szintűre emelkedtek, hogy péntektől vasárnapig szinte az egész hétvégét ott töltötte egy kábé tíz fős társaság, beleértve persze az ottalvást is. „A délelőtti órák úgy kezdődtek, hogy aki épp felébredt a boxból, ahol hajnalban elaludt, rekedtes hangon csak annyit mondott „- Szódát!” Persze nem hiányozhattak a kócos fejek és a másnapos ábrázat sem. A szóda elfogyasztása után az italozás már a gyógysörrel folytatódott.”

Egyszer reggel hétkor Krisztián már otthon volt, amikor csörgött a telefonja. A takarítónő hívta, hogy nem tudja a klubot kitakarítani, mert tele van még mindig emberrel. „Fogtam magam, bementem rendet tenni. Amikor az utca sarkára értem, már akkor hallottam, hogy teljes hangon szól az ABBA. Amikor pedig beléptem, még mindenki javában bulizott, a pincérnő aludt a bárszéken, közben a számítógép egerébe kapaszkodott. Amikor odaléptem hozzá, hogy felébresszem, ittas tekintetével ijedten rám nézett, majd közölte velem, hogy ne aggódjak, ő nem részeg, majd visszaaludt. Viszont becsülendő, hogy a szunyókálása alatt, amíg a bár persze önkiszolgáló módba váltott, mindenki otthagyta a bárpulton annak az árát, amit fogyasztott. És leltározás után tényleg nem hiányzott semmi!”

A kocsmázás velejárója, hogy olykor feltűnnek olyan fazonok is, akik megállás nélkül, egész nap képesek beszélni a semmiről, ezáltal elszívva mások energiáit. „Történt egy napon, hogy kábé öt ilyenfajta alak egy asztalhoz került. Pár óra múlva, úgy lefárasztották egymást, hogy már csak csendben ültek és nem volt erejük megmukkanni sem. Addig ilyen látványt el sem tudtunk róluk képzelni.”

Természetesen előfordult több, kevésbé kellemes történet is. „Volt egy srác például, aki epilepsziás rohamot kapott. Nyomban kihívtuk a mentőket, mivel nem volt túl szép látvány. Mire a mentőtisztek kiérkeztek, a gyerek már a roham utáni sörével a kezében, tünetmentesen járt-kelt a klubban. Amikor kérték az adatait, a fejére húzta a zenekar nagy hangfalának a négyzet alakú takaróját és úgy akart bemászni a mentőbe. Úgy nézett ki, mint Spongyabob.”

Ami pedig a legbotrányosabb történeteket illeti, azokat általában a női toalett produkálta. „Megszokott dolog, hogy a lányok a férfi WC-re járnak, ha a nőit valaki belülről bezárja. Előfordult, hogy az egyik ilyen esetben a pincérnő volt bent a barátjával, röpke egy óra légyottra. Ráadásul munkaidő alatt! 

A hab a tortán viszont mégiscsak az volt, amikor valaki a női WC-ben kipottyantotta magát a mosdó melletti csempére. Erre az egyik leányzó, akinek az útjában állt a végtermék, a húsz lyukú bakancsával a falra rúgta azt.

Visszatekintve már csak mosolygok ezeken a történeteken, de az adott pillanatban persze voltak olyan, hogy azt hittem, szétvág az ideg.”

Borozó – Bognár Zsu

„Az elmúlt 10 év egyik leg-sztorija még 2013-ban történt és B. Tuning Show név alatt vonult be dicső történelmünkbe.”

A Borozós csapat egy vasárnapi napra tervezett festési munkálatairól mesélt, amelyhez előjáték gyanánt már szombat hajnalban műszak után megkezdték a tüsténkedést és megkísérelték a lehetetlent. Egy 80 négyzetméteres helyiség minden mozdítható elemét átpakolták egy fele akkorába, amely rendeltetéséből fakadóan már alapból elég zsúfolt volt.

„Ezt úgy lehet elképzelni, mintha billiárdgolyókat (az összeset!) kéne bepakolni egy gyűszűbe. Szép feladat volt! Na, de némi (az összes!) alkoholos üdítőital és a 90-es évek magyar slágerei szinte szárnyakat adtak és véghezvittük az elképzelhetetlent. Valami hasonló tevékenységből fejleszthették ki anno a tetriszt. Hajnalra meg is voltunk, így lepihentünk, majd pár óra alvás után visszatértünk a tetthelyre. Közben telefon, hogy a festőnk a közeli virágágyások alatt csicsil és nem azért, hogy ő érjen oda legkorábban… Teljes volt a káosz és a letargia. Szerencsére hajnalról maradt némi dead-koktél, így azt szürcsölgetve legalább kicsit filmszerűbb lehetett, ahogy megsemmisülten bámulunk ki a fejünkből. Aztán egyszer csak kisütött a Nap. Sorra jelentek meg azok, akik bejelentkeztek az előző napokban, hogy segítenének és aztán már csak arra eszméltem, hogy suhognak az ecsetek meg a hengerek, egyszerre pedig két festővel is sikerült gazdagodnunk. Egyikük épp hasonló éjszaka után, mint a miénk volt. Örök hála, S.!

Végül a szívmelengetően kusza mindenségből és a kérdések tömkelegéből (Hol a csavar? Hol a kombinacska? Hol a felespoharam?) megszületett a Csoda.

Több, mint 15 ember áldozta ránk akkor a vasárnapját, önként és önzetlenül. Lelket adtak mindennek, amihez csak hozzáértek, lelket a bútoroknak, a falaknak, lelket a csavaroknak, az utolsó szögnek is. Már előtte is jó ideje nagycsaládként léteztünk, de ez a nap volt számomra a kitörölhetetlen bizonyosság, felkiáltójel az összes kérdőjelemre. Soha el nem múló jó érzéssel és hálával gondolok vissza erre az áprilisi vasárnapra (is).”

 És végül jöjjenek az aranyköpések, melyek felejthetetlenül, kendőzetlenül maradnak meg az utókor számára:

„Kérek egy deci felest.“

„Antivegetarijános vagyok. “

„Próbáááld meg! Ha kihányod, fizetek neked még egyet! “

 „Minél inkább nincs egy kocsmában valami, annál inkább azt kell venni, ami van. “

„Ássa maga alatt a fát.“

„Tik meg ittend belű tik meg ittend, mit ittend? “

„Úgy mellkason hánylak, hogy véged lesz. “

„40 éve nem vagyok jópofa. “

 „Igyunk arra, hogy holnapután itt iszunk. “

„Ti vagytok itt Komáromnak a fellegvára, mint Klapka György 1890-be’. Ja 1849-be.’ “

„A S. amúgy egy elég fura ember. Gyomorbelileg is, meg amúgy is. “

„1: Kérek egy csomag cigit.

2: De te már nem cigizel.

1: Ja, tényleg. Akkor egy tyupeszt.“